Nem volt bölcs Washington azon kísérlete, hogy a Szovjetunió összeomlása után Ukrajnát a NATO-ba integrálja – jelentette ki pénteken Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter.
A 99 éves veterán diplomata a Council on Foreign Relations nevű, pártoktól független amerikai agytrösztnek nyilatkozva azzal érvelt, hogy Washington a berlini fal leomlása után válogatás nélkül megpróbálta a szovjet blokk valamennyi volt tagját az ernyője alá vonni, és hogy „az egész régió Európa közepe és az orosz határ között nyitottá vált az átstrukturálásra”.
„Orosz szempontból az Egyesült Államok ezután megpróbálta ezt az egész régiót kivétel nélkül egy amerikai vezetésű stratégiai rendszerbe integrálni” – mondta, hozzátéve, hogy ez a fejlemény lényegében megszüntette Oroszország történelmi „biztonsági övét”.
Kissinger ezért hangsúlyozta, hogy „nem volt bölcs amerikai politika megkísérelni Ukrajna NATO-ba való bevonását”.
Szerinte azonban ez nem indokolja Vlagyimir Putyin orosz elnök azon kísérleteit, hogy „meglepetésszerű támadással” újra bekebelezze Ukrajnát Moszkva befolyási övezetébe.
Kissinger azt mondta, nem tudja, hogy lehetséges-e békét kötni az orosz vezetővel, de hangsúlyozta, hogy a Nyugatnak „keresnie kell a lehetőséget egy olyan megállapodásra, amely garantálja az ukrán szabadságot” és az országot az európai rendszer részeként tartja fenn.
Kissinger továbbá úgy vélte, hogy Oroszország bizonyos értelemben „már elvesztette a háborút”, mert az Európát hagyományos támadásokkal fenyegető, évtizedekig, sőt évszázadokig élvezett képességét „mostanra bizonyíthatóan legyőzte”.
Ennek ellenére a volt külügyminiszter jelezte, hogy előbb-utóbb a Nyugatnak és Oroszországnak párbeszédet kell folytatnia.
„Valamilyen párbeszéd, talán nem hivatalos szinten, talán feltáró jelleggel nagyon fontos” – ismételte meg, hozzátéve, hogy „a nukleáris környezetben” egy ilyen eredmény jobb, mint egy „harctéri döntés”.
Augusztus elején Kissinger arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok „a háború szélén találta magát Oroszországgal és Kínával olyan kérdésekben, amelyeket részben mi (USA) hoztunk létre”, azzal érvelve, hogy Washington elutasította a hagyományos diplomáciát, mivel „inkább a tárgyalópartnereik megtérítésére vagy elítélésére törekedett, mintsem arra, hogy behatoljon a gondolkodásukba”.