Az USA, Nagy-Británia, és a NATO mind úgy gondolják, hogy a háború miatt Oroszország gyengülni fog, Putyinból egy jelentéktelen Amalek-figura lesz, a NATO maga erősödni fog, és a hadiipari komplexus profithoz jut. Ezért Biden, Johnson, és a NATO a háborút, ha lehet, örökre szeretnék meghosszabbítani.
Itt az ideje, hogy megnevezzük, kik akarják, hogy a háború folytatódjon, Biden nincs egyedül ezen a fronton. Zelenszkij is szeretné, tudja, hogy az oroszokkal való bármilyen egyezmény őt egy „nagyon bonyolult” helyzetbe hozná. Az ukrán nacionalisták, akikről a nyugati média miatt azt gondoljuk, hogy bátran küzdenek az orosz hadsereg ellen, nem nyugszanak bele semelyik terület elvesztésébe. Nehéz elképzelni, hogy a háború területi átrendeződés nélkül véget érhet, különösen, mert Oroszország Ukrajna déli, és keleti részének egy részét már elfoglalta. Továbbá Zelenszkij a színész tudja, hogy a jelenlegi szerepe karrierjének csúcsát jelenti, innen már csak lefelé mehet minden. Zelenszkij a háborút örökre szeretné folytatni.
De mit gondolnak az ukrán emberek? Ők szeretnék befejezni a háborút? Attól függ kit kérdezünk. Ha az amerikai vagy az angol sajtó írásaiból indulunk ki az az érzésünk, hogy az ukrán nép egységben áll Zelenszkij mögött egy kollektív öngyilkossági küldetésben. Az igazság, ezzel szemben, az, hogy négymillióan elmentek Ukrajnából, tíz millióan belső menekültek, és ezek a számok minden nap növekszenek. Az ország egy szisztematikus pusztítás áldozata, egyes városok a porral válnak egyenlővé. Ha az ukrán emberek tényleg ezt akarják, és a BBC azt szeretné, hogy ezt higgyük, a háborúnak sose lesz vége. Ha viszont az ukrán emberek normális emberek, és ez jóval valószínűbb, akkor valószínűleg már rég elegük van a vezetőjükből és a nyugati háborúpárti politikából, amelyek ekkora katasztrófát hoztak az országukra. Az ukránok törődnek országuk jövőjével, a városaikkal, a kultúrájukkal, az örökségükkel. Valószínűleg inkább meg szeretnék ezeket őrizni, inkább, minthogy meghaljanak ezen dolgok „nevében”.
Sokszor olvashatjuk, hogy Zelenszkij azt szeretné, hogy Izrael közvetítsen Oroszország és Ukrajna között, annak ellenére, hogy Izrael nem a legtermészetesebb választás, ha a harmonikus együttélés a cél. Sokat lehet olvasni arról az izraeli és ukrán álomról, hogy Oroszországot kiüssék abból Európa első gázellátó szerepéből. A jelenlegi háborúnak az is lehet egy kimenetele, hogy Izrael lesz Európa első gázellátója. Ezen a héten az N12-es izraeli hírcsatorna kijelentette, hogy „Izrael segíteni fog Európának abban, hogy leváljon az orosz gázról”. Az N12 arról is hírt adott, hogy egy Párizsban tartott Nemzetközi Energia Bizottság konferencián az izraeli energiaügyi miniszter már tárgyalt arról a lehetőségről, hogy Izrael gázt importáljon Európába.
Miért volt Putyinnak olyan sürgős megmenteni Szíriát és Asszadot? Egy lehetséges válasz, hogy Oroszországnak szüksége volt egy Földközi tengeri kikötőre. De miért lenne szüksége az oroszoknak egy kikötőre a Földközi tenger keleti részén? Putyin látta, hogy lehetőség nyílt arra, hogy egy vezeték épüljön a Gaza övezet partjaitól Görögországig. A Latakiában állomásozó orosz hadihajók ezt a tervet meghiúsíthatják. Más szóval, annak ellenére, hogy Putyin Szíriával kapcsolatba Izraellel gyakran együttműködik, tisztában van azzal, hogy egy tengeri háborúnak Oroszország és Izrael között nagy az esélye. És ezt az izraeliek is tudják.
De Izrael törekvése mögött, hogy ők közvetítsék a békét Oroszország és Ukrajna között, más tényezők is szerepet játszanak. Izrael jelenlegi gazdasági sikere annak köszönhető, hogy ma Izrael az orosz oligarchák Bahama-szigete. Az oligarchák között sokan zsidók, és soknak már van izraeli állampolgársága is. Ha Izrael közvetít a két fél között, akkor, a semleges álláspont miatt Izraelnek nem kell részt venni az orosz-ellenes gazdasági szankciókban, így Izrael egyedül lesz majd aki egérutat az orosz oligarchák pénzének. Zelenszkij többször próbált Bennett izraeli miniszterelnök segítségével orosz-ukrán béketárgyalásokat összehozni. Putyin erre nem hajlandó, talán azért, mert tisztában van azzal, hogy Izraelnek mik a szándékai.
Putyin egy élő rejtély. Jó okom van rá, hogy ne higgyem el azt amit a nyugati média állít: Putyin nem instabil mentálisan. Inkább úgy gondolom, hogy egy tapasztalt taktikus akinek konkrét geopolitikai és katonai céljai vannak, és a probléma inkább az, hogy senki nem tudja, hogy mik ezek. Én nem hiszem, hogy Putyin el akarta foglalni Kijevet, vagy bármely más ukrán várost, néhány stratégiailag fontos hely kivételével, mint Mariupol. Arról is meg vagyok győződve, hogy Putyin nem tervezett „rezsimváltást” sem Ukrajnában. Putyin pusztán katonai veszélyt látott a nyugati irányba sodródó Ukrajnában. Putyin Ukrajna katonai képességeit akarta visszaszorítani, és ezzel egy üzenetet küldeni a többi kelet-európai országnak. Putyin még mindig abban bízik, hogy a konfliktust Ukrajna demokratikusan választott vezetőjével, Zelenszkijvel fogja rendezni. Putyinnak szüksége van Zelenszkijre, legalábbis addig, amíg a konfliktus rendeződik.
Ebből az is következik, hogy Putyin az egyetlen olyan szereplő ebben a horrorszínházban, akinek van kiút-stratégiája. Ő az egyetlen akinek van konkrét elképzelése a konfliktus végéről, igaz, az ő elképzelése a Nyugat számára, egyelőre, elfogadhatatlan. Ukrajnában sem lehet túl népszerű. De úgy látszik, a Nyugat sem hisz el a saját narratíváját azzal kapcsolatban, hogy az orosz hadsereg „gyenge” és „vesztésre áll”, mert a Nyugat nem mert kiállni az orosz kihívás ellen.
Lengyelországban Biden annak a szándékának adott hangot, hogy Putyint el kell távolítani. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy Putyin már látja a kiutat a konfliktusból, míg Biden és cinkosai abból húznak hasznot, ha a konfliktus örökre folytatódik.
A szerzőről: Gilad Atzmon zenész, író, és producer. Izraelben született, Nagy-Britanniába emigrált. Világhírű dzsessz-szaxofonos, több dzsessz-együttes alapítója (Gilad Atzmon Quartet, Spiel Acid Jazz Band, Orient House Ensemble), és olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint a Pink Floyd, Sinead O’Connor, és Robert Wyatt. Könyvei közül magyarul is megjelent: „A bolygó kicsoda?”.
