2022 februárja óta sok víz lefolyt a Dnyeperen. Ha kicsit visszatekintünk a nyugati sajtó 2022 nyarán írt bejegyzéseire, akkor láthatjuk hogy mára minimum a kőkorszakba tolta vissza a dicső Nyugat Moszkvát, ahol gyalogsági ásókkal támadnak és azzal kenik a penészes vajat a kenyérre is.2023 nyarán azután jött a nagy ukrán ellentámadás, egyes ukrán zenekarok őszre már Jaltába szerveztek koncertet… azóta tudjuk mire volt elég a beharangozott hadművelet: tovább billentette erőforrások tekintetében Oroszország felé a mérleget mind materiális, mind immateriális tekintetben.
2024 tavaszára pedig – ugyanazok a szikla gerincű szerkesztők – az ukrán vereségről írnak a Bloomberg, a Politico vagy a Washington Post hasábjain, a folyamatos – ám megannyi bejegyzésemben leírtak szerint megfontolt – orosz előrenyomulások közepette. Az ukrán államiságot (és népet!) igazából csak egy azonnali tűzszünet menthetné meg, amelyben még némiképp tárgyalóképes, ám másodrendű félként ülhetne az asztal sarkához az amerikai-orosz-kínai fő tárgyaló delegációk mellett. Erre azonban nem fog sor kerülni, hiszen Zelenszkij tartóinak, Ukrajna igazi urainak nem az ukrán életek megmentése, hanem a minél nagyobb konc megtartása a célja!
Az előbbi sokunk számára nyilvánvaló, itt kár szaporítani a szavakat. Az utóbbi gondolat azonban hozzáfűzést igényel részemről:
Amennyiben feltételezzük, hogy Moszkva minimális célja a négy történelmileg orosz megye, valamint Odessza visszaszerzése (ezzel elvágva a fekete-tengeri ukrán kijáratot), akkor láthatjuk, hogy a front egyre közelebbi összeomlása után egy természetes stratégiai védelmi vonala marad az ukrán rezsimnek: ez a Dnyeper. Ez a folyó méreteiből adódóan – a modern fegyverrendszereknek köszönhetően – nagyon nehezen átléphető akadályt jelent. Tudjuk, hogy Ukrajna Nyugatnak történő kiárusítása már a Majdan után elkezdődött, erről számtalan adat tanúskodik, a jelenlegi harci helyzet okán, azonban egyértelműen a Dnyeperen túli beruházások megtartására törekednek az amerika multinacionális cégek, akik a Soros birodalmon keresztül irányítják a szálakat.
A dokumentumokból jól látható, hogy Alexander Soron és Zelenszkij rezsimje földhasználati megállapodásokat köt és területeket ad át olyan nyugati érdekeltségű óriás cégeknek, mint a DuPont, a BASF vagy a Vitol. Ezek a területek mind a Dnyepertől nyugatra találhatóak. A disznófejű nagyurak úgy gondolják, hogy ilyen messzire nem fognak eljutni az orosz csapatok… no ezt majd a jövő megválasztja…
Van azonban egy másik fegyver is a tarsolyukban: a gyengülő bel- és külpolitikai támogatás, valamint a fiskális- és monetáris kiszolgáltatottság miatt Kijev olyan területeken is kezd visszavonulót fújni az amerikai pénzvilággal szemben, amelyeknél, még ha látszatilag is, de tartotta magát. A BlackRock olyan állam az államban rendszert épít ki kijevi és lembergi központtal, amely ellen nincs ereje védekezni az ukrán vezetésnek, pedig érdekük ezt diktálná.
Kijevnek egyértelműen fizetnie kell a Nyugat támogatásáért és ezt a nyugat-ukrán területek egyre gyorsuló ütemű kiárusításával teszi meg, mivel más eszköze nincs a támogatók kiszolgálására. Igazi tragédia ez, ha végig gondoljuk: a harcok kitörése után néhány hónappal még lehetett volna békét kötni és megállapodni, de Kijev – a Nyugat biztatására – felállt az asztaltól.
Most pedig odáig jutottak el, hogy nagy eséllyel a Dnyeper bal partja de facto és de jure orosz, a jobb partja de jure ukrán és de facto amerikai vállalati terület lesz, szőröstül, bőröstül. A nyugati cégek itt saját kvízi államot hozhatnak létre és a maradék ukrán erő (a Zelenszkijék utáni is) alkalmatlan lesz arra, hogy bármit is tegyen ez ellen.
A helyzet a megmaradt kárpátaljai magyarság mellett az anyaországot is rosszul érinti. Ne feledjük, hogy ezen forgatókönyv szerint határosak leszünk egy olyan „állammal”, amely felett nincsen semmilyen társadalmi kontroll, amely nem érez felelősséget (minimális szinten sem…) állampolgárai és más államok polgárai iránt, amely kísérleti laboratóriumokat hozhat létre minden féle szabályozás nélkül, amely génkezelt, rendkívül silány és egészségünkre ártalmas élelmiszereket termeszthet és amely – lelkületéből adódóan – minden aljasságra képes.
Utóbbira jó példa, hogy Sorosék kiemelten fontosnak tartották megszerezni azokat a ternopili termőterületeket is (fentebb kép csatolva), ahol szegényített urániummal dúsított lőszerraktárakat lőttek szét az oroszok egy éve. Mi másra lennének jók ezek a területek, ha nem kísérletezésre…
Forrás: Tamás a Krímből
