Mihail Gorbacsovnak köszönhetjük azt, hogy a Szovjetunió szétesése, Kelet-Európa Vasfüggöny alóli felszabadulása békésen vérontás nélkül történt. A Szovjetunió felbomlása óta három évtized telt el. Hol tart a világ most? Menjünk végig a történelmi folyamatokon.
1980-as évek. A Szovjetunió egyik problémája, hogy egy olyan gazdasági modellre épült, amelyről kiderült, hogy gyakran az elemi szükségletekről sem tud kielégítően gondoskodni. A termékek a nyugati minőséggel nem tudtak volna versenyezni, és így is általában hosszú sorokat kellett kiállni értük. Ebben az évtizedben történik a csernobili atomreaktor szerencsétlenség is, amely emberek tízezreinek az életét követeli.
A Vasfüggöny egy olyan vonal, amelyen belül a Szovjetunió ún. szatellit-államai léteznek. Ezeknek az államoknak a gazdasági felépítése ugyanarra, vagy legalábbis hasonló, modellre épül mint a Szovjetunióé. Gyakran tilos nyugati árukat venni, igaz, a „keményvaluta” hiánya miatt ez sok esetben nem is lehetséges.
A keleti államokban a szabadságjogokat korlátozzák, az újságok, a rádió (akkor még nem volt internet) cenzúra alatt működnek. A nyugati rádiókat (pl. a Szabad-Európát) nem engedik sugározni Kelet-Európában, hogy ne terjedjen az „imperialista propaganda”. Az állampolgárok sok esetben egyáltalán nem, vagy viszonylag ritkán utazhatnak „Nyugatra”.
1990-es évek. Európa keleti része eufóriában. Leomlott a berlini fal (kicsivel azután, hogy Roger Watersék koncertet adnak rajta), a szovjet csapatok kivonulnak, többpárti választások kezdődnek, Kelet-Európa fővárosaiban megjelennek olyan cégek amelyek a piacgazdaság szimbólumai (pl. McDonald’s).
2000-es évek. A többpárti választásokról viszonylag hamar kiderül, hogy sok pártot az új rendszer nem enged nyilvánossághoz. Amerikában két párt van, a Republikánus és a Demokrata, ezek közül egyik sem kérdőjelezi meg a gazdasági berendezkedést. A 2000-es választások alatt ugyan megjelenik Ralph Nader Zöldpártja. Ez a párt pl. olyan problémákra hívja fel a figyelmet, mint az, hogy Amerikában negyven millióra tehető az olyan emberek száma akiknek nincs semmilyen egészségügyi biztosítása.
A Zöldpártot kizárja a média, így az üzenetük nem jut el a nyilvánossághoz.
Magyarországon is hasonló a helyzet, a pártok rengeteget vitatkoznak a nemzeti szimbólumokon (mert valamin vitatkozniuk kell), de mindegyik olyan párt, amely részt vehet a politikai vitákban és sajtófigyelmet kap a nyugati gazdasági modell mellett teszi le a voksot. Már az 1990-es években eltűnik a Szociáldemokrata Párt, és a Munkáspárt is a média által épített falakon kívül reked.
2010-es évek. Az amerikai gazdasági berendezkedés és szociális modell elkezd teljesen másképp kinézni mint korábban. A vagyonegyenlőtlenségek embertelen méreteket öltenek, a felső egy százalék vagyona a teljes népesség nyolcvan százalékának a vagyonát teszi ki.
A 2008-as ingatlanbuborék kidurranása után emberek százezrei válnak hajléktalanná. A városok központjában sátortáborok jelennek meg. Tanyáznak ott hajléktalanok, munkanélküliek, és kábítószerfüggők, de egész családok is, gyerekekkel. A táborokban élő emberek sokszor nem is munkanélküliek. Szilíciumvölgyben egy informatikus keresete már nem elég arra, hogy lakást béreljen magának, ezért gyakran komolyan képzett szakemberek is az autójukban alszanak. Rengetegen válnak heroinfüggővé, részben azért mert egyes gyógyszercégek (Purdue Pharma, Johnson & Johnson) szabad kezet kapnak a szintetikus heroinok terjesztéséhez a lakosság körében. Az USA középosztálya leszakad, elszegényedik. Mindeközben az USA a világ minden földrészén háborúzik, és 3 billió dolláros adósságot halmoz fel.
Ajánló
Európában valamivel jobb a helyzet, mivel ott korábban erősebb szociális hálók épültek, ami annak köszönhető, hogy a szociáldemokrata pártok kiálltak a szegények és az átlagpolgárok érdekei mellett. Az ún. baloldali pártok régebben olyan programokat képviseltek, mint a mindenki számára elérhető, megfizethető, és színvonalas egészségügy, oktatás, és más szolgálat, mint a tömegközlekedés. Talán a 90-es években kezdődött az a fokozatos változás, amely a „baloldali” pártokat a migráció, LMBT, és gender-ideológia fő szószólójává tette, így a szociális háló nyugaton is elkezdett leépülni. Ma már Párizsban több olyan metrómegálló van, amelyben a késői órákban nem állnak meg a szerelvények, mert a peronokon annyi hajléktalan és kábítószerfüggő tanyázik, hogy kellemetlen lenne az utasoknak. Még a sok évtizedekig békében és jólétben élő Svédországban is gyakori a városokban a bűnözés.
A demokratikus intézmények kiüresedését is több eset jelképezi. Görögországban az EU a megszorításokhoz ragaszkodott. A magát baloldalinak hirdető Sziriza párt népszavazást bonyolít le, amelyben a polgárok elutasították a megszorításokat, ennek ellenére a Sziriza bevezette őket. Görögország tovább süllyedt az adósságcsapdába, és nemzeti vagyonának nagy része külföldi kezekbe kerül. Olaszországban több vezető választások nélkül kerül hatalomba (Mario Monti, Mario Draghi), ők is az EU megszorításokra alapuló gazdasági politikáját folytatják, Olaszország is hatalmas adóssággal küzd, és ott is nő a szegénység.
2020-as évek. A Nyugat egyik problémája, hogy egy olyan gazdasági modellre épült, amelyről kiderült, hogy az elemi szükségletekről sem tud kielégítően gondoskodni. Európában ma komoly kihívás az energiaellátás, és ezt a problémát nagyrészt Európa okozta saját magának.
Ahogy régen a Szovjetunió gyakran nem engedte egyes kelet-európai országoknak az üzletelést a Nyugattal, úgy az USA ma nem engedi Európának, hogy gázt és olajat vásároljon Oroszországtól.
Ma Európa ereszt új Vasfüggönyt Oroszország és Európa többi része közé. Tiltottak az orosz hírforrások. Európa tiltotta meg a saját polgárainak, hogy Oroszországba utazzanak, és tiltják az orosz turisták belépését Európába is, nehogy az európai átlagemberek beszélgethessenek orosz átlagemberekkel, akik esetleg helyre raknák azt a képet amelyet a nyugati médiák festenek a „Putyin-diktatúráról”.
Nyilvánvaló, hogy ma már a Nyugati rendszer válságát éljük. Az amerikai újságíró Ron Unz tett egy érdekes összehasonlítást ezzel kapcsolatban. Az unz.com honlapon időnként összefoglalja, hogy hány szakértő követeli azt, hogy a Covid-járvánnyal kapcsolatban vizsgálják ki egyes amerikai biofegyver laborok szerepét. Ezen szakértők száma növekszik, köztük van pl. Jeffrey Sachs, a Columbia egyetem professzora, és a Lancet brit orvosi szaklap Covid bizottságának vezetője. Unz a covid esetét az 1986-os csernobili katasztrófával hasonlítja össze. Az utóbbi történelmi jelentősége az volt, hogy rámutatott a szovjet rendszer belső ellentmondásaira, és, ha nem is okozta, de felgyorsította a Szovjetunió összeomlását. A covid, amelyről sokan azt gondolják, hogy egy amerikai biofegyverlabor okozta baleset volt, több millió ember halálát okozta. Továbbá rámutatott a nyugati rendszer egyes belső ellentmondásaira.
A felmerülő kérdés, hogy lesz-e az USA-nak olyan vezetője, mint Gorbacsov volt? Akad-e ott olyan vezető, aki hajlandó alkalmazkodni azokhoz az új világtrendekhez, amelyek az egypólusú világrendből a többpólusú felé vezetnek? Lesz-e olyan amerikai vezető amelyik belátja, hogy az egypólusú világrendhez köthető liberális-globalista gazdasági berendezkedés gátolja az emberiség fejlődését, ma már nem csak a „gyarmatok” esetében, hanem az USA és a nyugati országokon belül is? És lesz-e olyan amerikai vezető, aki hajlandó abbahagyni az örökös háborúzást amelyet jelenleg a Nyugat az egypólusú világrend érdekében folytat?
