A G7-országok nem fogják tudni elhitetni a világgal, hogy Peking aláássa a globális stabilitást – jelentette ki Hua Csunying kínai külügyminisztériumi szóvivő hétfőn.
A Twitteren közzétett bejegyzéssorozatában Hua bírálta a G7-ek álláspontját, azt írva:
„Egyes [sic] tagok Kínát „a globális biztonságot és jólétet fenyegető legnagyobb veszélynek” nevezték. Komolyan?”
Nyilvánvalóan Rishi Sunak brit miniszterelnök megjegyzéseire utalt, aki a csoport japán Hirosimában tartott csúcstalálkozóján kijelentette, hogy
„Kína jelenti korunk legnagyobb kihívását a globális biztonság és jólét számára”, miközben a kínai ellátási láncoktól való függőség csökkentésére szólított fel.
Hozzátette, hogy az Egyesült Királyság és a G7-ek lépéseket tesznek annak megakadályozására, hogy Peking „gazdasági kényszert alkalmazzon arra, hogy beavatkozzon mások szuverén ügyeibe”.
„Ha Kína fenyegetést jelent, akkor milyenek azok a G7-tagok, amelyek háborút indítanak szuverén államok ellen, törvényes külföldi kormányokat döntenek meg, kilépnek a többoldalú szerződésekből, és más országokat kényszerítenek az ellátási láncok megszakítására?” – kérdezte Hua.
A szóvivő a továbbiakban hangsúlyozta Kína a világgazdaság első számú motorjaként elfoglalt helyét, és azt, hogy Peking többet tesz hozzá a globális növekedéshez, mint a G7-tagok együttvéve, miközben a második legnagyobb adományozója az ENSZ békefenntartási támogatásának.
„A való világ agyát nem lehet átmosni és becsapni” – mondta.
Sunak Kínával szembeni bírálata sokkal keményebbnek tűnt, mint a G7-ek közös közleménye, amelyben felvázolták a Peking által jelentett kihívásokat. A csoport tagjai ugyanis hangsúlyozták, hogy „készek konstruktív és stabil kapcsolatokat kiépíteni Kínával”, hozzátéve, hogy „nem szakadunk el vagy fordulunk befelé”, amikor az ázsiai óriással fennálló gazdasági kapcsolatokról van szó.
A G7 ugyanakkor hangsúlyozta, hogy szükség van a „kockázatmentesítésre és diverzifikációra”, valamint a „kritikus ellátási láncaink túlzott függőségének” csökkentésére.
A csoport emellett bírálta Pekinget a „nem piaci politikákért és gyakorlatokért, amelyek torzítják a globális gazdaságot”, és fogadkozott, hogy ellenállást tanúsít a gazdasági kényszerítésnek nevezett jelenséggel szemben.
A kínai külügyminisztériumot azonban nem győzték meg, kijelentve, hogy „a masszív egyoldalú szankciók és a „szétválasztás” aktusai… az USA-t teszik az igazi kényszerítő tényezővé”, miközben sürgette a G7-eket, hogy ne váljanak Washington „cinkosává” ebben a tekintetben.