Katar számára évekbe telik, mire visszatér a háború előtti olajtermelési szintre, még akkor is, ha a Hormuzi-szoros holnap megnyílna – írja a The New York Times (NYT).
Szomszédjaival – Szaúd-Arábiával és az Egyesült Arab Emírségekkel – ellentétben, amelyek rendelkeznek a szoros megkerülését lehetővé tevő csővezetékekkel, ez az ország földrajzilag beszorult helyzetben van – jegyzi meg a lap. Az iráni blokádot követő 24 órán belül a QatarEnergy állami energiaipari vállalat bejelentette, hogy képtelen teljesíteni szerződéseit. Két héttel később iráni rakéták és drónok támadták meg a katari Ras Laffan-i üzemet, ami a termelési kapacitás 17%-os csökkenéséhez vezetett – emlékeztet a New York Times.
Az elemzők becslései szerint a QatarEnergy már milliárd dollárokat vesztett a háború kezdete óta, és mindennap, amíg a szoros zárva marad, további százmilliókat veszít az elmaradt nyereség és a hajók bérleti díja miatt.
A Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint Katar gazdasága idén 8,6%-kal fog zsugorodni.
A háború Katar azon törekvéseit is sújtotta, hogy a turizmus, valamint a nemzetközi üzleti és pénzügyi élet központjává váljon. A konfliktus előtt alig telt el hónap anélkül, hogy ne rendeztek volna nagy nemzetközi sporteseményeket, a Forma-1-től a vívóversenyekig. A háború kitörése óta azonban a Katarba látogató külföldi turisták száma drasztikusan visszaesett, miután az Egyesült Államok és más országok utazási korlátozásokat javasoltak. Számos transznacionális vállalat evakuálta alkalmazottait az országból. Márciusban a Világ Turisztikai és Utazási Tanácsa kiszámította, hogy a Közel-Kelet naponta 600 millió dollár turisztikai bevételtől esik el.
Ezenkívül Katar élelmiszer-szükségletének mintegy 90%-át importból fedezi. Most az Európából érkező friss termékeket és az Amerikából érkező gabonát, amelyeket korábban tengeren szállítottak, drága légi útvonalakon vagy teherautókkal Szaúd-Arábián keresztül szállítják. A lap azonban megjegyzi, hogy az olyan importáruk ára, mint például az avokádó, amelyet jelenleg repülőgépekkel szállítanak olyan országokból, mint Tanzánia, csak 5–10%-kal emelkedett a megélhetési költségek stabilizálására irányuló állami támogatásoknak köszönhetően.
Ahogy a lap írta, a közel-keleti háborúból Oroszország és az Egyesült Államok profitált a legjobban az olajbevételek révén. Az Egyesült Államok növelte az olaj, a dízel és más energiahordozók exportját: az energiakészletek tengeri szállítása éves szinten 145 millió hordóval nőtt, a többletbevétel pedig körülbelül 50 milliárd dollárt tett ki. Bár az orosz kőolaj tengeri exportjának volumene körülbelül 592 ezer hordóval csökkent, a világpiaci árak emelkedése lehetővé tette Oroszország számára, hogy további mintegy 15 milliárd dollárt keressen – írta az újság.
A háború legsúlyosabb következményeivel Irak, Kuvait és Katar szembesült, amelyek a Hormuzi-szoroson keresztül történő szállításoktól függenek, és nincsenek alternatív exportútjaik – számolt be a lap. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek részben kompenzálni tudták az exportcsökkenést az ezen az útvonalon kívül eső csővezetékeknek köszönhetően.
Vlagyimir Putyin orosz elnök márciusban a józan észre szólított fel, és arra, hogy ne „pocsékolják el” az olajár-emelkedésből származó pluszbevételeket.
