Pavel Zarubin a Rosszija 1 televízió riportere kérdezte Vlagyimir Putyint, az Oroszországi Föderáció elnökét.
Pavel Zarubin (PZ): Elnök Úr, Ön most találkozott Szenegál vezetőjével, aki egyben az Afrikai Unió jelenlegi vezetője is. Ő és sok más vezető aggodalmát fejezte ki részben az élelmiszer-krízis miatt, és amiatt mert fennáll egy éhínség veszélye az élelmiszerárak, az olaj, és a gázárak emelkedése miatt. Ezek a kérdések összefüggnek egymással.
Természetesen, mint oly sokszor más esetekben is, a Nyugat Oroszországot okolja emiatt. Mi az igazság, és hova tart ez az egész? És Ön szerint mi fog történni az élelmiszer és az energia piacokon?
Vlagyimir Putyin (VP): Igen, látjuk azokat a próbálkozásokat, hogy az élelmiszerpiacokon tapasztalható problémák miatt Oroszországot okolják. Meg kell, hogy mondjam, itt már megint egy bűnbakkereséssel állunk szemben. De miért is?
Elősző is, az élelmiszer-piacon kialakult helyzet nem tegnap keletkezett, és nem is akkor kezdődött, amikor Oroszország különleges katonai műveletbe kezdett a Donbasszban, és Ukrajnában.
A helyzet már 2020 Februárjában egy hatalmasat romlott, akkor amikor a világ a koronavírus ellen küzdött, és akkor amikor a globális gazdaság a padlóra került, és sok mindent újra kellett indítani.
Az Egyesült Államok pénzügyi és gazdasági hatóságai nagy pénzösszegekkel támogatták az ott élő embereket, és bizonyos üzleti és gazdasági szektorokat.
Mi is nagyjából ugyanazt tettük, de biztosíthatom Önt, mi sokkal pontosabban jártunk el, és az eredmények láthatóak: mi szelektívek voltunk, és a várt eredményeket anélkül értük el, hogy a makrogazdasági mutatóink ezt megszenvedték volna, nálunk ez nem okozott többlet inflációt.
A helyzet nagyon más volt az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államokban a forgó pénzmennyiség 5.9 billió (billió=1012) dollárral növekedett kevesebb mint két év alatt, 2020 Februárja és 2021 vége között, azaz, az USA-ban a pénznyomda szokatlanul produktív volt. A készpénzállomány 38.6 százalékkal növekedett.
Úgy tűnik, az USA pénzügyi hatósága azt hitte, hogy a dollár a globális pénznem, és hogy a hatások szétterjednének, ahogy ez a korábbi esetekben történt, és hogy majd feloldódnak a globális gazdaságban, és, hogy így az USA nem is érezné ezeket a hatásokat. De ebben az esetben ez nem így történt. Tény, hogy tisztességes emberek — és az USA-ban vannak tisztességes emberek — például a pénzügyi államtitkár beismerte, hogy hibát követtek el. Ezt a hibát az USA pénzügyi és gazdasági hatóságai követték el, az egésznek semmi köze nincs az orosz-ukrán konfliktushoz.
Ez volt az első lépés — és ez egy igen nagy lépés volt – amely kiváltotta az élelmiszer-piacon uralkodó kedvezőtlen helyzetet, az élelmiszerárak már ezután elkezdtek emelkedni. De ez csak az egyik ok.
A második ok az európai országok rövidlátó politikája volt, elsősorban az Európai Bizottság energiapolitikája. Látjuk, hogy mi folyik itt. Én, személy szerint, úgy gondolom, hogy az USA és Európa politikai szereplői már régóta visszaélnek az emberek természetes aggodalmaival a klímaváltozással kapcsolatban, és elkezdték erőltetni a zöld menetrendet, az energiaszektorban is.
Ez elvben jónak tűnhet, kivéve, hogy az energiaszektorral kapcsolatos javaslatok alaptalanok és meggondolatlanok voltak. Az alternatív energia kapacitását túlbecsülték: a nap- és szélenergia, a hidrogén jó kilátásokat nyújtanak majd a jövőben, valószínűleg, de jelenleg nem termelnek elegendő energiát, amennyit termelnek, azt sem a megfelelő minőségben, és nem elfogadható árakon. Ezzel egyidőben az európai szereplők alulbecsülték a konvenciális energiahordozók szerepét, elsősorban a szénhidrogénekét.
Mi lett az eredmény? A bankok megtagadták a kölcsönöket, mert politikai nyomás alatt voltak, a biztosító vállalatok is megtagadták a megegyezéseket. A helyi hatóságok nem adtak területet a termelés növeléséhez sem támogatást a szállításhoz, beleértve a gázvezetékeket.
Mindez gátolta az energiaipari befektetéseket, és az árak emelkedtek. A szél sem volt olyan erős mint amilyenre számítottak, a tél is hosszabb volt, az árak tovább emelkedtek.
Ezenkívül az európaiak figyelmen kívül hagyták azokat a kéréseinket, hogy felújítsuk a közös hosszútávú energiaszerződéseinket, amelyek lehetővé teszik a gázszállítást európai országokba. A szerződéseket hagyták lejárni felújítás nélkül. Ennek negatív hatása lett az európai energiapiacokra, az árak emelkedtek. De ez nem Oroszország miatt történt.
Ahogy a gázárak megemelkedtek, a műtrágya árakkal ugyanaz történt, mert a műtrágya előállításához gáz is szükséges. A dolgok összefüggnek egymással. Ahogy emelkedett a műtrágya ára, sok vállalkozás, beleértve sok európai vállalkozást, tönkrement. A világpiacon jelentősen csökkent a műtrágya-kínálat, az árak itt is
emelkedtek, és ezen egyes európai politikusok meglepődtek.
Mi figyelmeztettük őket, és ennek sincs semmi köze Oroszország donbasszi műveletéhez.
Amikor elkezdtük a műveletet, európai és amerikai partnereink olyan lépéseket tettek, amelyektől a helyzet jelentősen rosszabbodott, mind az élelmiszer, mind a műtrágya szektorokban.
Oroszország a világ műtrágyapiacának 25%-át adja. Alexander Lukasenkotól tudom, — bár ennek az információnak még mi is utánaszámolunk, de szerintem igaz — hogy a világ hamuzsír alapú műtrágyapiacában Oroszország és Belarusz közös részesedése 45
százalékos. Ez igen nagy rész.
A mezőgazdasági termelés mennyisége függ a felhasznált műtrágya mennyiségétől. Amint világossá vált, hogy az általunk termelt műtrágya bojkott áldozatává válik, az árak egyből egy nagyot ugrottak, mert ha nincs elég műtrágya, akkor nem lehet ugyanakkora mennyiséget termelni.
Az egyik esemény a másikhoz vezet, de Oroszországnak nincs köze az egészhez. Partnereink hibát hibára halmoztak, és most másra próbálják hárítani a felelősséget, természetesen, ahogy az lenni szokott, ilyenkor mindig Oroszország az első jelölt.
PZ: Friss hír, hogy a legnagyobb műtrágya termelő vállalatunk vezetőjének felesége is felkerült az új európai szankciólistára. Ön szerint hova fog ez vezetni?
VP: Ez a rossz helyzetből még rosszabbat fog csinálni.
Először a britek, aztán az amerikaiak, vagyis az angolszászok, szankciókkal sújtották az általunk termelt műtrágyát. Amikor rájöttek, hogy mi történik, az amerikaiak törölték a szankciókat, de az európaiak nem. Ők maguk is azt mondják amikor felveszik velünk a kapcsolatot, hogy valamit tenniük kell, de idáig a helyzeten csak rosszabbítottak.
A műtrágyapiacon a helyzet egyre rosszabb, a termések csökkenni fognak, és az árak is emelkedni fognak. És ez a szemellenzős, téves politika eredménye, amely patthelyzethez vezet.
PZ: De sokszor halljuk azt a vádat, hogy Oroszország gátolja, hogy az ukrán kikötőkből a gabonaszállító hajók kihajózhassanak.
VP: Ez blöff, elmagyarázom.
Először is, van néhány objektív tény, hadd említsem ezeket. A világon 800 millió tonna búzát termelnek évente. Most azt halljuk, hogy Ukrajna 20 millió tonnát exportálna, ami a 800 milliónak 2.5 százaléka. De ha abból indulunk ki, hogy a világ élelmiszerének 20 százaléka búzaalapú, és ez az adat az ENSZ-től származik, akkor az ukrán 20 millió tonna búza a világ élelmiszerének 0.5 százaléka,
gyakorlatilag elhanyagolható.
Másodszor, 20 millió tonna ukrán búza potenciális export. Jelenleg az USA hivatalos testületei szerint Ukrajna hat millió tonna búzát tudna exportálni. A mi Mezőgazdasági Minisztériumunk szerint inkább csak öt milliót, de tegyük fel, hogy hatot, és ezenkívül Ukrajna tudna exportálni hétmillió tonna kukoricát is. Ez az adat az Orosz Mezőgazdasági Minisztériumtól származik. Ez nem olyan sok.
A jelenlegi, 2021-2022-es mezőgazdasági évben, Oroszország 37 millió tonna búzát fog exportálni, és, szerintem, ez a szám 50 millióra nő majd a 2022-2023-as évben.
Mi nem gátoljuk az ukrán búzaszállítást. Több módja is lenne annak, hogy Ukrajna búzát exportáljon.
Először is, használhatják a Fekete-tengeri kikötőket, Ogyesszát, és környékét. Nem mi helyeztünk aknákat a tengerbe, ezt Ukrajna tette.
Már többször mondtam kollégáimnak, hogy távolítsák el az aknákat, és tegyék lehetővé, hogy a gabona szállító hajók szabadon járhassanak. Mi garantáljuk a békés átmenetet számukra, a nemzetközi vizeken, nem lesz semmi problémájuk.
Először el kell távolítani a vízi aknákat, és kiemelni azokat a hajókat, amelyeket ők azért süllyesztettek el, hogy Ukrajna déli kikötői csak nehezen legyenek megközelíthetőek. Mi készek vagyunk erre, és nem fogjuk az aknátlanítást arra használni, hogy támadást kezdeményezzünk a tenger felől. Már mondtam ezt.
Másodszor, más lehetőség is van, az Azovi-tenger kikötői, Bergyanszk és Mariupol. Ezek a mi irányításuk alatt vannak, de biztosíthatjuk az akadálymentes szállítást az ukrán búza számára.
Mi már dolgozunk azon, hogy eltávolítsuk az aknákat. Ez időbe telik, mert az ukrán hadsereg három szint aknát helyezett el, de az eljárásunk már a végéhez közeledik. Megteremtjük ehhez a szükséges logisztikát.
Harmadszor, Ukrajnából búzát más irányba is lehet exportálni, például a Dunán Románia irányába.
Negyedszer, az export Magyarország irányába is lehetséges.
Ötödször, lehetséges Lengyelország irányába is. Itt vannak technikai akadályok, mert a vonatsín vastagsága különbözik a határ két oldalán, de ez csak néhány órával hosszabbítja meg a szállítást.
Végül, a legegyszerűbb megoldás a búzát Belaruszon keresztül szállítani. Ez a legkönnyebb és legolcsóbb megoldás, innen nagyon egyszerű kijutni a Balti tenger kikötőihez, és tovább a világ más kikötőihez is.
De ehhez fel kell oldani a Belarusz elleni szankciókat. És ez nem a mi problémánk. Alexander Lukasenko ezt így foglalta össze: ha valaki az ukrán búza szállítás problémáját meg akarja oldani, már ha van ilyen probléma egyáltalán, használják a legkönnyebb utat, amely Belaruszon vezet keresztül. Senki nem fog ebben senkit akadályozni.
Tehát az ukrán búza transzport problémája nem igazán létezik.
PZ: Hogy működne a logisztika abban az esetben, ha olyan kikötőket használnának amelyek a mi irányításunk alatt vannak? Milyen feltételek lennének?
VP: Semmilyen feltételeket nem szabunk.
Üdvözöljük őket, békés átmenetet biztosítunk, és biztosítjuk a külföldi hajók biztonságos közlekedését is az Azovi tengeren és a Fekete tengeren bármelyik irányban.
Egyébként: több hajó rostokol ukrán kikötőkben. Ezek külföldi hajók, több tucat van belőlük. El vannak zárva, és a legénységüket túszul ejtették.