Volodimir Zelenszkij Június 19-én járt Herszonban, a front közelében. A látogatás után azt nyilatkozta, hogy az ukrán hadsereg folytatni fogja a harcot, és nem csak a Február 24 óta elvesztett területeket fogják visszaszerezni, hanem a „Krím félszigetet is fel fogják szabadítani”. Ezek a célok ugyan érthetőek, a kemény valóság viszont az, hogy minél jobban törekszik Kijev a katonai győzelemre, annál biztosabb számukra az összeomlás. Az USA politikának az USA érdekekhez, és a fent említett helyzethez kellene igazodni – olvasható a Foreign Policy című lapban.
A háború kezdetén Ukrajnában és nyugaton sok jelentőséget tulajdonítottak annak a ténynek, hogy a Kreml hadseregének nem sikerült elfoglalni Kijevet, és nem sikerült a kijevi kormányt arra kényszeríteni, hogy megadja magát. Oroszország több tízezer katonát, és harckocsik és tankok ezreit vesztette el, különösen a kijevi és harkovi frontokon. Ezzel szemben az ukrán hadsereg hősies és hatásos ellenállást tanúsított, minden várakozást felülmúlt. Emiatt az USA és több nyugati ország felgyorsította az fegyverszállítást Ukrajnába.
Ugyan Kijev hálás a felszerelésekért, a szállítások minősége kérdéses. Van köztük modern és elavult fegyverzet egyaránt, van amit nyugaton, de van amit még a Szovjetunióban gyártottak. Olyan fegyverrendszereket is küldtek, amelyek használata speciális betanítást igényel, karbantartásuk bonyolult, a muníció is sokszor más kaliberű mint a fegyver amihez küldték. A fegyverek karbantartása komoly logisztikai kihívás, Ukrajnában az ehhez szükséges infrastruktúra hiányzik, így a megoldások sokszor rögtönzött részmegoldások csupán.
Eközben az ukrán vezetők még több fegyvert kérnek, szerintük az eddig küldött mennyiség nem elegendő. Mihail Podoljak, ukrán elnöki tanácsadó nemrég írta, hogy a már megígért felszerelésen kívül Ukrajnának szüksége lesz még „1000 155 mm-es tarackra; 3000 rakéta sorozatvető rendszerre; 500 tankra, 2000 harckocsira, és 1000 drónra”. A számok itt arról árulkodnak, hogy Ukrajnának már a saját pozícióik tartása is nehéz feladat lesz, az események visszafordítása szinte lehetetlen.
Amióta Oroszország változtatott a taktikáján, és a tűzerőre összpontosít, inkább mint a konkrét manőverekre, azóta a donbasszi háborúkban napi 70000 lövedéket lő ki naponta a rakétákon kívül. Továbbá Putyin hadsereg napi 300 légi támadást is intéz Ukrajna ellen. Ezzel szemben Ukrajna az orosz lövedékek számának egytizedével
válaszol, és naponta három vagy legfeljebb öt légitámadást intéz.
A tűzerőkapacitás közötti különbség miatt az ukrán sebesültek (napi
500) és halottak (napi 200) száma miatt ukrán részről a harc hosszú távon fenntarthatatlan. A felszerelést illetően sem jobb a helyzet: a szovjet érából származó fegyverzet már teljesen megsemmisült, és több olyan muníció kategória van amely már teljesen kiapadt. Semmilyen hadsereg sem tudna ekkora veszteségek mellett hatásos ellenállást fenntartani. Az utóbbi napokban több ukrán település orosz kézre került és a Donbasszi fronton az ukrán hadsereget az orosz hadsereg bekerítette.
Ajánló
Mind a kijevi, mind a washingtoni politika nem hajlandó tudomást venni a fentiekről. A múlt héten Zelenszkij megismételte azt a szándékát, hogy minden olyan területet visszaszerez, amelyet Oroszország 2014 óta elfoglalt—ez körülbelül Ukrajna területének 20 százaléka. A lehetséges tárgyalásokat illetően Zelenszkij azt nyilatkozta, hogy „nincs itt az ideje az Oroszországgal való tárgyalásnak”.
Kathleen Hicks, USA védelmi államtitkár-helyettes szerint a Pentagon Ukrajnát 5, 10, vagy akár 20 évig is tudja támogatni. A háborús tapasztalat alapján viszont a kérdés inkább az, hogy Ukrajna kitart-e 5 vagy 10 hónapig, de semmiképp sem az, hogy kitart-e 20 évig.
Amíg van idő és lehetőség, és amíg Kijev még mindig Ukrajna területének 80 százalékát irányítása alatt tartja, az USA tud változtatni politikáján, az ukrán polgárok életének megmentése érdekében, valamint a további területveszteségek elkerülésének érdekében is. A Biden adminisztrációnak legkevesebb fel kellene hagyni azzal a céljával, hogy Oroszországot gyengítsék, és ehelyett a diplomáciára kellene helyezni a hangsúlyt, és Kijevet inkább abban segíteni, hogy a háború tárgyalásos úton végződjön. Az USA érdek az, hogy a háború ne eszkalálódjon tovább, és hogy ne terjedjen Ukrajna területein túl. Fontos elkerülni az USA-orosz és a NATO-orosz egyenes konfrontációt, mert egy atomháborúnak súlyos következményei lennének. A világon ma már így is nagyobb az atomháború kockázata mint bármikor az 1962-es kubai rakéta-krízis óta.
A háború befejezése Kijevtől és Moszkvától függ, viszont az USA fegyverszállítmányok az ukrán katonai törekvéseket támogatják. Ukrajna érdekei viszont nem azonosak az USA érdekeivel.
A lehetséges megegyezést nehezítik olyan körülmények mint a területi átrendeződések és Ukrajna semleges státuszának kérdése. Az orosz hadsereg előrenyomulása miatt (pl. a donbasszi győzelem már borítékolható) a területi átrendeződések már elkerülhetetlenek.
Ukrajnának, Európának, és az USA-nak érdeke, hogy a háború befejeződjön. Fontos, hogy az USA, valamint a teljes Nyugat, politikája a csatatéren uralkodó valósághoz igazodjon, és hogy az USA és a Nyugat ne ragaszkodjon mindenáron valamilyen elérhetetlen eredmény megvalósításához. Ha a valóságot az USA semmibe veszi, Ukrajna látványos vereséget szenvedhet, és akkor Ukrajna még a jelenlegi lehetőségeit is elveszíti.
