Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök 1952 október 7-én született a mai Szentpéterváron. A jogi egyetem elvégzése után a titkosszolgálatnál kezdte pályafutását. Az 1985-90 közötti években a KGB-t képviselte az akkori Német Demokratikus Köztársaságban, Drezdában.
Későbbi interjúkban elmondta: az NDK összeomlását szemlélve utasításokat kért, de nem kapott Moszkvából, s akkor rájött, hogy az országa gyógyíthatatlan, mert megbénult a hatalom.
Nem sokkal a berlini fal összeomlása után Putyin hazatért, és a szentpétervári önkormányzatnál, Anatolij Szobcsak polgármester mellett állt munkába. Amikor Szobcsak 1996-ban elvesztette a választásokat, Alekszej Kudrin későbbi pénzügyminiszter segítette hozzá Putyint egy álláshoz a Kremlben, ahol hihetetlenül gyors karriert futott be, s már 1998-ban a Kreml egyik legbefolyásosabb emberének tekintették.
Borisz Jelcin elnök 1998-ban kinevezte a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) élére, a következő évben az elnöki Biztonsági Tanács titkárává is, majd 1999 augusztusában kormányfővé. Jelentős szerepe volt az Oroszországban sorozatban terrorakciókat elkövető csecsenföldi szeparatisták elleni újabb háború megindításában, és ez növelte népszerűségét.
Jelcin 1999. december 31-én váratlanul lemondott, és így Putyin lett a megbízott államfő, majd 2000. márciusában meg is választották elnöknek a szavazatok közel 53 százalékával. Négy évvel később, 2004-ben már 71,3 százalékkal választották újra államfővé.
Elnökként azon volt, hogy véget vessen a posztszovjet Oroszországon eluralkodott káosznak, és elnöksége idején hosszú felvirágzást élt meg az ország a kőolajár emelkedésének köszönhetően. Támogatói szerint rendet teremtett és sok ember életkörülményein javított.
Elnöksége idején a GDP az 1999-es 200 milliárd rubelről 2008-ra 1500 milliárdra nőtt, a jövedelmek – legalábbis összegüket tekintve – megtízszereződtek.