Nagy Péter cár reformjai kiterjedtek az élet minden szférájára. Nem kerülte el figyelmét az orosz konyha sem. Az uralkodó számos gasztronómiai újdonságot hozott be Európából, és ezek jelentősen megváltoztatták az orosz konyhaművészet arculatát. Új ételféleségekről, új főzésmódokról, új konyhaeszközökről volt szó. Általában Péter nevéhez kapcsolódik a burgonya oroszországi meghonosítása. Az új kultúrát eleinte bizalmatlansággal fogadta a nép, de később az oroszok „második kenyere” lett. A szájhagyomány szerint Péter cár Hollandiában ismerte meg a burgonyát és Seremetyev grófnak egy zsák krumplit küldött azzal az utasítással, hogy szervezze meg Oroszországban az új növényfajta termesztését. Most már nehéz lenne eldönteni, igaz ez vagy sem, de napjainkban az orosz konyha elképzelhetetlen krumpli nélkül.
Vaszilij Kljucsevszkij 19. századi történetíró a következőképpen jellemezte Pétert: „Micsoda furcsa cár volt! … Dolgozott, mint a matróz, ruházkodásában német volt, úgy dohányzott, mint a német, vodkát ivott, mint a baka, káromkodott és verekedett, mint a gárdatiszt.”
A valóságban az étkezést illetően I.Péter igénytelen volt és az egyszerű ételeket kedvelte, többek között a barna kenyeret, árpakását, savanyú káposztából főzött levest. Viszont sokat evett. Olykor szemére hányták, hogy még böjt idején is húst eszik, mert nagyon nem szívlelte a halat. A konstantinápolyi pátriárka 1716-ban engedélyezte számára – egészségi állapotára hivatkozva – a húsevést még böjt idején is, az áldozást megelőző hét kivételével. A cárnak volt személyes szakácsa, Johann Felten, akit Alekszej Tolsztoj örökített meg „Első Péter” c. regényében.
Péter általában tartalmasan, de gyorsan reggelizett, aztán több órán át dolgozott. A tengernagyi hivatalba látogatva, megivott egy pohár vodkát, egy perecet kapott be utána és újból dolgozott ebédig. Ebédje egyszerű volt. Történetírók megjegyzése szerint nem tűrte a sok cseléd jelenlétét az ebédnél, amit tisztán holland vonásként tart számon a történettudomány.
Úgy hagyományos orosz tálak, mint európai ételek szerepeltek I. Péter étlapján. A cár kedvenc ételei közt található zsenge retek, limburgi sajt, scsi, kocsonya, sonka, kása és sült kacsa hagymával, sós citrommal készült savanyú mártásban. A moseli, magyar borok és az hermitage borféleség voltak a kedvencei. Kedvelte a kvasz orosz italt és az ánizsos vodkát, de a sört sem vetette meg.

Ifjú korában Péter megkedvelte a kávét, és szinte erővel terjesztette Oroszországban. A tengerentúli keserű nedűt Péter a moszkvai német telepen kóstolta meg először. Később környezetét is rászoktatta a kávéivása a szórakozás céljából rendezett „gyűléseken”, ahol a kávé mellett csokoládét és limonádét is kínáltak a vendégeknek.
A történetírás úgy tartja számon, hogy a cár tányérja mellé mindig egy elefántcsont-nyelű fakanalat, kést, zöld csontvillát tettek. Azonban számos kortárs feljegyzése szerint Péter cár az ebédlőasztalnál tudomást sem kívánt venni a villáról és kézzel evett. Az igazság kedvéért megjegyezzük, hogy Péter vezette be az országban az európai asztali etikettet. Az 1717-ben kiadott első oroszországi illemszabály-gyűjtemény intelmei szerint „nem szép dolog kézzel enni vagy lábot tenni fel az asztalra. Nem illik késsel-villával az asztalterítőn rajzolni, kopogni, szúrni. Csendesen, nyugodtan, egyenesen illik ülni, nem illik derékra tett kézzel ülni az asztalnál.”