Orosz vélemények a Gazpromot érintő uniós vizsgálatokról

Az Európai Bizottság által a Gazprommal kapcsolatban álló európai konszerneknél kedd estétől végzett ellenőrzések a Kommerszant című lap szerint egyrészt a Bizottság azon szándékát szolgálják, hogy saját felügyelete alatt konszolidálja a gázszállításokról folyó tárgyalásokat, de a Gazprom, mint Európa legnagyobb gázszállítója ellen is irányul. A lap emlékeztetett arra, hogy a Gazprom rendszeresen megütközik a felhasználókkal a gáz árát és a szállítás feltételeit illetően. (Az utóbbi téren a vásárlók elsősorban a „vidd vagy fizess” elv ellen tiltakoznak, amely szerint a rögzített minimumtól elmaradó felhasználás esetén a tényleges felhasználás és kialkudott minimum közötti különbségért az ár 85 százalékát ki kell fizetni.) „Ilyen arányú nyomást azonban mindeddig nem gyakoroltak a Gazpromra európai részről” – állapította meg a lap. Emlékeztetett, hogy az Európai Bizottság szeptember elején kezdeményezte a gázbeszerzési politika egységesítését, amint az Günther Oettinger energetikai biztos már korábban javasolta. Ám a Kommerszant szerint így sem világos, miért éppen most került sor a példátlan léptékű ellenőrzésekre. Az sem világos, hogy a bizottság ezt miért tette közzé, noha az ilyen vizsgálatokról mindaddig egyetlen fél sem szokott szólni, amíg 1-2 év alatt el nem jutnak az eredményig.  
A Vedomosztyi című üzleti lap szerint a Bizottság „korlátozó magatartást gyanít, olyat, mint a piac megosztása, a hálózathoz való hozzájutás, vagy a szállítások diverzifikálásának akadályozása, esetleg a túl magas árak. A lap szerint hasonló ellenőrzések 2007-2010 között is voltak, de akkor csak Nyugat-Európában, ahol a Gazprom messze nem uralkodó szállító.
A megkérdezett szakértők szerint teljesen nyilvánvalóan a Gazprom a vizsgálatok célpontja. Az illetők kiszámolták: ha bármiféle szabálysértést találnának, az EU általában az egy adott területen vagy országban szerzett nyereség 10 százalékában, ha több éven át tartó szabálysértésről van szó, legfeljebb 30 százalékban állapítja meg a bírságot – ilyenre már több példa volt. Miután az érintett 10 országban a Gazprom nyeresége 2010-ben 13,6 milliárd dollár volt, a teljes térségre vonatkozóan a bírság 1,4 milliárd, 30 százalék esetén 4,2 milliárd dollár lehet, ami az orosz monopólium számára „nem halálos”.
A lap szerkesztőségi kommentárjában rámutatott: az európai vásárlók sorozatban pereskednek a Gazprommal a hosszú távú szerződések árai és feltételei miatt. Az Európai Bizottság ebbe a harcba kapcsolódhatott be, annál is inkább, mert van pozitív példa: hat éve rákényszerítették a Gazpromot az olasz ENI-vel, a német Ruhrgas-zal és az osztrák OMV-vel fennálló szerződéseinek felülvizsgálatára. A másik lehetséges ok, hogy Moszkvát rugalmasabb álláspontra akarják bírni  a Kaszpi-tenger menti vezeték kérdésében: a vezeték nélkül nem lehet Türkmenisztánból Oroszország elkerülésével gázvezetéket építeni Európába, de a vezeték építéséhez a térség államainak – köztük az érdekeit sértő építkezést ellenző Oroszországnak – rendeznie kellene a Kaszpi-tenger státusát.
Végül a Vedomosztyi megállapította: a legvalószínűbb az, hogy az Európai Bizottság csupán tisztességgel teljesíti a dolgát és őrzi a verseny szabadságát. „Oroszországban megszoktuk, hogy az ügyészségi, adóhivatali ellenőrzések mögött a politika, vagy a konkurencia megrendelése áll, és el sem tudjuk képzelni, hogy a monopóliumellenes ellenőrzés célja a versenyhelyzet javítása lehet”.