Az orosz lakosság egy része hajlik arra, hogy negatívan ítélje meg az ellenzéki tüntetőket, ami aggodalmat vált ki a szociológusok körében – derült ki abból a körképből, amelyet a BBC orosz szolgálata közölt csütörtökön internetes oldalán. A cikk szerint az oroszok több mint fele hallott ugyan az ellenzéki tüntetésekről, a Milliók menetéről és más tiltakozásokról, de nem tudják, hogy kik vesznek részt benne és mi a céljuk. Az Oroszországi Társadalmi Véleménykutató Központ (VCIOM) felmérése szerint a május 8-16-ig, a Csisztije prudi nevű parkban tartott ellenzéki megmozdulásról az oroszok 54 százaléka hallott. A Milliók menetéről, amelyet május 6-án rendeztek, és amely a rendőrök és az ellenzékiek összetűzésével ért véget, már két százalékponttal kevesebben értesültek. Az oroszok 40 százaléka negatívan viszonyult a tüntetőkhöz májusban, míg tavaly decemberben ez a szám még csupán 24 százalék volt. A megkérdezettek 22 százaléka támogatta a tiltakozókat, míg decemberben még 35 százaléka. A megkérdezettek mintegy fele nem tudja, hogy miért vonultak az utcákra a tüntetők. Azoknál, akik már véleményt alkottak a tiltakozók indítékairól, nagy volt a véleménykülönbség. Szakértők ezt a hagyományokkal, az állami tömegtájékoztatási eszközök befolyásával, valamint az ellenzékiek hibáival magyarázzák.
A megkérdezettek 18 százaléka gondolta úgy, hogy a tiltakozók azért mennek az utcára, hogy kimutassák elégedetlenségüket a hatóságokkal, az életszínvonalukkal, valamint a társadalomban tapasztalható igazságtalanságokkal. A felmérésben résztvevők 10 százaléka vélekedett úgy, hogy az ellenzékiek pszichésen betegek, semmirekellőek, önmutogatók, esetleg pénzért vesznek részt a megmozdulásokban. A Társadalmi Vélemény Alapítvány elnevezésű intézet közvélemény-kutatói olyan válaszokat is kaptak emberektől, hogy a megmozdulások résztvevői amerikai ügynökök.
Szociológusok szerint az első ellenzéki megmozdulások céljai, amelyen tisztességes választások megtartását követelték, a megkérdezettek mintegy felének érthető volt. A tiltakozók „átpolitizált” követelései ugyanakkor már nem kaptak hasonló, egyértelmű támogatást a közvélemény részéről.
Gondot okoz az is, hogy az ellenzéknek nincs vezére, aki meghatározná a követelések irányát. Az oroszok szeretik az olyan népvezéreket, mint amilyen Pugacsov, Razin és Lenin volt – mondta Vlagyimir Szokolov, a Társadalmi Technológiák Intézetének igazgatója.
Lev Gudkov, a Levada közvélemény-kutató központ vezetője szerint az oroszok többségének az is probléma az ellenzékiekkel kapcsolatban, hogy azoknak nincs világos programjuk.
Gudkov rámutatott arra is, hogy Vlagyimir Putyin elnök támogatói szerint a politikát kizárólagos jelleggel meg kell személyesíteni. „Putyin megmondta, nincs kivel tárgyalni, ők (a tiltakozók) nem tudják, mit akarnak, és ezt ismételgetik az összes tévécsatornán” – tette hozzá. Maguk az ellenzékiek viszont úgy vélekednek, ha nincs vezérük, az a tiltakozó mozgalom erősségét mutatja. Szerintük ugyanis a hatalom nem tud véget vetni a tiltakozásoknak a vezér őrizetbe vételével.
Gudkov szerint azokon a helyeken, ahol széles körű a tömegtájékoztatás, ott az oroszok véleménye megoszlik a Putyint támogató, illetve a politikust ellenzők tábora között. A támogatók láthatóan tiltakozásellenes beállítottságúak. Ezek az emberek konzervatívak, szegények, Oroszország iparosodott területének „depressziós” lakosságához tartoznak. Nem is rokonszenveznek a tüntetőkkel. A Levada vezetője szerint a lakosság egy részét azért is irritálják az ellenzéki megmozdulások, mert azok egyfajta lelkiismeret-furdalási komplexust váltanak ki náluk.
Vlagyimir Dobrenykov, a Moszkvai Állami Egyetem szociológiai tanszékének dékánja szerint a tiltakozók támogatottságának csökkenése a társadalom hangulatának ingadozásával magyarázható. „Ma 22 százalék, holnap 45 százalék lesz, ez semmit sem jelent. Az ingadozás elkerülhetetlen” – tette hozzá.
Gudkov egyetért azzal, hogy csökken a támogatottság. „Befejeződtek a választások, semmit sem lehet már tenni, a tüntetések nem hoztak eredményt, szervezettség nélkül a tiltakozó mozgalom kezd kifulladni, megszokottá vált, a hatalom keményebb lett a tiltakozókkal szemben. Az emberek ismét apátiába esnek – magyarázta.
