Az orosz politikai élet egyes szuper tekintélyei leválthatatlanságának mítosza Kazanyban meg volt cáfolva. A köztársasági törvényhozó testület elfogadta Mintimer Sajmijev tatár elnök nyugdíjba vonulását és egyhangúan megválasztotta az új köztársasági vezetőt, Rusztam Minnihanovot. Számos szövetségi szintű tisztségviselő félelemmel határos mélységes tiszteletet érzett Sajmijev iránt – olvasható a Moszkvoszkij Komszomolec lapban. Sajmijev távozása nem volt százszázalékosan önkéntes lépés. Bizonyára célozhattak arra, hogy ideje átengedni az elnöki bársonyszéket fiatalabbaknak.
Bölcs ember lévén, Sajmijev érthette, hogy nem kormányozhat a végtelenségig. Tatarsztán első elnöke egész sor tehetséges hivatalnokot nevelt fel maga mellett, amelyek közül bármelyik nyugodtan utódjává válhatott volna.
„Ha már magát Sajmijevet is félretoltuk, akkor benneteket is egykönnyen eltávolíthatunk” – a Kreml ezt adta a kormányzói posztokon több mint egy évtizede tartózkodó tekintélyes vezetők tudtára. Azonban más régiókban nehezebb lesz leváltani a helyi vezetőket. Moszkva helyes sorrendben váltja le a regionális vezetőket.
A Tatár Köztársaság teljhatalmú oroszországi képviselőjének első helyettese – Mihail Sztoljarov – a köztársaság gazdasági helyzetéről nyilatkozott: „Tatarsztán az Orosz Föderáció vezető jogalanya, amelyik vezető szerepet játszik a szövetségi struktúrában. Ez a régió szerintem eléggé nyugodtan átvészelte a válság legsúlyosabb időszakát. A gazdaság stabil, eredményesen valósul meg a romos lakóházak lebontásának programja, nem számolták fel a jelzáloghitelt, nem rossz eredményeket mutat fel az agráripari komplexum. A legfontosabb az, hogy a köztársaság donor régió. Az elnökjelölt kiválasztásában kifejezetten Minnihanov gazdasági tapasztalata volt a döntő.”
A Vremja i Gyenygi napilap főszerkesztője, Jurij Alajev az elnökcsere következményeiről nyilatkozott.
Ajánló
„A személyek cseréjéből adódó gyökeres változásokra nem számítok. Azonban minőségi változások történhetnek 2011-2012-ben, mert akkor realizálnak két viszonylag nagy projektet. Új petrolkémiai feldolgozó komplexumról van szó, és arról, hogy a különleges gazdasági övezetben a nem rezidensek tőkéje minőségi változásba megy át. Mindez a szakágazatokban a pótérték lényeges növelését jelenti, pozitívan hat a köztársaság potenciáljára és a térség GDP-jére. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezeket a projekteket Sajmijev indította be, de Minnihanov vezeti és koordinálja ezeket.”
(A szerző biztonságpolitika-szakirányos, V. éves politológus-hallgató)
