Oroszország és az USA együttműködhetnek a rakétaelhárítás közös rendszerének létrehozásában. Barack Obama az orosz „Interfax” hírügynökségnek adott interjúban kijelentette, hogy ő meggyőződéses híve ennek. Véleménye szerint az Oroszországgal közös rakétaelhárító rendszernek óriási potenciálja van. A technológiák és az információk cseréje a rakéták fellövéséről harmadik országok által nagyobb biztonságot biztosíthat mind Oroszország, mind az USA számára – fejtette ki meggyőződését Obama. Az amerikaiak véleménye szerint állandóan fokozódik az egyre tökéletesebb rakétákat kifejlesztő „harmadik országok” részéről a veszély mind az orosz, mind az amerikai nép számára. „Együtt jobban tudnánk válaszolni ezekre a fenyegetésekre, ezért én szilárd híve vagyok az Oroszországgal való együttműködésnek a rakétaelhárító rendszerek kifejlesztésében” – mondotta az USA elnöke.
Obama kijelentései egybehangzanak azzal, amit annak idején Moszkva javasolt. A lényeg az, konkrétan mi áll Washingtonnak ezen kijelentései mögött .Az, amiről Obama beszélt, már nem az első ilyen jellegű javaslat Oroszország felé. Figyelemreméltó persze, hogy már új elvi szinten – a csúcson hangzott el. A javaslat kétségtelenül érdekes, de fontos megérteni azt, milyen gyakorlati előnyökhöz jut Oroszország, ha részt vesz egy ilyen projektben. Ha Oroszországnak ebbe a projektbe való bevonásának jogcímén egyoldalúan fogják növelni az amerikai rakétaelhárító rendszer kapacitását, akkor Oroszország részvétele ebben a projektben értelmetlen. Ha viszont egy valóban egyesített rakétaelhárító rendszer kialakításáról van szó, akkor Moszkva nyilvánvalóan érdekelt lehet a részvételben.
Az amerikaiak régen beszélnek arról, hogy szándékukban áll az együttműködés Oroszországgal a rakétaelhárítás szférájában, de egyelőre csak szándékokról beszélnek – vélekedik Fjodor Lukjanov, a „Rosszija v globalnoj politike” folyóirat főszerkesztője:
„Hogy együttműködjünk ebben a szférában, két feltételre van szükség. Először is a bizalom igen magas szintjére. Enélkül az együttműködés a kényes stratégiai szférában lehetetlen. Másodszor szükség van a lehetséges fenyegetések jellegének közös értelmezése. Most a bizalom némileg javul, emelkedik, de ez csak a folyamat kezdete. Ami a fenyegetések értékelését jelenti, itt egyelőre semmi sem világos.”
