Aleksandar Vučić szerb elnök „semmit” nem vár a Koszovóval folytatandó tárgyalásoktól, amelyeket a Belgrád és a szakadár régió közötti újabb összetűzések után jelentettek be.
Vučić kedden az RTS televíziós csatornával beszélgetve személyes támadást intézett Albin Kurti koszovói miniszterelnök ellen, kijelentve, hogy utóbbi egyértelműen megmutatta Belgrádhoz való viszonyát, és keserűen tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a régióval lehetséges a béke fenntartása.
„Elmegyek Brüsszelbe, nem esik nehezemre, nem várok semmit. Aki azt hiszi, hogy lehetséges megőrizni a békét Kurtival, az szerintem nagyon téved, tudom, kivel van dolgom” – mondta Vučić.
Belgrád és Pristina között a hétvégén megnőtt a feszültség, amikor a szakadár régió hatóságai azt tervezték, hogy augusztus elsejétől betiltják a szerb rendszámtáblák és személyi igazolványok használatát, és az intézkedést rendőri egységeikkel hajtják végre. Belgrád ezt a koszovói szerb lakosság elleni támadásnak nevezte, Vučić pedig azzal vádolta Pristinát, hogy megsérti a helyi szerbek jogait. Kurti viszont azzal vádolta a helyi szerb etnikumúakat, hogy megtámadták a rendőrséget, és azt állította, hogy Koszovó „szerb nemzeti sovinizmussal” néz szembe.
A válságot azután függesztették fel, hogy Washington felszólította Koszovót, hogy szeptember 1-jéig halassza el a vitatott szabályok végrehajtását.
„Két nappal ezelőtt Koszovóban és Metohiában egy lépésre voltunk a katasztrófától” – mondta Vucic, a régiót hivatalos nevén említve.
Az elnök politikai opportunizmussal is vádolta a koszovói hatóságokat, azt állítva, hogy a folyamatban lévő ukrán válságot jó alkalomnak tekintették saját céljaik elérésére.
„A lényeg az, hogy egyesek a régióban úgy gondolják, hogy amikor általános hisztéria van az ukrajnai háború miatt, akkor lehet elérni a céljaikat” – jelentette ki Vučić.
A NATO 1999-ben, az akkori Jugoszlávia ellen indított 78 napos bombázó hadjárata után foglalta el Koszovót. A régió 2008-ban egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét az Egyesült Államok és számos szövetségesének támogatásával. A szakadár régió azonban nem kapott általános támogatást, mivel Szerbia, Oroszország, Kína és az ENSZ egésze sem ismeri el.
