Oroszország-szakértők pragmatikus magyar-orosz viszonyt szorgalmaznak

Egymás legitim érdekeit tiszteletben tartó, tárgyszerű, pragmatikus magyar-orosz kapcsolatokat szorgalmaztak ismert Oroszország-szakértők egy pénteki budapesti sajtóbeszélgetésen. Hivatalosan minden rendben van a magyar-orosz viszonyban, de „valami disszonancia belevegyül”, ezt ki kellene beszélni – mondta Szvák Gyula történész, az ELTE ruszisztikai központjának vezetője a posztszovjet térséggel foglalkozó oroszvilag.hu hírmagazin sajtóbeszélgetésén a Kossuth Klubban. Az egyetemi tanár arról beszélt: a mostani magyar kormány a hatalomra kerülés után ideológiától független, pozitív magyar-orosz kapcsolatokat hirdetett meg, és bár ezt soha nem vonta vissza, ez az irány mintha „némileg változni látszana”. Hozzátette viszont, hogy azok a szimbolikus események, amelyek nem járultak hozzá a kétoldalú kapcsolatok javításához, nem kormányszinten történtek. Szerinte nem volt például szerencsés a moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltség eladása körüli vizsgálat vehemenciája, diplomáciai időzítése. Utalt arra is, hogy a magyar sajtóban az oroszokat kedvezőtlen színben feltüntető írások jelennek meg, amelyek rontják Magyarország moszkvai megítélését. Arra is kitért, szerinte nem bölcs dolog az oroszországi választási küzdelem mostani szakaszában azt a képzetet sugallni, hogy Dmitrij Medvegyev elnök a jó, az európai, a modernizáló, Vlagyimir Putyin miniszterelnök pedig a rossz, az autokrata, a Nyugat-ellenes, nem nekünk való. „Nem bölcs dolog Putyin ellen játszani” – mondta, megjegyezve, hogy sok elemző szerint Putyin ismét elnök lehet, és nem kell annyira komolyan venni azt a kifelé irányuló moszkvai kommunikációt, hogy Medvegyev a „modernizátor”.
Krausz Tamás történész úgy fogalmazott, nincs nemzeti haszna annak, ha Magyarország kiélezi a konfliktusokat Oroszországgal, „el kell utasítani az ellenséggyártást”. Azt mondta, Magyarországot kell elfogadtatni Oroszországgal, és ezt nem szolgálják a rossz üzenetek. A Moszkva tér átnevezése például szerinte nagyon rossz üzenet volt. A kedvezőtlen jelképes események sorában említette a Szabadság téri szovjet emlékmű áthelyezése körüli „hercehurcát” is, valamint a Szovjetunió második világháborús szerepének megítélését.
Az ELTE egyetemi tanára kifejtette: nem az a kérdés, hogy együtt kell-e működni az oroszokkal, hanem az, milyen eszközrendszerrel lehet depolitizálni és dezideologizálni ezt a viszonyrendszert.
Sz. Bíró Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa kijelentette: nem előnyös, ha egy olyan csekély erőforrásokkal rendelkező ország, mint Magyarország politikai ciklusonként váltogatja a nemzetközi nagypolitika kulcsszereplőihez fűződő viszonyát, e tekintetben a konszenzusos politika kialakítása a teljes magyar politikai közösség érdeke lenne. Ennek a politikának szerinte nem kell barátságra törekednie, az értékvilág és a tradíciók jelentős mértékű különbözősége miatt „a két politikai közösség barátságának nincsenek meg az alapjai”, de a tárgyszerű, pragmatikus politika indokolt.
Sz. Bíró Zoltán egy kérdésre válaszolva megjegyezte: szinte mindegy, hogy ki lesz az új elnök Oroszországban, Medvegyev vagy Putyin, semmi akadálya nincs annak, hogy utóbbi visszatérjen, és „érdemi változás nem várható”.