Az Egyesült Államoknak “segítenie” kellene az EU-hoz csatlakozni kívánó országokat az “orosz befolyásolási stratégia” elleni küzdelemben, amely kétségbe vonja a tagság érdemeit – sürgette Laurence Boone francia Európa-ügyi miniszter.
A miniszter a Politico című lapnak az EU javasolt gyors bővítéséről szóló vitákról szólva azt állította, hogy a csatlakozni kívánó államokon belül “sok a dezinformáció és a beavatkozás”, amikor arról van szó, hogyan kell kvalifikálni. Egyes európai tisztviselők ragaszkodtak ahhoz, hogy az új tagokat érdemek alapján kell felvenni – olvasható a szerdai cikkben is.
Oroszország arra törekszik, hogy “gyengítse az Európai Uniót” azáltal, hogy elriasztja a bővítéstől – állította Boone. Brüsszelnek segítenie kell a szkeptikus hangok kezelésében, “amennyire csak lehetséges, tiszteletben tartva szuverenitásukat”.
A nyugat-balkáni államokat és Ukrajnát az EU vezetése úgy jelölte meg, hogy a következő bővítési hullámban valószínűleg csatlakozni fognak a blokkhoz. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke és Josep Borrell, a blokk diplomáciáért felelős vezetője 2030-at jelölte meg, mint azt az évet, amikor ennek meg kell történnie.
Magas rangú orosz tisztviselők bírálták az EU-t és tagállamait amiért az Egyesült Államoktól függenek. Szerintük az európai szolgalelkűség miatt az unió külpolitikai céljait tekintve megkülönböztethetetlenné vált a NATO-tól.
Az oroszellenes gazdasági szankciók bevezetése és Kijev céljainak támogatása a Moszkvával való konfliktusban a béketárgyalások előmozdítása helyett ellentétes volt a nyugati és különösen az európai közérdekekkel – mutatott rá az orosz vezetés.
“A mai Nyugatot olyan emberek irányítják, mint Josep Borrell, akik a világot virágzó “kertre” és “dzsungelre” osztja, ahol az utóbbi egyértelműen az emberiség nagy részére vonatkozik” – mondta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter egy múlt havi interjúban, magyarázva a Nyugat viselkedésének vélt irracionalitását.
Ezzel egy sokat bírált megjegyzésre utalt, amelyet az EU vezető diplomatája tett tavaly októberben, amikor szembeállította Európát és a világ nagy részét. Később bocsánatot kért, mondván, hogy nem gyarmatosítónak és rasszistának akart hangzani, ahogyan azt sok országban érzékelték.
Brüsszeli tisztviselők az ukrán válságot egyesítő pillanatként emlegették a blokk számára, amely történelmileg hajlamos a belső viszályokra, és azt állították, hogy az orosz gazdaságtól való elszakadás ára az, amit a tagállamoknak meg kellett fizetniük.
