Európában augusztus 23. a sztálinizmus és a nácizmus áldozatainak emléknapja. Az erre vonatkozó nyilatkozatot az Európai Parlament fogadta el a baltikumi államok, Lengyelország és más kelet-európai államok kezdeményezésére. Ám szerintem azok, akik egyenlőségjelet tesznek a totalitarizmus és a nácizmus a Szovjetunió és a fasiszta Németország közé, két alapvető célt követnek: megpróbálják megalapozni – egyebek között pénzügyi és területi – igényeiket a jelenkori Oroszország iránt és levenni a felelősséget országaikról a háborús évek alatt ott elkövetett bűnökért.
Az Európai Parlament határozatában a kiinduló pont a Molotov-Ribbentrop paktum volt, amelyet 1939. augusztus 23-án írt alá a Szovjetunió és Németország a háborús veszély fokozódásának konkrét történelmi körülményei között. Bár a Szovjetunió és Oroszország nem egyszer – egyebek között parlamenti döntések szintjén – elítélte ennek a dokumentumnak a tételeit, és a történészek között folyik a vita a paktum tényleges szerepéről, Kelet-Európában igyekeznek „megcsinálni saját történelmüket”. Ebben a történelemben Németország és a Szovjetunió egyformán hibás a II. világháborúban, és elhallgatják azokat a bűntetteket, amelyeket saját fasisztáik követtek el Lettországban, Litvániában, Ukrajnában és a németek által megszállt más területeken.
Mentegetni, igazolni próbálják saját fasisztáikat, ez látszik a Waffen-SS baltikumi egységeinek , Sztepan Bandera és Roman Suhevics nyugat-ukrajnai zsiványainak dicsőítésekor, a lettországi Salapsis koncentrációs tábor, a vilniusi és a kaunasi zsidó pogromok elhallgatásakor.
A vonal jól illik a moldovai és a romániai hatóságok azon kísérleteibe, hogy a „szovjet megszállás” emlegetésével anyagi kompenzációt követeljenek Moszkvától, és elérjék az orosz békefenntartók kivonását a Dnyeszter-vidékről. Ugyanakkor maga Románia teljes mértékben követte Németország más szövetségeseinek példáját, igyekezett kihasználni a német katonai sikereket saját nacionalista programjainak megvalósításához -jelentette ki Vladilen Vinogradov, az Orosz Tudományos Akadémia Szlavisztikai Intézetének szakértője. Vinogradov emlékeztetett, hogy a kelet-európai uralkodó elit mentalitásának ezt a sajátosságát álszövetségeseik igyekeztek és igyekeznek kihasználni:
„A románok írják alá, amit akarnak. Hogy ebből mi lesz, azt majd eldönti a háború. Bekövetkezik a vis-major, és elfelejtik követeléseiket. Ez volt a lényeg. Németország és más nyugati államok történelmileg ilyen politikát folytattak Közép- és Kelet-Európa viszonylatában. És az utóbbiak vezetői nagyon jól kihasználták ezt, az „erősekre” hárítva a felelősséget.”
Az áltörténelmi konstrukció szerzői elfelejtik, hogy a nácizmus elítélése a nürnbergi döntéseken alapul. Ami pedig a szovjetunióbeli totalitárius rendszert illeti, az állami megtorló irányítás gyakorlatáról van szó, amelynek áldozataivá lett országunk minden népe. De ennek a gyakorlatnak semmi köze nincs „ az árja faj életterének kivívásához” vagy a holocausthoz. Ezért gyalázkodás egyenlőségjelet tenni a II. világháború kirobbantásában vétkesek és azon ország közé, amelyre a fasiszta Németország és csatlósainak alapvető csapása irányult.
