Perzsa leopárdokat kapott vasárnap Portugáliából a Szocsi közelében lévő Kaukázusi Természetvédelmi Terület; szakemberek azt remélik, hogy a Kaukázusban valaha őshonos vadállatok ismét elszaporodnak a régióban. A Karacsáj-Cserkesz Köztársaság védett területein pedig az európai bölényeket telepítik újra. A lisszaboni állatkert eddigi lakóinak, a kilenc éves Zagidnak és párjának, a hétéves Andreának már több kölyke is született, így az oroszországi nemzeti park szakemberei joggal reménykedhetnek abban, hogy a „portugál” leopárdok új élőhelyükön is szaporodni fognak. A Szocsiban lévő leopárd-központ korábban Türkmenisztánból és Iránból is kapott leopárdokat, de sem egyik, sem másik párnak nincs egyelőre utódja. Az újonnan érkezett példányokat védett ketrecben helyezték el, de amint megtanulják, hogyan éljenek önállóan a Kaukázus hegyei között, gondozóik szabadon engedik őket. Addig is a leopard.ru internetes oldalon bárki figyelemmel követheti az állatok viselkedését. A leopárdok a 19.század végén és a 20. század elején tűntek el a Kaukázusból. Törvényesen vadásztak rájuk, de nem csak ezeket a ragadozókat, hanem a táplálékukat jelentő vadakat is kiirtották. Az Oroszországi Föderáció területén való újbóli elszaporításukat a Természetvédelmi Világalappal (WWF) közös állami programban valósítják meg.
A WWF ugyancsak részt vállal abban, hogy az európai bölényekből is egyre több éljen háborítatlanul az egyedülálló természeti adottságokkal rendelkező Karacsáj-Cserkesz Köztársaság területén. Október 9-én több külföldi újságíró, köztük az MTI tudósítója jelenlétében engedtek szabadon újabb négy bölényt a Teberdai Természetvédelmi Területen. A két hím és két nőstény, mintha semmi sem történt volna, percek alatt legelészni kezdett, majd eltűnt a kíváncsiskodók elől. Pedig 1500 kilométer távolságból, a rjazanyi régióban lévő Okai Természetvédelmi Területről szállították őket a kaukázusi hegyek közé.
Oroszország európai területén évszázadokig éltek bölények. Az utolsó vadon élő példányokat a múlt század elején pusztították el. Később, a negyvenes években két természetvédelmi övezetet is létrehoztak azzal a céllal, hogy elszaporítsák ezt a különleges, mára a védendő fajták közé tartozó kérődzőt.
1991-re a bölények száma csaknem hatszázra nőtt a Szovjetunióban, de a Szovjetunió széthullását követő nehéz években az orvvadászat alaposan megtizedelte a populációt.
Dzsamal Tekejev, a Karacsaj-Cserkeszföldön lévő Teberdai Természetvédelmi Terület igazgató-helyettese az MTI-nek azonban cáfolta, hogy alapvetően az orvvadászat miatt tűntek el a bölények az Észak-Kaukázusból. „Lehet, hogy voltak ilyen esetek, de a populáció alapvetően azért fogyatkozott meg, mivel a kisebb csoportokban itt élő és a hetvenes években ideszállított állatok nem tudtak keveredni egymással. Nem jutottak át a magashegyi hágókon, így a vérfrissítés nem mehetett végbe” – magyarázta a szakember.
„Most, hogy az idén már nyolc állattal bővült a bölénypopulációnk, jövőre pedig remélhetően újabbakat kapunk, a génállomány felfrissül. Az állatállomány 10-15 év alatt így megerősödhet, és fennmaradhat. Ehhez 10-50 évre és legalább 50 állatra lesz szükségünk” – mondta az MTI-nek észak-kaukázusi természetvédelmi park szakembere.