Németország, Norvégia és a Benelux országok a NATO áprilisi észtországi csúcstalálkozóján napirendre kívánják tűzni az amerikai atomfegyver Európából való kivonásának kérdését. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter azt mondta, hogy „reméli, nem következik be semmilyen olyan lépés a leszerelés terén, amelyik aláásná megfélemlítési képességünket”. A Spiegel magazin tette közzé az európaiak szándékát a NATO-csúcs napirendjét illetően. A magazin egy olyan levél birtokába jutott, amelyiket a nevezett országok külügyminiszterei írtak Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkárnak. Szerintük a tavaszi tallinni találkozó megfelelő alkalom arra, hogy megvitassák az atlanti szövetség európai nukleáris tényezője kérdését.
Az USA európai szövetségeseinek kollektív levele az atomügyekben újdonság a szövetség diplomáciai eljárásában – jegyzi meg a Nyezaviszimaja Gazeta. Csakhogy most már nem Németország, hanem más országok is nyíltan felvetik az amerikai nukleáris raktárak kérdését. Washington haladéktalanul ellenlépéseket tett. George Robertson volt NATO-főtitkár élesen bírálta Berlin álláspontját. Szerinte Németország részéről „felelőtlenség, hogy az amerikaiak nukleáris pajzsa alatt kívánnak maradni, miközben másokra hárítják a pajzs fenntartása kötelességét”. A kritika mellett erőfeszítéseket fejtettek ki annak érdekében, hogy eltereljék az európaiak figyelmét a probléma lényegéről, amelyet több NATO-tagország külügyminisztere írt alá. Emiatt Washington az Egyesült Államok Európában, azaz idegen területen tartott atomfegyvereinek kérdését egy kalap alá veszi az orosz fegyverekkel, amelyek pedig Oroszország saját nemzeti területén tart. Az USA az Európában lévő úgynevezett harcászati nukleáris fegyverek, azaz úgy orosz, mint amerikai fegyverek csökkentésére szólított. Azonban az USA elvárásait alapvetően Moszkva iránt fogalmazza meg, mert ugyanis rámutat azokra a konkrét orosz térségekre, ahonnan ki kell vonni a fegyvereket, miközben meg sem említi, mely európai országokból kell eltávolítani az amerikai fegyvereket.
A politikai és katonai elemzési intézet osztályvezetője, Alekszandr Hramcsihin szerint kellő nyomással Európa elérheti azt, amit akar:
„Az amerikaiak ellenszegülnek ennek… Másrészt, ha az európaiak aktívan követelőznek, akkor elvégre az amerikaiak sem kényszeríthetik őket a fegyverek megtartására. A mai viszonyok közt ez lehetetlen. Európa természetesen egyre inkább egy demilitarizált övezetre hasonlít. Ha pedig a „hidegháború” utáni állapotokkal vetjük össze a mai helyzet, akkor láthatjuk, hogy Európában jelenleg a fegyverek mennyisége drasztikusan visszaesett. Soha senki nem hozta nyilvánosságra, hogy mennyi fegyver volt, mondjuk, Németországban. Többé-kevésbé tudni lehet, hogy 20 atombombát és rakétákat tartanak Moselben a Büchel légibázison az amerikaiak védelme alatt. Ezek a Luftwaffe repülőszázada számára tartják. Arról, hogy ezen kívül mennyi fegyver van még Németországban, csak nagy vonalakban lehet tudni. Amúgy 500 atomtöltetről lenne szó. Ezeket általában harcászati atomfegyvernek nevezik az európai hadszíntéren.
De ez mindenképpen nagyon veszélyes potenciál, és nem csak Európa számára, amely fegyveres konfliktus esetén egy nagy frontövezetté válik. Így érthető a józan belátású európai politikusok aggodalma. Közben nagyon szembetűnővé válik, hogy ők és Washington eltérően ítélik meg az amerikai atomfegyver Európában való fenntartásának politikai és katonai célszerűségét.
(A szerző biztonságpolitika-szakirányos, V. éves politológus-hallgató)
