Nagy az orosz terület, nagy hát ugyanannak a nyelvnek a tájszólási sokfélesége is, másképp a “szórása”. . .
Hőzöngjünk egy kicsit, csak úgy próbaképpen, hogy lássuk, mire jutunk és mire nem ennek lendületéből. Hőzöngésünk tárgya, pedig legyen az, hogy “Vissza a Krímet Ukrajnának!” Vissza, Vissza, de azonnal!
Nos, ha majdan Ukrajna és Oroszország ismét tudnak egymás testvérei lenni, mint ahogy az a múltban már többször is megesett, és Oroszország egyúttal egy ugyanolyan “megyéje” lehetne Ukrajnának, mint ahogy Ukrajna is Oroszországnak, és a szép Ószláv Nyelv különféle tájszólásain beszélő embereket nem tekintenék egyesek “teljesen külön” és “gyökeresen más” népeknek, akkor támadjon fel Hruscsov, és adja oda még egyszer a Krímet Ukrajnának!
Támadjon fel Nagy Péter cár is, és frissítse fel annak a hajdani ténynek az emlékezetét, hogy anno milyen arányban harcoltak ukránok és oroszok a Krímért az Oszmán Török Birodalom ellen. De ne csodálkozzunk azon, hogy ha Péter cár arról fogja tájékoztatni az Utókort, hogy az a korabeli nemzedék még nem különböztette meg önmagát a később született, mondvacsinált orosz-ukrán határvonalon.
És támadjon fel Puskin is tanúskodni a témába vágó dolgok felől, akit a Világirodalom legkifinomultabb élvonala (-alkotók és közönség egyaránt-) a modern orosz irodalmi nyelv megalkotójaként ismer és tisztel. Akihez fogható “antimoszkovita ukrán” költőt azért nem nevelt ki magából a Keleti Szláv Tömb, mert a mai ukránok ükapái ott helyben úgy körbekacagták volna azt az önjelölt szakadár “rím-rém költőt”, hogy ott és akkor minden idők legnagyobb keleti szláv humoristájaként azonnal el tudta volna magát fogadtatni és könyveltetni. És azért ez sem egy utolsó referencia. . . .
A magyar viccek öreg székely bácsija azon polemizál Trianon után, hogy “Nahát, sejteni lehetett a dolgokból, hogy előbb-utóbb román területeket fognak hozzánk csatolni . . . De azt még én sem mertem gondolni, hogy ez a folyamat egész Bukarestig el fog nyúlni.” Ugyanezt a könnyed humorérzéket kívánom jókívánság gyanánt az ukránoknak!
Szabó Tamás
