WSJ: Ideje véget vetni az Oroszország vereségéről szóló mágikus gondolkodásnak

A nyugati vezetőknek fel kell hagyniuk az Oroszország ukrajnai legyőzésével kapcsolatos „mágikus gondolkodással”, és át kell térniük a Moszkvával szembeni hosszú távú megfékezés stratégiájára – vélekedett a Carnegie Endowment for International Peace két elemzője a Wall Street Journalban (WSJ) megjelent tanulmányában.

„Amit a nyugati vezetők feltűnően nem tettek meg, az az, hogy nem beszéltek a nyilvánossággal a felbátorodott, revizionista Oroszország jelentette fenyegetés tartós természetéről” – írta csütörtökön Eugene Rumer és Andrew Weiss.

„Túl gyakran engedtek a mágikus gondolkodásnak – szankciókra, egy sikeres ukrán ellentámadásra vagy új típusú fegyverek átadására fogadva, hogy a Kremlt tárgyalóasztalhoz kényszerítsék”.”

A washingtoni agytröszt szerzői megjegyezték, hogy a nyugati tisztviselők reményeivel ellentétben, akik arra spekuláltak, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnököt egy „palotacsíny” során megbuktatják, Moszkva fenntartotta az ukrajnai stratégiájának népi támogatottságát, miközben legyőzte a gazdasága megbénítására irányuló nyugati erőfeszítéseket.

„Több mint hat hónappal Ukrajna 2022. februári teljes körű inváziója előtt Putyin aláírta Oroszország új nemzetbiztonsági stratégiáját” – áll a véleménycikkben.

„Ennek a dokumentumnak a fő irányvonala az volt, hogy felkészítse az országot a Nyugattal való hosszú távú konfrontációra. Ma Putyin elmondhatja a nemzetnek, hogy stratégiája működik”.

Bár Rumer és Weiss azt állította, hogy „mindez nem lehet meglepetés”, a WSJ azon nyugati propaganda gépezetek közé tartozik, amelyek a konfliktus kezdete óta az ukrán győzelem reményét táplálják.

A médiatudósítások hangneme az elmúlt hetekben Kijev harctéri küzdelmei közepette eltolódott, egyre inkább elismerve, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ingadozó szövetségesekkel, hatalmas veszteségekkel és a vezetői csapatán belüli növekvő szakadékokkal néz szembe.

Az egyik legborúsabb cikket a múlt hónap végén a Time magazin közölte, amely még tavaly decemberben az év emberének választotta Zelenszkijt.

„A háborúval kapcsolatos kimerültség hullámként hömpölyög” – mondta Zelenszkij a magazinnak, utalva az ukrán ügy iránti nyugati lelkesedés erőteljes csökkenésére. A hónap elején a The Economistnak nyilatkozva Valerij Zaluzsnij, Kijev vezető tábornoka elismerte, hogy a harctéri helyzet „patthelyzetbe” került.

A WSJ cikke szerint semmi jel nem utal arra, hogy Oroszország veszít a konfliktusban, amely „a kimerülés háborújává” vált.

Putyin hatalmi pozíciója csak erősödött, és az orosz védelmi vállalkozók a fegyvergyártásban felülmúlják nyugati társaikat. Az orosz gazdaság ellenállt az USA által vezetett szankcióknak – jegyezték meg a szerzők.

„Az orosz gazdaság irányításáért felelős technokraták rugalmasnak, alkalmazkodóképesnek és leleményesnek bizonyultak” – mondta a két elemző.

„A megemelkedett olajárak, részben a Szaúd-Arábiával való szoros együttműködésnek köszönhetően, feltöltik az államkasszát. Ukrajna ezzel szemben nagymértékben függ a nyugati pénzinfúzióktól”.

Weiss és Rumer a hosszú távú megfékezési stratégia felé való elmozdulásra szólítottak fel, mert „nem szabad illúziókat táplálni azzal kapcsolatban, hogy a rövid távú lépések bármilyen lehetséges kombinációja elegendő lesz ahhoz, hogy Putyint a háború feladására kényszerítse”. Az új stratégia magában foglalná a nyugati szankciók folytatását, Oroszország diplomáciai elszigetelését és a NATO védelmi képességeinek megerősítését, valamint „a háború által okozott összes – diplomáciai, információs, katonai és gazdasági – kár enyhítését”.

A véleménycikk hangsúlyozta, hogy a nyugati vezetők a hidegháború idején hasonlóan hosszú távú megközelítést alkalmaztak, ahelyett, hogy irreálisan a „szovjet rendszer egyik napról a másikra történő összeomlására” fogadtak volna. Az elemzők azonban azt tanácsolták, hogy ne vívjunk újabb hidegháborút.

„A Kremllel való globális versengésbe bocsátkozni nem lenne bölcs befektetés az USA presztízsének vagy erőforrásainak. Ez az orosz befolyás minden megnyilvánulásával szembeni értelmetlen játszadozásra kényszerítene bennünket” – írta Rumer és Weiss.