Simonyi és az oroszok Nemrég hazánkba látogatott Charles Simonyi az első magyar űrturista, a második magyar űrhajós.
Simonyi még egészen fiatalon elhagyta a keleti blokkot, ennek ellenére, volt egy érdekes története Oroszországról. Amikor az interneten kérdezték a rajongói, hogy milyen típusú edzéseket, gyakorlatokat végzett az űrállomáson, azt felelte, az egyetlen gyakorlat az orosz nyelvgyakorlat volt, és hogy nagyon örült, hogy végre fejleszthette az orosz tudását.
{loadposition billboard}Charles Simonyi még kisgyerekkorában, a hatvanas években volt a Szovjetunióban. Természetesen és ez az útja is kapcsolatban volt az űrkutatással.
1964-ben volt egy tévéműsor, amelynek a címe az volt: Irány a Vénusz. A gyerekek természettudományos ismereteire alapozták a vetélkedő kérdéseit, és mondanunk se kell, Charles, aki akkor még Károly volt, lazán adta meg a helyes válaszokat, a legkisebb erőfeszítés nélkül.
A jutalom az volt, hogy a legjobban szereplő gyerekek kiutazhattak a Szovjetunióba.
Persze akkoriban minden űrkutatással kapcsolatos dolog hipertitkos volt, még a fotókat is kiretusálták, nehogy az ádáz Nyugat rájöjjön valamire.
A kis Simonyi bizony nem látott se űrhajót, se csillagvárost, de még azt se mondták el neki, hogyan is működnek a szputnyikok.
Egy teljesen átlagos moszkvai városnézésben volt része. Kivéve egyetlen momentumot.
Az utazás fénypontja egy találkozó volt egy igazi szovjet űrhajóssal, Pavel Popoviccsal.
A kis Simonyi Károly kapott tőle egy dedikált képeslapot, amelyet magával vitt az Egyesült Államokba, sőt a Nemzetközi Űrállomásra is.
Miután visszatért az első űrutazásáról, azzal lepték meg, hogy bemutatják a legidősebb, még élő űrhajósnak.
És akkor Charles Simonyi meglátott egy barátságos, 80 év körüli orosz urat, aki hangos „Zdrasztvuj Charlie!” felkiáltással megcsókolta orosz módra és megveregette a hátát.
A többi harminc űrhajós, csak ált, és sehogy sem tudták kitalálni, honnan ismerheti a legújabb űrhajós a legrégebbit.