Előszó: ezt az írást vitaindítónak szeretnénk itt közreadni – az írás a http://www.amiidonk.hu/ oldalon jelent meg a mai napon, mi úgy gondoljuk, hogy nagyon is alkalmas az agyi fogaskerekek megmozgatására és összefüggések-keresésére, kutatására. A cikkben foglaltak nem alkalmasak rá, hogy tükrözzék a mi csapatunk véleményét, de arra igen, hogy vitaindítónak közreadjuk, mert sok érdekességet és –véleményünk szerint – igazságot is tartalmaz. Kérjük feltétlen kommentálják és logikai okfejtésekkel erősítsék meg vagy cáfolják meg a cikkben foglaltakat.
Akkor lássuk:
Ha valakinek még lettek volna kétségei, hogy Oroszország és Ukrajna vezetői (Merkel asszony buzgó közreműködéseivel) valamit forralnak a Donyec-medence népe ellen, az a hét végén elképedve és döbbenten volt kénytelen erre ráébredni.
Már valamit jeleztek a kósza hírek arról, hogy – némi területcsere formájában – a MOSTANI FRONTVONALAKAT (AMELYEK – egyelőre még – HATÁROK IS) A FELEK BEFAGYASZTANI KÉSZÜLNEK. (Pontosabban szólva: a donyecki vezetés, a moszkvai diplomácia nyomására, befagyasztani készül. A novorosszijai néphadsereg mindinkább növekvő felháborodása mellett, ahol egyre nyíltabban emlegetnek árulást, a „Moszkva által hatalomba ültetett politikusok” által.)
Szinte másnap, vagy harmadnap az után, hogy Zaharcsenko miniszterelnök egy orosz újságírónőnek adott hosszú – nem kevés személyes momentummal tarkított – interjúban öntötte ki lelkét (többek között arról is, hogy külső erők árulásra próbálják kényszeríteni), ugyanő bejelentette: TERÜLETCSERÉBEN ÁLLAPODTAK MEG KIJEVVEL. Igaz, hogy ennek alapján Kijev átadna két olyan települést, ahonnan a leginkább lövik Donyecket (Peszki elővárost, illetve az a mintegy 30 km-re lévő Marjinka települést, ahonnan október 1-én kilőtték azt az „Uragan” rakétát, amely egy tanévnyitón három, egy közeli buszmegállóban pedig további hat áldozatot követelt). A harmadik – a legtöbbet emlegetett Avgyejevka (ahová kivezetnek a repülőtér alatti titkos, föld alatti alagutak) nem szerepek közöttük. CSERÉBEN A JUNTA KEZÉN MARAD MARIUPOL, továbbá a sokat szenvedett, két hős város, Szlavjanszk és Kramatorszk, amelyek július elején kerültek a junta kezére (és amely lakóinak a népfelkelők üzenetben fogadkoztak: visszatérünk. Eszerint tehát – ha igaz – már SOHA TÖBBÉ NEM TÉRNEK VISSZA. Az ott lakók pedig úgy érezhetik: áldozatuk, szenvedéseik hiábavalók voltak.)
Az árulás – ezek szerint – mégis megtörtént. Tetézve egy másikkal: ugyanez a Zaharcsenko SZOMBATTÓL TELJES FEGYVERSZÜNETET HIRDETETT, azzal, hogy öt nappal később MEGKEZDIK A TÜZÉRSÉG, A NEHÉZFEGYVERZET VISSZAVONÁSÁT IS.
Magyarán: Donyeck védelem nélkül marad – illetve leállnak a harcok azokért az elővárosokért, ahonnan a nagyvárost lövik, és amelyek felszabadítása, a junta tüzérségének arrébb kergetése nélkül elképzelhetetlen a város végleges nyugalma.
DONYECK HONVÉDELMI MINISZTERE nyilatkozatban reagált a miniszterelnök bejelentésére: SZÓ SEM LEHET ADDIG BÁRMIFÉLE VISSZAVONULÁSRÓL, AMÍG AZ ELLENSÉG NEM TESZ ELEGET VÁLLALÁSAINAK.
A junta ugyancsak máris bejelentette: készek ugyan ők is hátrébb vonni tüzérségüket, fegyverzetüket (az ilyesfajta ígéreteknek már jól ismerjük az árát) – DE SZÓ SEM LEHET ÁLTALUK ELFOGLALT TERÜLETEK KIÜRÍTÉSÉRŐL.
És akkor váratlanul előállt Putyin a tromffal: ELRENDELTE, HOGY (az Ukrajnával szomszédos Rosztov megye területén nyáron tartott hadgyakorlaton részt vett) 17600 KATONÁT IRÁNYÍTSÁK VISSZA ÁLLANDÓ KÖRLETEIKBE.
Putyin ezzel éppen harmadszor fosztja meg a segítség reményétől a donyeckieket! Éppen harmadszor hárítja el a junta feje fölül Damoklész kardját.
Pedig, tulajdonképpen, már nem is erről van szó. Abba már mindenki, aki egy kicsit is odafigyel a történésekre, beletörődött, hogy közvetlen katonai segítség Oroszországtól – ha a fene fenét eszik is – akkor sem várható. Ám MINDANNYIAN EMLÉKSZÜNK (áprilisban ezt kétszer is átéltük): MIHELYST OROSZORSZÁG VISSZAVONTA ERŐIT AZ UKRÁN HATÁR KÖZELÉBŐL, A JUNTA AZONNAL TÁMADOTT. (Ismerve az alávaló, hitvány, jellemtelen és szószegő bábelnök ígéreteinek értékét, ezt most is nyugodtan borítékolhatjuk.)
Ajánló
Minthogy már sokan és régóta számolnak az újabb offenzíva eshetőségével, immár nincs okunk kételkedni: A JUNTA – PUTYIN RENDELETE NYOMÁN – NAPOKON BELÜL MEGINDÍTJA AZ OFFENZÍVÁT. (De, netán, legkésőbb november elején, közepén – a választások elmúltával.)
Csak annyit kérdeznék mindezek után: uraim, EZ MI???!!! Mi folyik itt???!!!
2. Porosenko bábelnök köszöni Putyin ajándékát, közreműködését – és élni is kíván vele.
Október 10-én Minszkben került sor a Független Államok Közösségének (FÁK) államfői csúcstalálkozójára. Habár a bábelnök fogadkozott, hogy kilép a szervezetből, nemrégiben valamiért úgy döntött: egyelőre mégis marad (habár ez immár nehezen összeegyeztethető az Európai Unióval aláírt társult státusszal. Még ha nemrégiben arról is született döntés: gazdasági-kereskedelmi része végrehajtásának megkezdését 2016. január 1-re halasztják.)
Nos, miközben az ÁLLAMFŐK Minszkben értekeztek, UKRAJNÁT AZ ORSZÁG MINSZKI NAGYKÖVETE KÉPVISELTE. És bár a megjelentek többsége emiatt háborgott (mondván: még nem is volt szerencséjük az új ukrán államfőhöz), az orosz elnök azonban (a megfigyelők körében is meglepődést keltve) meglehetősen higgadtan vette tudomásul a diplomáciai bunkóságot. (Igaz, ezzel egyidejűleg kiosztotta az egyébként russzofóbiájáról hírhedt moldáv elnököt. Akinek országa az ukránokkal és a grúzokkal együtt írta alá június 27-én a társulási megállapodást – ám aki ezzel együtt is kifogásolta, hogy őket megfosztották az eddig nekik is járó kereskedelmi kedvezményektől.)
Porosenko bábelnöknek fontosabb programja volt aznap a csúcstalálkozónál: a frontvonalat szemlézte. Ellátogatott egy, Donyecktől alig 30 km-re (a junta kezén) lévő községbe is, ahol több fontos ügyben is rendelkezett.
Elrendelte, először is, hogy a junta kezén lévő területek köré építsenek ki két-, háromszoros védvonalat. (Nyilván a leendő, DE FACTO HATÁR mentén.)
Elrendelte, hogy LUGANSZK MEGYE AMA RÉSZÉNEK, MELY A JUNTA KEZÉN VAN, A MEGSZÁLLT SZEVERODONYECK VÁROS LEGYEN A SZÉKHELYE. A nemrég kinevezett új kormányzót pedig „felkérte”: fogadja be a városba a junta különleges (a rendcsinálással, illetve az élet megszervezésével foglalkozó) alakulatait.
Leváltotta Donyeck megye kormányzójának tisztségéből azt a Szergej Taruta milliárdos oligarchát, akinek megbízatását pedig ő maga erősítette meg még március elején. (Az addig is gyűlölt kormányzó újbóli kinevezése volt akkor az utolsó csepp a pohárban a donyeckiek számára, és robbantotta ki február végétől a junta uralmát utóbb megdöntő tüntetés-sorozatot. Ami a krímiekkel való szolidaritási tüntetésekkel indult.) Az indok: Taruta levélben köszöntötte (?!) Putyin elnököt, annak 62. születésnapja alkalmából. Helyébe egy katonaembert, a Donyeck megyében belső karhatalmista tapasztalatokkal is rendelkező Alekszandr Kihtyenkót nevezte ki – aki első beszédében össze kívánta kötni a katonai erőt a civil társadalommal. Az új kormányzó feladatul kapta: keressen helyet a megyének a juntához hű közigazgatása számára.
(Ilyen hely eddig volt: a június közepén elfoglalt Mariupolban – ahonnan egyébként a juntához hű közigazgatás már elmenekült, amikor küszöbön állt a néphadsereg ostroma. Az új hely azonban nem emiatt kell: Porosenko elhatározta, hogy, Mariupol székhellyel, egy új megyét hoz létre. ÍGY IS MEGAKADÁLYOZANDÓ, HOGY AZ AZOVI-TENGER LEGNAGYOBB KIKÖTŐVÁROSÁT A DONYECKI NÉPHATALOM VALAHA IS VISSZASZEREZHESSE. E terveket megakadályozhatta volna a város gyors bevétele, amire a szeptember 5-i „tűzszünet” előtt jó esély volt.)
MEGÁLLAPÍTHATJUK TEHÁT: MINDKÉT FÉL HOZZÁLÁTOTT A MOSTANI HELYZET BEFAGYASZTÁSÁHOZ. KÖLCSÖNÖSEN ELÉBE MENVE A MÁSIK KÍVÁNSÁGAINAK. Putyin apologétáinak vérszegény érvelése szerint a megállapodás aláássa Porosenko pozícióit az „árulásáért” őt bíráló szélsőjobboldallal szemben.
Három az orosz igazság (is). És egy a ráadás (?).
Csikós Sándor
Forrásmegjelölés: http://www.amiidonk.hu/hirek/kulfold-2/harom-az-orosz-igazsag-is/
