Sem az Orosz Nyomozó Bizottság (SZKR), sem az ortodox egyház nem jutott egyértelmű álláspontra a „jekatyerinburgi maradványok” ügyében, amelyekről a 90-es években azt állapították meg, hogy az utolsó orosz cár, a bolsevikok által 1918-ban titokban kivégzett II. Mikós és családjának csontjai. Ugyanakkor egyik intézmény sem zárta ki a rituális uralkodógyilkosság lehetőségét.
Ez derült ki A cári család meggyilkolásának ügye: új szakértői vélemények és anyagok címmel a moszkvai Szretyenszki kolostorban megtartott konferencián, amelyről kedden számoltak be az orosz lapok.
Arról, hogy a maradványokat új vizsgálatnak kell alávetni, 2015-ben állapodott meg Vlagyimir Putyin elnökkel Kirill, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája. Az ortodox egyház az kifogásolta, hogy kizárták a múlt század végén lefolytatott, szerinte „nem átlátható” vizsgálatból, amelynek eredményét nem fogadta el.
Kirill kérte, hogy az új nyomozásba az egyházat is vonják be, amire Putyin áldását adta. Az 1998-ban lezárt hivatalos, Ivanov-Gill-féle DNS-vizsgálat következtetéseit, amelyek szerint a Jekatyerinburgban megtalált csontok a cári családtól származnak, több neves külföldi szakértő is kétségbe vonta.
Több mint két éve nincs eredmény
Több mint két évvel a cárdosszié újranyitása után azonban még sem a hivatalos vizsgálat, sem az azzal karöltve működő egyházi nyomozóbizottság nem jutott eredményre. Kirill pátriárka a tanácskozáson kijelentette, hogy az egyháznak továbbra sincs hivatalos álláspontja a „jekatyerinburgi maradványok” eredetével kapcsolatban, és hogy azt majd a püspöki konferencia és a szinódus fogja kialakítani. Kényes ügyről van szó, hiszen II. Miklóst és családját 2000-ben szentté nyilvánították Oroszországban, ezért az ortodox hívők számára a csontok, ha azok minden kétséget kizáróan eredetinek bizonyulnak, ereklyéknek minősülnek.
Nem zárják ki a cári család megmenekülésének verzióját
Figyelemre méltó, hogy Marina Molodcova, az SZKR kiemelt ügyekkel foglalkozó vezető nyomozója a fórumon kijelentette: az ügy felderítésén dolgozó detektívcsoport az általa vizsgált lehetőségek közül nem zárta ki „a cári család megmenekülésének verzióját” sem. De mérlegelés tárgyai azok az eshetőségek is, hogy II. Miklós, a hozzátartozói és a környezetéhez tartozó emberek holttestét tűz, sav és mész segítségével teljesen megsemmisítették, hogy a tetemeket lefejezték, hogy a „jekatyerinburgi maradványoknak” nincs is közük a cári családhoz, vagy hogy csak áltemetés történt.
Molodcova beszámolója szerint 34 törvényszéki vizsgálat indult a halottak azonosítására. A szakértőknek meg kell állapítaniuk a halál okát, az elhantolás idejét, a holttestek nemét, fizikai adottságait, valamint azt, hogy rokoni kapcsolatban álltak-e egymással. A molekuláris genetikai vizsgálatok még nem zárultak le. A nyomozó kijelentette, hogy kihallgattak több mint 20 olyan személyt, akiknek közük volt a „jekatyerinburgi maradványok” megtalálásához.
Az ügy különös pikantériája, hogy az SZKR akadémikusok, egyetemi és egyházi szakértők bevonásával törvényszéki szakértői tanácsot kíván felállítani egy olyan pszichológiai és történelmi vizsgálat lefolytatására, amelynek feladata azt lenne tisztázni, hogy nem rituális gyilkosság történt-e. Tyihon Sevkunov püspök, akit a sajtóban „Putyin lelki atyjaként” szoktak emlegetni, a fórumon azt hangsúlyozta, hogy az egyház „a legkomolyabban” viszonyul ehhez a hipotézishez.
„Az egyházi bizottság jelentős részének nincs kétsége afelől, hogy rituális gyilkosság történt” – mondta.
Tyihon püspök idézett a kivégzést levezénylő csekista, Jakov Jurovszkij vallomásából, aki szerint a mészárlás részvevői „cárgyilkosokká akartak válni, sokuk számára ez különleges rítus volt”.
Alekszandr Boroda, az Oroszországi Zsidó Közösségek Szövetségének elnöke ezzel kapcsolatban sajnálkozását fejezte ki, újságíróknak kijelentve, hogy a rituális gyilkosság vádja egyike a legrégebbi antiszemita rágalmaknak.
Emlékeztetett rá, hogy a rágalmak következtében százak és ezrek váltak üldöztetés áldozatává. Felhívta a figyelmet arra, hogy a cárgyilkossággal kapcsolatban hasonló vád már a 90-es években is felmerült, de az akkori ügyészségi vizsgálat „még egyszer megállapította annak alaptalanságát”.
A cári családot az 1918. július 16-ról 17-re virradó éjszakán lőtték halomra Jekatyerinburgban. Nyikolaj Szokolov fehérgárdista nyomozó 1919 és 1922 között elvégzett vizsgálata arra az eredményre jutott, hogy a holttesteket elhamvasztották. Kutatók az uralkodó család vélt maradványaira 1979-ben bukkantak rá, ám azokat csak 1991-ben hantolták ki. A csontokat a Romanovokkal azonosították, majd 1998-ban a szentpétervári Péter-Pál székesegyházban helyezték (talán) örök nyugalomra.
A Moszkovszkij Komszomolec című bulvárlap, amely a maga részéről hitelt érdemlőnek tartja a 90-es években lezárt vizsgálatot, úgy vélekedett, az új vizsgálat „színjátékéra” azért van szükség, hogy megnyugtassák az ortodox vallási közösség radikális-konzervatív részét, amely elutasítja a „hamis ereklyék” elfogadását.
„Sem az egyházi hierarchia, sem az állami tisztségviselők nem érdekeltek egy újabb szakadásban és/vagy egy pravoszláv Majdanban” – írta a lap a 2014-es ukrajnai fordulatra utalva.
Az újság szerint az vizsgálattal egyfelől „nyugtatócsontot” vetnek a közvéleménynek, amely türelmetlenül várja „az évszázados hosszúságú” nyomozás lezárását, másfelől érveket sorakoztatnak fel amellett, hogy ebben a munkában nem érdemes egy évszázadra szorítkozni. MTI
