A múlt heti beszédében amelyet a Föderációs Gyűlés előtt tartott Vlagyimir Putyin elnök, ismét az ő kedvenc „történelmi” érvelési módszeréhez fordult, hogy megmagyarázza az orosz népnek, ami történik jelenleg az országában és a világon.
Véleménye szerint, Oroszországnak „joga van” a Krímhez, mert az „történelmileg” része a „Szent oroszföldnek” és a Nyugat mindig is elszigetelési politikát folytatott a Oroszország ellen.
E nézet szerint, az aktuális szituáció a szankciókkal egyetemben nem egyedei „jelenség”, csak egy következő epizódja a színműnek, ami generációs-hosszúságú konfrontáció Oroszország és Nyugat között. Ennek megfelelően nincs értelme megpróbálni meghatározni és azonosítani a specifikus okokat amik okozták a problémát és megpróbálni megoldani azt a bajok eredő tényezőinél valamiféle kompromisszum által, hanem ehelyett az oroszoknak meg kell érteniük, hogy ez történelmileg mindig is így volt mint most és „el kell fogadni az elkerülhetetlen veszteségeket amik a konfliktusok és konfrontációk során keletkeznek”.
Ajánló
Ez a megközelítés gyakran vált ki meglepett és hitetlenkedő reakciókat. Hogy tudja bárki is úgy magyarázni az aktuális fejleményeket az események szűk keretein belül, hogy közben több mint ezer éves történelmi távlatba megy vissza és onnan eredezteti és állítja párhuzamba az eseményeket a maiakkal? Azonban ahhoz, hogy megértsük a mai orosz politikai elit ideológiai pilléreit, ahhoz meg kell értenünk a gondolkodásmódjukat.
A kommunizmus összeomlását egy mély, jogos és őszinte elégedetlenség követte az orosz társadalom mind szegmensében – kivétel nélkül. Egyfajta ideológiai vákuum alakult ki az orosz vezetésben akkoriban (Jelcini időszak) , ami már nevetségesnek sőt kínosan hatott, amint megpróbált „emberi értékekről” őszintén beszélni – ugyanakkor sem a vezető elit, sem a hivatalos kommentátorok soha még csak meg se próbálták definiálni, hogy mi képezi a „tradicionális orosz értékeket” – mik azok, mi ez egyáltalán. Ettől függetlenül a 2hagyományos orosz értékek” frázis az idők folyamán egyfajta vezérmotívummá vált az országban, főleg az utóbbi években, de Putyin és az az orosz politikacsináló elit azóta sem fogalmazta meg pontosan, mit is értenek „tradíciós orosz értékek” alatt. Úgy tűnik, elég az, ha a „tradicionális orosz érték” csak magában létező fogalom, nem kell ezek szerint definiálni.
Viszont továbbra is tisztázatlan, hogy mi ennek a kifejezésnek a pontos jelentése és lényege, vagy az egész kifejezés csak egyfajta szertartásos kellék a politikában. Példát említsek: Putyin felemelte az orosz orthodox vallást a „tradicionális orosz értékek” fogalomkörébe. Ugyanakkor a szovjet-korszak párttagjai akkor voltak úgy nyilvántartva, hogy „jó kommunisták” ha rendszeresen részt vettek pártgyűléseken és mozgalmi eseményeken, s nem pedig akkor, ha fejből (és hittel vallották) tudták Marx összest. A mai jelzője, markere a „vallásos embernek” Oroszországban ugyanígy fest, nincs különbség.
A politika absztrakt ideákon alapuló dolog. A morális kód hiányában a tanulságos történetek a nagy Oroszország múltjából pont ugyanazt a helyet foglalhatják el a Föderáció vezető elit politikai osztályában az elnök alatt, mint Isten az USA politikai rendszerében és „A felvilágosodás korának embere” az európai politikai életben.
