Michael Gfoeller és David H. Rundell véleménycikke a Newsweek című lapban: Semmi hazafias nincs abban, ha egy amerikai ukrán zászlót lobogtat. És abban sincs semmi hazaárulás, ha egy amerikai megkérdőjelezi egy idegen nemzet korlátlan támogatását egy idegen háborúban. Felismerni, hogy Ukrajna nem fogja legyőzni Oroszországot sokkal nagyobb amerikai beavatkozás nélkül, nem oroszbarát, hanem valóságpárti.
2014 és 2022 között erőszakos, felkelés volt Kelet-Ukrajnában. Az orosz beavatkozás megakadályozása érdekében a kijevi kormány jelentősen megerősített városok és utánpótlási útvonalak sorát építette ki a keleti határ mentén. Bahmut fontos közlekedési csomópont volt ebben a hálózatban.
Öt hónappal ezelőtt, amikor azt írtuk, hogy Bahmut végül az oroszok kezére kerül, néhány olvasónk kigúnyolt minket: Nem értették meg, hogy Ukrajna már megnyerte a háborút?
Nos, az ukránok figyelemre méltó védelmet nyújtottak a 21. század legvéresebb csatájában, de Bahmut nagy része, beleértve a létfontosságú vasútvonalakat is, elesett. Tovább tartott, mint vártuk, de ez a vereség még kevésbé valószínűvé tette, hogy Ukrajna vissza tudja állítani 2014-es határait a NATO-csapatok közvetlen beavatkozása nélkül.
Hányszor hallottuk már, hogy a rosszul kiképzett, rosszul vezetett, rosszul felszerelt orosz csapatok, amelyek közül sokan zsoldosok és volt fegyencek, elképesztő veszteségeket szenvedtek, és visszaszorultak az eredetileg elfoglalt területekről? Ez mind igaz lehet. Ez nem változtat azon a tényen, hogy Oroszország most készen áll arra, hogy teljes mértékben kihasználja Bahmut bukását, amint beköszönt a száraz nyári időjárás.
Hét hónappal ezelőtt Oroszország 300 000 tartalékost mozgósított, és az eltelt időt a kiképzésükre használta fel. Nagy sebességbe kapcsolta a fegyvergyártást, és jelentős mennyiségű felszerelést és lőszert halmozott fel. Az orosz csapatok százezrei most Kelet-Ukrajnában állomásoznak, ahol 450 mérföldes fronton számos helyen megkezdték az előrenyomulást.
Ajánló
Ukrajna viszont a legjobban felszerelt és legjobban kiképzett csapatai közül sokat Bahmutban összpontosított, ahol hónapokon keresztül orosz tüzérség, rakéták és drónok bombázták őket. A Bahmutért vívott csatában Ukrajna több ezer tapasztalt katonát veszített, akiket nem lehet néhány hetes gyorsított kiképzéssel sorkatonákkal pótolni.
Bahmut védelmét a nyugati fegyverek tették lehetővé. Újra és újra eszkalálódott az Ukrajnának nyújtott NATO-támogatás a rövid hatótávolságú Javelin és Stinger rakétáktól a közepes hatótávolságú HIMARS és Patriot rakétaütegeken át az olyan nehézfegyverekig, mint az Abrams harckocsik és a Bradley harcjárművek. Miközben a csata sodra az alulfegyverzett és túlerőben lévő ukránok ellen fordult, Kijev nyugati szószólói nem álltak meg, hogy elgondolkodjanak azon, hogyan vethetnének véget ennek a tragédiának. Ehelyett vadászgépek és nagy hatótávolságú rakéták szállítását követelték.
Ezek a fegyverszállítások Oroszországban széles körű közharagot szítottak, és azt a meggyőződést keltették, hogy most már háborúban állnak a NATO-val.
Ajánló
A német Leopard 2 harckocsik leszállítása olyan moszkvai szalagcímeket eredményezett, mint „A német harckocsik ismét orosz földön vannak”, sőt olyan vezércikkek is megjelentek, amelyekben azt állították, hogy „A Negyedik Birodalom háborút hirdetett Oroszország ellen”. Nem kell prófétának lenni ahhoz, hogy lássuk, hová vezet ez a folyamatos eszkaláció, és miért kell megállítani.
Végső soron nem vagyunk tábornokok, de a gazdasághoz értünk. Mindig is rendkívül valószínűtlennek tűnt számunkra, hogy egy 2021-es 200 milliárd dolláros GDP-vel és 44 millió lakosú lakossággal rendelkező nemzet legyőzhet egy 1,8 billió dolláros GDP-vel és 145 millió lakossal rendelkező nemzetet.
Ez különösen igaznak tűnik, ha csak a nagyobb nemzet, azaz Oroszország rendelkezik jelentős légierővel, jelentős védelmi iparral és nukleáris fegyverekkel.
A Világbank statisztikái szerint Ukrajnának 44 millió lakosa volt a háború kezdetekor, de ma már ennek alig fele él otthon. Tizenegy millió ukrán menekült Európába vagy belső menekült lett. További több millióan Oroszországba menekültek, és további milliók élnek orosz ellenőrzés alatt álló területeken.
Tavaly az ukrán gazdaság 30 százalékkal zsugorodott, míg az orosz GDP csak 3 százalékkal esett vissza. A rubel ma ugyanolyan erős a dollárral szemben, mint a háború kitörésekor. Az IMF előrejelzése szerint 2023-ban Oroszország GDP-növekedése meghaladja majd Nagy-Britannia és Németországét.
Nyilvánvaló, hogy a nyugati szankciók nem tették tönkre az orosz gazdaságot.
Míg Oroszország élelmiszer, energia és haditechnikai eszközök terén továbbra is nagyrészt önellátó, addig Ukrajna infrastruktúrájának nagy része romokban hever. Miközben Ukrajna fegyverkezésben nagymértékben függ a NATO-tól, mind a NATO saját tartalékai, mind Ukrajna régi, szovjet korszakból származó, tüzérségi lövedékekből és légvédelmi rakétákból álló lőszerkészletei gyorsan kimerülnek.
Ebben a kimerítő háborúban az idő nem Kijev oldalán áll.
Moszkva ugyanúgy tekint a NATO krími jelenlétére, mint ahogyan Washington tekintene az orosz rakétákra Kubában vagy egy kínai haditengerészeti támaszpontra Új-Skóciában. Soha nem volt reális elvárás, hogy Oroszország döntő katonai vereség elszenvedése nélkül feladja a Krímet. Most azonban a békefeltételek, amelyekre Kijev számíthat, még kedvezőtlenebbek lettek, mint hét hónappal ezelőtt voltak.
Moszkva szempontjából a 2022 szeptemberében tartott népszavazások Luganszk, Donyeck, Zaporozsje és Herszon tartományokat az Oroszországi Föderáció részévé tették, és ennek következtében Moszkva mostantól teljes ellenőrzésre törekszik e régiók felett. Fél év múlva Oroszország talán még keményebb feltételeket diktálhat a békére.
Az igazságos háború klasszikus követelményei közé tartozik a győzelem ésszerű lehetősége. Miközben ukrán férfiak nemzedéke hal meg, a szomorú valóság az, hogy Ukrajnának körülbelül akkora esélye van megnyerni egy háborút Oroszország ellen, mint Mexikónak egy háborút az Egyesült Államokkal. A konfliktus elhúzódása nem változtat ezen az egyenleten. A további ukrán halálesetek és az infrastruktúra pusztulása csak tovább fogja traumatizálni a társadalmat. Hacsak nem vagyunk hajlandóak megkockáztatni a jelentős eszkalációt, amely akár az oroszok ellen harcoló NATO-erőkkel is járhat, a legjobb módja annak, hogy biztosítsuk egy életképes, független ukrán állam fennmaradását, ha most tárgyalunk a rendezésről.
David H. Rundell a szaúd-arábiai amerikai nagykövetség korábbi misszióvezetője és a Vision or Mirage, Saudi Arabia at the Crossroads című könyv szerzője. Michael Gfoeller nagykövet az Egyesült Államok Központi Parancsnokságának volt politikai tanácsadója és a Council on Foreign Relations tagja. Tizenöt évig szolgált a Szovjetunióban, a volt Szovjetunióban és Kelet-Európában.
