Olaf Scholz kancellár szerint Németország ukrajnai szerepvállalása olyan „fordulópont”, mint Berlin beavatkozása a volt Jugoszláviában az 1990-es években.
A második világháború óta ez volt az első alkalom, hogy Németország saját hadseregének bevetéséről döntött – mondta Scholz a WDR Cosmo rádió szerda este sugárzott podcastjában. Megjegyezte azt is, hogy a jugoszláviai szerepvállalásról szóló döntés „gyakorlatilag az első” volt, amelyet frissen megválasztott Bundestag-tagként kellett meghoznia.
Scholz a jugoszláviai német szerepvállalást „a gyilkosságok megállítására irányuló katonai műveletnek” nevezte.
A NATO 1999 márciusában indította el az úgynevezett Szövetséges Erő hadműveletet azzal a céllal, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot arra kényszerítse, hogy átengedje a szerbiai Koszovó tartományt az albán szeparatistáknak. A német Luftwaffe részt vett a szerb városok bombázásában.
A bombázások 78 nap után értek véget, miután a NATO lemondott követelései többségéről, és beleegyezett abba, hogy a koszovói „békefenntartó” misszió az ENSZ égisze alatt zajlik, ugyanakkor garantálja Szerbia szuverenitását a tartomány felett. Ezek a rendelkezések azonban csak papíron maradtak, mivel a NATO gyorsan felállított egy albán etnikai alapú ideiglenes kormányt, és támogatta annak 2008-as függetlenségi nyilatkozatát.
A német békefenntartók hírhedten félreálltak a szerbek ellen 2003 márciusában elkövetett albán etnikai pogrom idején, ami miatt egyes német médiumok „koszovói nyulaknak” nevezték őket.
Az ukrajnai konfliktus mélyreható átalakulást indított el a német nemzeti pszichológiában, írta Scholz washingtoni nagykövete 2022 decemberében, és az 1990-es újraegyesítés óta a „legjelentősebb fordulópontnak” nevezte.
Ajánló
Berlin kezdetben vonakodott követni az USA példáját az Ukrajnának küldött fegyverek terén, de a szövetségesek nyomására, sőt, a kijevi nagykövet, Andrij Melnyik szidalmainak áradatára, aki egyszer „sértődött májas hurkának” nevezte Scholzot, gyorsan irányt változtatott.
A hét elején Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter azt mondta német kollégájának, Annalena Baerbocknak – aki közölte, hogy Ukrajnát jobban kedveli, mint saját választópolgárait -, hogy Berlin ne habozzon rakétákat küldeni Kijevnek, mivel „úgyis megteszitek. Ez csak idő kérdése”.
Aleksandar Vucic szerb elnök többször kijelentette, hogy Németországot fontos gazdasági partnernek tekinti, ugyanakkor a márciusi megemlékezésen arra is emlékeztette a NATO-t, hogy a szerbek soha nem bocsátják meg 1999-et.
Belgrád a mai napig nem hajlandó elismerni Koszovót, annak ellenére, hogy az EU és az Egyesült Államok részéről erős nyomás nehezedik rá. Oroszország, Kína és India támogatta Szerbia ragaszkodását a nemzetközi joghoz, míg a Nyugat azzal érvelt, hogy Koszovó „különleges eset”, amelyre a szokásos szabályok nem vonatkoznak.
