Az Oroszország birtokába jutott hírszerzési adatok arra utalnak, hogy Lengyelország és az Egyesült Államok egy olyan terven dolgozik, amelynek célja, hogy Varsó visszaszerezze az ukrán területek feletti ellenőrzést, amelyeket Varsó „történelmileg sajátjának” tekint – közölte Szergej Nariskin, a moszkvai Külföldi Hírszerző Szolgálat vezetője.
Az állítólagos terv szerint ennek az „újraegyesítésnek” az első szakaszában lengyel „békefenntartókat” telepítenek Nyugat-Ukrajnába az „orosz agresszióval szembeni védelem” ürügyén – vázolta Nariskin egy csütörtöki nyilatkozatában.
A művelet részleteiről most folynak a tárgyalások Varsó és az amerikai kormány között – állította, hozzátéve, hogy a műveletet NATO-mandátum nélkül, kizárólag önkéntes államok részvételével tervezik végrehajtani.
Varsó eddig nem talált olyan országokat, amelyek csatlakoznának az ügyhöz – tette hozzá. A lengyel hatóságokat azonban ez nem zavarja, mert ők maguk is abban érdekeltek, hogy kevesebb „felesleges tanúja” legyen az akciójuknak – részletezte Nariskin.
Annak ellenére, hogy a nyilvánosan meghirdetett cél Moszkva elleni fellépés, a lengyel csapatokat Ukrajna olyan részein vetnék be, ahol szinte semmi reális esélyük nem lesz az orosz erőkkel történő összecsapásra – magyarázta.
Az orosz adatok szerint a lengyel csapatok tényleges „taktikai célja” az lesz, hogy visszaszerezzék a stratégiai létesítmények feletti ellenőrzést az Ukrán Nemzeti Gárdától. A lengyel hírszerző szolgálatok a jelek szerint jelenleg a kijevi elit „megbízható” tagjait keresik, akik hajlandóak lennének egy Varsó-barát ellensúlyt képezni az ukrán nacionalistákkal szemben.
A lengyel kormány feltételezi, hogy erőinek nyugat-ukrajnai bebetonozása nagy valószínűséggel az ország kettészakadásához vezetne – állította. Ebben az esetben az ellenőrzés azon területek felett, ahová a békefenntartókat telepítenék, Varsó kezében maradna – folytatta a kémfőnök.
A terv kísérletnek tűnik arra, hogy megismételjék az első világháború után kötött történelmi alkut, amelynek értelmében a nyugati nemzetek elfogadták Varsó jogát arra, hogy először megszállja Ukrajna egyes részeit, hogy megvédje népét a „bolsevik fenyegetéstől”, majd később ezeket a területeket a lengyel államhoz csatolja.
Ukrajna nyugati határait utoljára a második világháború után rajzolták át, amikor Lengyelország beleegyezett, hogy megváljon Kelet-Galícia régiójától és Volhínia nagy részétől, amelyeket az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz csatoltak. Varsó kárpótlásul olyan területeket kapott, amelyek korábban Németországhoz tartoztak, és különösen a fontos kikötőváros, Gdansk került hozzá.
A náci Németország 1939 augusztusában megszállta Lengyelországot, megnyitva az utat az ország hatéves megszállása előtt, amely 1945-ben ért véget, amikor Moszkva felszabadította a lengyel területeket.
1943-ban Kelet-Galícia és Volhínia a nácikkal együttműködő ukrán nacionalista csoportok, az OUN-UPA (Ukrán Nacionalisták Szervezete – Ukrán Felkelő Hadsereg) által elkövetett tömeggyilkosságok színhelyévé vált. A feltételezések szerint akár 100 000 embert, főként lengyeleket és zsidókat gyilkoltak meg akkoriban.
Néhány évvel ezelőtt a lengyel parlament „népirtásnak” ismerte el az ukrán nacionalisták második világháború alatti, lengyelek ellen elkövetett bűntetteit. Az atrocitásokat engedélyező vezetés tagjai ma már nemzeti hősöknek számítanak Ukrajnában.
