A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint miközben a világ országai a szárnyaló infláció visszaszorításáért küzdenek, a valutáiknak az amerikai dollárhoz viszonyított gyengülése még nehezebbé teszi ezt a küzdelmet.
Az IMF pénteken közzétett jelentésében részletezte, hogy az országoknak hogyan kellene reagálniuk az erős dollárra. Kiemelte, hogy a zöldhasú 2000 óta a legmagasabb szinten van, az év eleje óta 22%-kal erősödött a japán jennel, 13%-kal az euróval és 6%-kal a feltörekvő piaci devizákkal szemben.
„A dollár ilyen erőteljes erősödése néhány hónap alatt jelentős makrogazdasági következményekkel jár szinte minden országra nézve, tekintettel a dollár dominanciájára a nemzetközi kereskedelemben és pénzügyekben” – írta a hitelező.
Jelezte továbbá, hogy miközben az USA részesedése a világ áruexportjában 2000 óta 12%-ról 8%-ra csökkent, a dollár részesedése a világ exportjában 40% körül maradt.
„A dollár 10 százalékos felértékelődésének becsült átgyűrűzése az inflációba átlagosan 1 százalék. Az ilyen nyomás különösen a feltörekvő piacokon jelentkezik, ami a fejlett gazdaságokhoz képest nagyobb importfüggőségüket és a dollárban számlázott behozatal nagyobb arányát tükrözi.”
A jelentés szerint az összes határon átnyúló hitel és nemzetközi hitelviszonyt megtestesítő értékpapír mintegy fele dollárban denominált. Míg a feltörekvő piaci kormányok előrelépést értek el a saját valutájukban történő adósságkibocsátás terén, a magánvállalati szektorukban magas a dollárban denominált adósságállomány.
„A világszintű kamatlábak emelkedésével a pénzügyi feltételek számos ország számára jelentősen szigorodtak. Az erősebb dollár csak fokozza ezt a nyomást, különösen néhány feltörekvő piaci és számos alacsony jövedelmű ország esetében, amelyeknél már így is nagy az adósságválság kockázata” – mondta az IMF.
A jelentés szerint a megfelelő szakpolitikai válasz az lenne, ha hagynák az árfolyamot alkalmazkodni, miközben a monetáris politika segítségével az inflációt a cél közelében tartanák.
„Az importált áruk magasabb ára segít az alapvető sokkhatásokhoz való szükséges alkalmazkodásban, mivel csökkenti az importot, ami viszont segít a külső adósságállomány felhalmozódásának csökkentésében. A fiskális politikát a legkiszolgáltatottabbak támogatására kell felhasználni anélkül, hogy veszélyeztetnénk az inflációs célokat” – áll a közleményben.
