Nem tekinti népirtásnak a holodomort – az 1932 –1933-as nagy ukrajnai éhínséget – és nagy hibának tartja Roman Suhevics, valamint Sztepan Bandera ukrán nacionalista vezetők Ukrajna hőseivé történt nyilvánítását Valerij Szoldatenko, az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének nemrég kinevezett vezetője. Szoldatenko a Kommerszant-Ukraina című ukrán napilap szerdai számának adott interjújában a többi között elmondta, hogy a holodomor olyan tragédia, amelyet Sztálin és környezete – Molotov, Kaganovics, Koszior és Csubar – idézett elő. Hozzátette: nem célja a súlyos következményekkel járó kollektivizálási és gabonakészletezési módszerek igazolása, de szerinte figyelembe kell venni, milyen volt akkor az ország geopolitikai helyzete, és milyen folyamatok zajlottak, amelyek törvényszerűen vezettek az újabb világháborúhoz. „Az éhínség nem volt ukrán népirtás. Senki nem hozott olyan döntést a trónján ülve, hogy miként lehetne halálra éheztetni az ukrán nemzetet” – vélte a történész.
Szoldatenko szerint nem kellett volna hőssé nyilvánítani Suhevicset, mert nem lehet Ukrajna hőse olyan ember, aki annak az agresszor államnak a katonai rangjelzését viselte, amely nem csak a Szovjetunió, hanem fél Európa ellen háborúzott. A Wermacht tisztjének Ukrajna legmagasabb hősi címével való kitüntetése szerinte azt sugallja, hogy „mindent megtehetünk, amit csak akarunk”. Teljesen nélkülözte a tudományos megalapozottságot a hőssé nyilvánítás, ezt tudományos és akadémiai körök is ellenezték – tette hozzá, megjegyezve, hogy a döntésnek egyértelműen politikai, nem pedig tudományos céljai voltak. Rámutatott: Suhevics és Bandera hősökké nyilvánítása nem a legkedvezőbb színben tünteti fel az ukrán politikát és magukat a politikusokat.
Szoldatenko 1992-től – a nemzeti emlékezet intézetének élére történt kinevezéséig – az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Politikai és Nemzetiségi Kutatóintézetének osztályvezetőjeként dolgozott mostani – Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetője- kinevezéséig.
