„Kéz alatt”, jó áron jutott hozzá Oroszország egy alig használt norvég haditengerészeti bázishoz. Egy jó állapotban lévő, átlagos, központi fekvésű moszkvai lakás árát fizette Oroszország a NATO egyik, a norvég fjordok szikláiba vésett haditengerészeti támaszpontjáért. Egy ilyen haditengerészeti bázis megszerzése legalább olyan extravagáns cselekedet, mint mondjuk fényes nappal egy harckocsin bedübörögni a brüsszeli főtérre a III. Leopold bulváron át, és a NATO főhadiszállása előtt leparkolni a tankot. Ingyen. Most már sajnálhatják a norvégok, hogy egy fontos támaszpontjuk az oroszok kezére került, csakhogy most már nem lehet „visszakérni a babaruhát”. Nézzük meg, hogyan sikerült az oroszoknak szinte ingyen befészkelniük magukat egy titkos objektumba, a potenciális ellenség orra előtt?
Ez a bázis az orosz határ mellett épült, részt vett benne az egész NATO. A norvégek -kiket az „alagútásás mesterei” cím joggal megillet- fúrták a sziklát, építették a barlangokat, az angolok reszortja volt a védelmi berendezések és erődítmények kialakítása, amelyek a hozzáértők szerint egy közvetlen nukleáris csapást is elviseltek volna, az Egyesült Államok, mint az elektronikai kérdések vitathatatlan szakértője, a megfelelő elektronikus zavaró-kutató- és védelmi berendezésekért volt felelős.
1967-ben elkészült a nagy mű, a teljes kivitelezés költségei 494 millió dollárra rúgtak, legalábbis az akkori értéken. Az egyik fjordból nyíló közvetlen alagútrendszerben és a benne rejlő barlangokban néhány nagyméretű hadihajó is biztonságban érezhette magát, és még egy robusztus tengeralattjáróval is megoszthatták a bérletet. A Krím-félszigeti Balaklava- bázissal persze nem lehet összehasonlítani a méreteket, de azért ez a támaszpont is imponáló méretűre sikeredett.
„Érthetetlen, hogy a norvég kormány ilyen ballépést kövessen el”
A barlangrendszer nyílt területtel is rendelkezik a hegyen, mintegy 13 500 négyzetméter a bázis „szárazföldi” mérete. Kikötője 2500 négyzetméter. A kikötő alatt nyílik a szerelő- és szervizhelyiségekbe valamint a raktárakba vezető lejárat. A főalagút mellett néhány mellékjárat is húzódik a föld alatt. A támaszpont teljes területe a NATO adatai szerint 25 000 négyzetméter. Ezzel szemben a Newsweek újság 948 900 négyzetméterről ír. A hidegháború éveiben az USA haditengerészete használta a bázist Északi-tengeren történő járőrözései idején. Hogyan történhetett, hogy az oroszok „kilopták az amerikaiak zsebéből” ezt a fontos objektumot?
A vevőt az interneten találták, ahol az eladásról szóló hirdetés megjelent
Néhány évvel ezelőtt a norvégok úgy ítélték meg, hogy Oroszország többé nem jelent számukra fenyegetést, ezért szükségtelen a drága Olavsvern haditengerészeti támaszpont fenntartása. Brüsszelhez fordultak, ahonnan megerősítést kaptak, hogy természetesen el lehet adni a bázist, még akár magánszemélyeknek is, de csak azután, hogy leszerelik a titkos berendezéseket a bázis területén és környékén. A norvégek kiírták az árat 12 millió eurót, és vártak a jövendő vevőre.
Csak nem jött a várva várt vevő, úgy látszott nem akar senki ekkora összeget befektetni az Északi-sarkkör közelében fekvő sziklabarlang-rendszerbe, és a NATO sem kapkodta el a berendezések leszerelésének műveleteit. Úgy ítélték meg, hogy ez már kevés haszonnal jár. Mivel csak nem akart megjelenni a kívánt vásárló, az objektum felkerült az internetre is az ingatlanhirdetések közé. Amint az E-Bay-hez hasonló finn.no honlapon megjelent a hirdetés, máris bejelentkezett egy Gunnar Wilhelmsen nevű úr aki egyes nyugati újságírók későbbi nyomozásai alapján régi jó kapcsolatban állt az orosz Gazprom energetikai óriással. A vétel idején azonban erről még senki sem tudott.
Szó ami szó, a teljes bázist beépített berendezésekkel, „tokkal vonóval együtt” 4.4 millió euróért megvásárolta Wilhelmsen Gunnar úr, mivel ennél drágábban senki sem érdeklődött a haditengerészeti támaszpont iránt.
A norvég kormánynak kicsit később kezdett el „fájni a feje”, ugyanis 2014 októberében a bázisra behajóztak az „Akademik Nyemcsinov” majd közvetlen utána az „Akademik Satszkij” nevű orosz kutatóhajók. Mindkét óceánkutató jármű a „SzevMorNyeftGeofizika” geológiai kutatóintézet tulajdona, berendezéseik szeizmikus és mélységi vizsgálatok elvégzésére alkalmasak.
Wilhemsen urat azonnal a szőnyeg szélére állították Osloban: „Mit keresnek orosz kutatóhajók egy volt NATO-támaszponton?” Kiderült, hogy az oroszok megvették az objektumot, vagy bérlik a derék norvég állampolgártól, a részleteket nem volt hajlandó elárulni, lévén kereskedelmi titok. A fejfájás azonnal hisztériába csapott át: „Nyilvánvaló, hogy a bázis eladása helytelen döntés volt” –írja Newsweek, idézve a Norvég Védelmi Szervezet elnökét, Ann-Margret Bollmannt, egykori haditengerészeti alkalmazottat. „Harcképességünk és a polgári védelmünk is súlyos veszteségeket szenvedett” –tette hozzá Bollman.
„Érthetetlen, hogy a norvég kormány ilyen ballépést kövessen el” –kontrázott rá Goran Frisk, a norvég haditengerészet egykori parancsnoka. „ Ez nem vicc, hiszen közvetlenül tanulmányozhatják ( az oroszok) atomtengeralattjáróink mozgásainak paramétereit, arról nem is beszélve, hogy onnan ők is képesek tengeralattjáróikat vízre bocsátani. A Nyugat ostoba módon újra védtelenségét demonstrálta ebben az ügyben. „Eső után köpönyeg”: Ine Erikssen Soreide, Norvégia védelmi minisztere ugyanis szeretné valahogy „visszacsinálni a dolgot”, de mint kiderült, már késő.
A csattanó mint mindig, itt is a végére maradt, Norvégia nevében az eladást nem más, mint a jelenlegi NATO-főtitkár, az akkori norvég miniszterelnök, Jens Stoltenberg írta alá.