Vajon milyen helyzetben hal meg kevesebb ember? A fejlemények eddigi fejezeteiben, vagy abban, ami most következik?
Napvilágot látott egy videó, amelyen Jácenyjuk, Ukrajna „önmaga által szabadon megválasztott ideiglenes miniszterelnöke”, az ukrán nemzet Nagy Fia, és népének megmentője, aki egyszerre fény az alagút mindkét végén, sőt annak közepén is, akihez fogható államférfit tényleg csak egy ilyen történelmi kihívás tud megszülni, mint amilyenben éppen most megnyilvánulnak a fordulatok és fejlemények, továbbá az a pótolhatatlan egyéniség, akiről példát vehetnek az Égtájak, és még hosszasan sorolhatnánk az erényeit, nos, ez a hétköznapokban is vonzó és kivételes személy, akinek a tiszteletére maga a megfelelő hely és a megfelelő idő is ott van, ahol Jácenyjuk, nos, barátunk és példaképünk ott szörnyülködik a kamerák előtt, hogy a „terroristákkal” úgymond még elbánnánk, de az orosz reguláris hadsereg az bizony túl méretes falat.
Először is, tisztázzuk le egyszer s mindenkorra, hogy a terrorista fogalma alatt nem azt kell érten, aki ártatlan civileket tüzérségi tűz alatt tart! Hanem aki ilyenkor kézifegyverrel visszalő. Végül-is korrekt a fogalom ilyetén karakán és forradalmi letisztázása. Ugyanis ha az a galád terrorista tüzérséggel lőne vissza, méghozzá vagy azonnal, vagy eleve elsőnek lőne vissza, akkor nem halna meg az a sok civil. Hanem a háború megmaradna annak, aminek eredetileg kitalálták: Katonák közti csetepaténak és egymásra rézbevonatú ólmot kelepelő szituációs „terápiának”. De mivel az a galád terrorista csak késve, és csak kézifegyverrel lő vissza, így logikailag teljes mértékben kitölti a terrorista egyetemleges fogalmát. Elvégre, lám, evidens, hogy miatta halnak meg azok a nyavalyás civilek.
Kár, hogy Jácenyjuk nem jár Budapesten, mert akkor egy rahedli bonbon, egy kazal virág és egy rekesz konyak vagy pezsgő kíséretében mindannyian a nyakába ugorhatnánk, heves csókokkal csókolhatnánk le az orcájáról a hálakönnyeinket, mert hogy lám, nem hagyja, hogy az oroszok teljesen a béka feneke alá züllesszék és piff-puffogtassák a mindannyiunk számára fontos gazdasági térség prosperatív kilátásait.
Amúgy tényleg bátor pofa ez a Jácenyjuk! Az Internet korszakában bevállalja azokat a látványos turpisságokat, amelyek a korábbi korokban csak az állami csúcsbűnözők halála után, és fokozatosan váltak nyilvánvalóvá. Nem csak bátor, de bölcs is, hiszen az egyre újabb és újabb technikai eszközök egyre szélesebb elterjedésével ez a lebukási idő is egyre csak zsugorodik, és az Internet egyre elterjedtebb használatával, pedig teljesen a vétkesek körmére ég. Ám ezek a törvényszerűségek Arszenyíj Jácenyjukra nem vonatkoznak. Ő csak megráncolja a szemöldökét, és rögtön tudni lehet, hogy honnan fúj az érvényes passzátszél a politikában. Hiába mondta hajdan a Názáreti Gyalogos, hogy amiről eleinte csak suba alatt sutyorognak, azt idővel a háztetőkről (-szerverekről-) fogják harsogni. Arszenyíj Jácenyjuk álláspontja erre nézve az, hogy sebaj: Majd az ólomköpő vascsövek zaja elnyomja a „hamis hangokat”. Mivel pedig az előbbiek kottáját ő írja, míg a názáreti póker-blöfföknek egy Modernkori Politológiai Márkanév és Csúcsfogalom kérem-szépen nem dől be, nem zavartatja magát, mert az ő mimikája és intonációja az, maga a Tökély!
Szóval ez a Nagybetűs Államférfi, minden politikum, logikum, etnikum és unikum virtuóz géniusza nem cicózik! Hanem pikk-pakk megmondja a frankót, kiosztja a spanyolcsizmát, mezítláb lovagolja meg a lengyel kengyelt, angol hidegvérrel kezeli a melegek vérmérsékletét, guillotine-nal szeleteli a kóser szalonnát, szárazjéggel issza luxemburgi vodkát, és az ő körmére bizony nem ég rá az a bizonyos hátrányos megítélés. Mert hiszen minden józan számítás szerint még magának a „hátrányos megítélésnek” is visítva kell elmenekülnie, amikor Jácenyjuk elméjének hajnalpírja bevilágítja a Napkeleti Horizontot; – és
ez csak a kezdet. Mert hogy a déli perzselő napon még Ciki-Cuki Cukorenko-Csokolenko Sorosenko-Porosenko kőolajból és aromákból hamisított harcipán-marcipánja sem olvad meg.
Szerintem kifejezetten jót tenne Jácenyjuk imázsának, ha még egyszer-kétszer (-na jó, max. háromszor-) lemondana, aztán mégis visszatérne a bársonyszékébe.
Szóval Jácenyjuk-mester a megmondhatója, hogy ha bent vannak az orosz reguláris csapatok, akkor azokat már nem fogják se legyűrni se legyúrni, mint a kartondobozt. Amíg ugyanis a „terroristák” csak gépfegyverrel ropogtattak visszafelé az ukrán tüzérségre, addig az ukrán sorkatona azoktól a parancsnokaitól félt jobban, akik kijevi parancsra „kitanulták”, hogy milyen távolságra kell tartani a sorállományt, hogy az át ne szökjön az „ellenséghez”. Ám ezt a félelmet is sokan legyűrték, és mégis átbandukoltak az „Eredendő Terrorizmus Térfelére”. Ellenben ha megjönnek az Orosz Föderáció rendfenntartó erői, akkor megette a fészkes fene ezt az „intelligens” távolságot! Mert akkor már ezt a bizonyos távolságot „hivatalból menedzselő” ukrán tisztek is csak egyet tehetnek. Búcsút mondanak Kijev taktikai illetve stratégiai géniuszainak, és átállnak ahhoz az „ősellenséghez”, amelyik a kőolajat nem a „csokoládé” alapanyagául diszponálja, hanem arra használja; amire az való.
Javaslom a Tisztelt Olvasóknak, hogy most kattintsanak át a Google keresőbe, keressenek meg egy budapesti orosz boltot, vegyenek benne orosz édességeket, és azok íze a többit majd elmondja helyettem.
Szabó Tamás
