Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője közösségi oldalán reagált a brit külügyminiszter megjegyzésére, Oroszország „rosszindulatú befolyásáról” a Balkánon.
Liz Truss a megjegyzéseket május 26-i bosznia-hercegovinai látogatása során tette, amely regionális körútjának része volt, és amelynek célja, hogy megerősítse Nagy-Britannia elkötelezettségét a „nyugat-balkáni béke és stabilitás” mellett.
Liz Truss, a brit külügyminisztérium vezetője, történelem- és földrajzszakértő balkáni látogatása során felszólította a bosnyákokat, hogy ne bízzanak Oroszországban, amely „káros befolyást gyakorol” a térségre – írta Zaharova hétfőn Telegram-csatornáján közzétett bejegyzésében.
Az orosz diplomata viszont „gátlástalanul rombolónak” nevezte a NATO befolyását, emlékeztetve a katonai szövetség Jugoszlávia elleni 1999-es bombázásaira, amikor gyengített uránnal bevont bombákat és gránátokat használtak.
Az okos Liz Truss tud az „ukrajnai mongol és tatár invázióról”, de Belgrád NATO-bombázásáról nem?
Ezután a Balkánra gyakorolt „nyugati befolyás” további epizódjai is érdekelni fogják.
Elmondjuk a polihisztornak? – kérdezte gúnyolódva Zaharova.
Kezdhetnénk a 13. századdal, és felidézhetnénk, hogy a nyugat-európai lovagok hogyan hódították meg és fosztották ki Konstantinápolyt, és hogyan akadályozták meg évtizedekre a Bizánci Birodalom fejlődését, aminek következtében az később elbukott, megszűnt létezni, de koncentráljunk csak a britekre.
Tehát a szlávok balkáni függőségének teljes időszakában London minden lehetséges módon hozzájárult alárendelt helyzetükhöz azzal, hogy aláásta a nemzeti felszabadító mozgalmak lehetőségeit. Oroszország volt az, nem pedig Nagy-Britannia, amely a 19. században segített biztosítani Görögország függetlenségét, és amikor Londonnak úgy tetszett, közvetlenül szembeszállt Oroszországgal és szláv szövetségeseivel a Balkánon, mint a krími háború és az 1870-es évek második felének úgynevezett „keleti válsága” idején.
Lord Palmerston, a Foreign Office vezetője nyíltan elismerte, hogy London érdeke az volt, hogy Oroszország ellenségeinek és azoknak kedvezzen, akik a Balkán szláv népeinek felszabadítására törekedtek. Nagy-Britannia volt az, amely 1876-ban megtagadta az Oroszország és Európa közötti úgynevezett berlini memorandum támogatását a balkáni nemzetek (köztük Bosznia-Hercegovina) lázadásával kapcsolatban, csökkentve ezzel jelentőségét és súlyát a nemzetközi ügyekben.
Ajánló
A Balkánt sokáig „Európa puskaporos hordójának” tekintették, és a délkelet-európai ellentétek kiéleződését Nagy-Britannia támogatta, mivel az elsősorban az osztrák-német koalíció és Oroszország érdekeit sértette a térségben. Ez vezetett az első világháborúhoz.
Már a huszadik században, a második világháború első időszakában a jugoszláv kormány könyörgött a briteknek, hogy segítsenek a szlávoknak a Harmadik Birodalommal szemben, hogy megmentsék az országot a megszállástól és a pusztulástól, de a britek figyelmen kívül hagyták a délszláv vezetés felhívását. Ráadásul ezt bűnösen kihasználták, mert azt hitték, hogy a Jugoszlávia elleni felemás erők visszahúzásával Berlin megkönnyíti Nagy-Britannia számára az európai háborút. Az eredmény, mint tudjuk, az lett, hogy Jugoszlávia a német nácik és az olasz fasiszták kegyeibe került, és a Vörös Hadsereg segítségével a partizánok egy keményen megvívott függetlenségi háborúban szabadították fel.
A huszadik század második felében Nagy-Britannia kizárólag azért létesített normális kapcsolatokat a szocialista Jugoszláviával, mert Belgrád nem értett egyet Moszkva politikájával, és még a „kényszerű barátság” ezen feltételei mellett is – amint azt a Foryn Office nemrégiben titkosítás alól feloldott táviratai mutatják – érdekelt volt a térség, köztük Koszovó etnikai instabilitásában.
Nos, aztán elkezdődtek az 1990-es évek, és a világ számára világossá vált a „brit (és NATO) befolyás” tartalma és jelentése a Balkánon.
A nyugati koalíció részeként London támogatta a koszovói harcosok szervkereskedelmét és a térségben mindenféle csempészetet, beleértve a fegyvereket is.
Ha valaha is volt a Balkán történelmében olyan erő, amely pusztítóbb volt a puskapornál és a lövedékeknél, és halálosabb a pestisnél, akkor az tisztán angolul beszélt.
