Az egyik nagy kérdés amellyel újabban sokat foglalkozik a média, konkrétan az orosz-ukrán konfliktus összefüggésében, az a világgazdaság alakulása. Mint ismeretes, a nyugati hatalmak háborúja Oroszország ellen nem merül ki az ukrán rezsimnek szállított fegyversegélyekben, hanem február 24 óta kemény gazdasági szankciókat vezettek be Oroszország ellen.
Az EU jelentősen korlátozta az orosz energiahordozók behozatalát, letiltották Oroszországot a SWIFT rendszerről, sok cég kivonult Oroszországból. Az embargó célja Oroszország gazdasági összeroppantása volt, ami nem következett be, részben azért, mert sok ország nem volt hajlandó arra, hogy csatlakozzon az Oroszország elleni szankciókhoz, de inkább azért, mert az orosz gazdaság jóval több lábon áll mint azt a nyugati szakértők hitték.
Érdekes, hogy a szankciók működésének megítélése a nyugati politikai elit körében is ellentmondásos. Az amerikai elitegyetem, a Yale kutatói szerint a szankciók bénítják az orosz gazdaságot. A szerzők szerint a szankciók minden szinten csapást mértek az orosz gazdaságra. Sonnenfeld és csapata visszautasítanak minden olyan nézőpontot amelyek ezt az álláspontot megkérdőjelezik, és követelik, hogy a Nyugat továbbra is egységesen lépjen fel Oroszország ellen. A cikket több nyugati szellemi műhely is átvette, meg nem kérdőjelezve, például a German Institute for International and Security Affairs, de a magyar index is hivatkozott rá.
Még egy hónap sem telt azóta, amióta a fenn említett tanulmányon megszáradt a tinta, az Economist már aggódik, hogy a gazdasági szankciók nem érik el a kívánt hatásukat. Ugyan Oroszország gazdasága az előrejelzések szerint zsugorodni fog, ez a zsugorodás csak 6 százalék lesz, jóval kevesebb mint a remélt 15 százalék, továbbá a megemelkedett energiahordozóárak miatt Oroszországnak 265 milliárd dolláros többlete keletkezett, amellyel csak Kína büszkélkedhet. A rubel erősebb mint a háború előtt.
A szankciók idáig sokkal inkább sújtották Európát. Bár ezt az európai vezetés nem ismeri be nyíltan, a legújabb nyilatkozataikban érződik, ha az ember olvas a sorok között. Josep Borrell az EU külpolitikai biztosa szerint az európai embereknek fel kell készülnie arra, hogy a gazdasági helyzet nagyon nehéz lesz, de ragaszkodik a szankcióspolitika folytatásához, és az „európai egységhez”. Szerinte „az európai embereknek viselni kell a következményeket„.
Emmanuel Macron is visszatért a megajachtos nyaralásából, és közölte, hogy a Franciaországban „lejárt a bőség ideje” és eljött az idő, hogy a francia nép „áldozatot hozzon”. A belga miniszterelnök is csatlakozott a nyilatkozatcunamihoz: szerinte Európának a következő öt-tíz évben viselni kell a nehézségeket. A spanyol honvédelmi miniszter is hasonlóképpen nyilatkozott.
Az európai elit figyelmezteti az európai embereket arra, hogy mi fog következni. Az európai prosperitásnak vége. Ez először az energiahordozók áraiban fog megmutatkozni, de emiatt további gazdasági nehézségekre is számíthatunk. Érdekes, hogy mindenki adottként kezeli a helyzetet, senki nem tesz fel kérdéseket. Racionális ez a szankciópolitika? Igazán ezt akarják az európai polgárok? Az EU évtizedekig azzal reklámozta magát, hogy ő az európai prosperitás záloga. Ugyan az Egyesült Királyság kilépett az EU-ból, a gazdasági előrejelzések ott is hasonlóak.
Az orosz beavatkozás kezdetén az európai vezetők nagy része büszkén állította, hogy a szankciók működni fognak, és Oroszország gazdasága össze fog roppanni, e helyett az európai gazdaságok állnak komoly válság előtt. Az orosz gazdaság átvészelte a szankciókat: Oroszországban az árak csökkennek, a termelés növekszik, Moszkvában az élet semmit sem változott, az emberek éttermekbe és fesztiválokra járnak.
Az életszínvonal és a termelés Oroszországban emelkedik, míg Európában csökken.
Azon kívül, hogy az európai vezetők az „egység” szükségét hangoztatják, semmilyen konkrét tervvel nem jöttek elő, hogy hogy fogják kezelni a gazdasági nehézségeket. A problémák kezelése teljesen mellékes, csak az a fontos, hogy ne adjuk fel a harcot a „gonosz Putyin” ellen.
Ajánló
Németország több helyről próbálta pótolni azt az energiahordozók kiesését amelyet a szankciós politika okozott. Sem Szaúd-Arábia, sem Katar, sem Kanada, sem az USA nem sietett Németország segítségére. Habeck és von der Leyen ígérete, amelyet néhány hónapja tettek, hogy a kiesést pótolni fogják más forrásokból, nem teljesült. A helyzet külön pikantériája, hogy Németország és Oroszország között felépült egy gázvezeték, az Északi Áramlat 2, amelyen keresztül nagyon könnyen gázhoz juthatna Németország, de a szankciók ezt lehetetlenné tették.
Németországról hivatalos, hogy gazdasági recesszióban van, és ez igaz Franciaországra és Olaszországra is, azaz EU vezető gazdaságaira. A recesszió elkerülhető lett volna, ha Európa nem vezet be szankciókat Oroszország ellen! Németországban Olaf Scholz pártja (SDP) rendkívül sokat vesztett népszerűségéből, és ez igaz az SPD-nél kisebb Zöldpártra is. Egyedül az AfD népszerűsége növekszik.
Az orosz beavatkozás óta Németországban csak olyan intézkedések születtek, amelyek a tüneteket hívatottak kezelni, nem a problémák forrását. Már szó van olyan tiltó intézkedésekről, amelyek korlátozzák majd a meleg víz és a fűtés használatát.
Megerősítették a rendőrséget, ha esetleg zavargások lesznek az elszegényedés miatt, és erősítették a cenzúrát az olyan hírforrásokkal szemben amelyek hajlandóak lennének megkongatni a vészharangot, vagy amelyek nem hajlandóak a „gonosz Putyin” narratívát terjeszteni. A Winnetou könyvek betiltása is terítéken van. Minél jobban süllyed Európa a saját politikájának köszönhető gazdasági válságba, a kormányok annál inkább fognak diktatórikus eszközökhöz nyúlni, hogy fenntartsák hatalmukat. Közeledik az Észak-Koreai modell…
Németország jövője, ha így haladnak a dolgok, az „ipartalanítás” lesz. Mivel az energiahordozók kiesése megbénítja a német ipart, leáll a termelés, a gyárak bezárnak, az emberek elveszik majd az állásaikat. Németországnak, Európa gazdasági motorjának, a jövőben külkereskedelmi hiánya lesz. Valószínűsíthető a német gazdaság átépítése egy olyan modell irányában, amelyben a pénzügyi eszközök játsszák majd a főszerepet, de ez magával hordozza azt a lehetőséget, hogy összeomlik a német hitel és bankrendszer, amely lényegében az EU hitel és bankrendszere. Az Egyesült Királyság lehetőségei sem jobbak, mert olyan energiaárak mellett amelyeket jósolnak az előrejelzők, nem lehet az ipari termelést fenntartani.
Az európai sajtóban sokszor hangzik el egy olyan narratíva, miszerint Putyin villámháborúval próbálkozott Ukrajnában, de ezt az ukrán hadsereg megakadályozta. A fentiekből viszont az is következik, hogy Oroszországnak nem volt érdeke a villámháború. Nem csak az orosz, de az európai elit mindent megtesz, hogy Oroszország legyen Európa vezető gazdasága, és a PPP alapú GDP-ben számolva ez lehet, hogy még idén teljesülni fog.
Források:
https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=4167193
https://www.economist.com/leaders/2022/08/25/are-sanctions-working
https://www.globalresearch.ca/eu-controlled-demolition/5791320
https://www.reuters.com/world/europe/macron-warns-french-sacrifices-will-be-needed-tough-winter-looms-2022-08-24/
https://www.theguardian.com/world/2022/jul/30/people-are-turning-off-muscovites-put-the-war-aside-and-enjoy-summer
