David Cameron brit miniszterelnök egy beszédében gesztusokat tett Oroszország felé, illetve a Nyugat felé az orosz nép megítélésére vonatkozóan. Legitim közérdek, hogy ennek mihamarabb legyen is valamilyen gyakorlati hozadéka is a Világbéke Képzeletbeli Oltárán. Ráadásul valami tartós hozadéka!
Változzon ez a képzeletbeli oltár valóságossá! Ez a bátor kezdeményező magatartás napjaink brit politikáját az élvonaléba helyezi, például az USA, Franciaország és Izrael elé is. Borítékolható, hogy ez megrázkódtatásokat okozhat, pl. a brit-francia viszonyban. Ám hogy ezek a megrázkódtatások többé ne rángathassák vissza a mélybe magukat az érdemi ciklusokat, végül, pedig az esélyeket iws, ezért tekintsük át koncentráltan egy meglehetősen jellegzetesnek tűnő francia viselkedési mintát.
– Ha turisták járnak Egyiptomban, a Szfinx környékén, akkor az idegenvezetők közül a leginkább felkészültek elmesélik a Szfinx törött orrának igazi történetét, nevezetesen : Amikor Napóleon egy amolyan „Tudományos Hadjáratot” vezetett Egyiptom földjére, akkor a seregének tábornoka egy kisebb hadgyakorlatot, illetve tüzérségi célba-lövést rendelt el, nevezetesen a Szfinx orrára. Ezt a kompromittáló epizódot tehát nem a kisujjamból szoptam, hanem az idegenvezetők kénytelenek így tolmácsolni a megtorzult látványt.
-A spanyolországi Umajjád kalifátus örökségét, az alhambrai kastélykomplexumot a Világörökség részeként ismerhetjük. Kevéssé ugyan, de közismert, hogy a máig az egész világ által csodált építmény-komplexumból a legszebb és legnagyobb épületet a franciák puskaporos hordókkal robbantották fel. Egy szokásos Spanyolországba „bekandikáló francia látogatás” során, amikor világossá vált, hogy katonailag nem véglegesíthető a jelenlét, akkor amolyan búcsú-gesztus gyanánt robbantották fel a legnagyobb és legszebb épületet, ezzel küldve üzenetet az eljövendő nemzedékeknek is. Ennek az adatnak utána lehet nézni a Wikipédián.
– Amikor Benyovszky Móric lázadást szított Kamcsatkán, és elkötött egy orosz vitorlás hajót, akkor a Földet megkerülve felfedezte Afrika szubkontinensét, Madagaszkárt. Az egymás ellen folyamatosan csatázó helyi három törzset kibékítette egymással, és ők a királyuknak választották a magyar-lengyel grófot. Benyovszky Franciaország által tervezte Madagaszkárt bevonni a nemzetközi vérkeringésbe. A hajóját a bennszülöttek megpakolták élelmiszerrel, és ő Franciaországban kikötve jelentést tett arról, hogy felfedezett egy szubkontinenst. Továbbá arról is tájékoztatta a franciákat, hogy a személye a garancia arra, hogy az őslakosok szívesen fogadják a külső betelepülést, adott esetben a francia jelenlétet. A rövidesen épülő kikötőváros francia polgármestere folyamatosan provokálta és inszinuálta Benyovszkyt. Ez volt a „hála”. Benyovszky ekkor visszahúzódott a hegyekbe, ahová végül egy francia kommandó utána ment és meggyilkolták.
– Vajon ez a három olyan kiragadott véletlen eset, amelyek nem reprezentatívak a francia lelkekre nézve?!? Vajon üldözendő rosszindulatúság lenne olyan óvatos feltételezésekbe bocsátkozni, hogy ezek a dolgok mégis csak reprezentatív minták formájában pöffeszkednek a francia nemzet fölött? Olvassuk hát el Puskin élet-történetét a magyar, az orosz és a francia Wikipédián. Láthatjuk, hogy egy emigráns francia kalandor, név szerint George d‘ Antés konzekvensen és durván visszaél a vendégjoggal Szentpéterváron. Évek hosszú során át provokálja Puskint, akit a Wikiédia a modern orosz irodalmi nyelv megalkotójának ír le. Személyében egyesül a mi Petőfink, a nagybetűs Költő, és Kazinczy, a nyelvújítónk. Ám Puskin több, mint Kazinczy, mert ő nem megújít egy nyelvet, hanem megteremti a modern orosz irodalmi nyelvet. A cári udvar a vendégszeretet helytelen értelmezése következtében visszafogja Puskin iránti szolidaritását. Végül a Világirodalom egyik legkimagaslóbb ikonja d’ Antés, a francia kalandor, illetve a környezetének megítélést tartóan sikeresen megtévesztő degenerált pojáca tulajdonképpen kivégzi Puskint a híres párbajban. Utána gyorsan hazaiszkol Párizsba, és a friss, antiroyalista francia kormány, illetve a Cári Udvar közötti trágyakavarással múlatja az idejét a hátralévő életében.
-Nézzük, csak és lássuk csak, ha van mit nézni és látni! Ez lenne a francia lélek tipikus működése: Nevezetesen, hogy 1./ Külföldre menni. 2./ Megkeresni a helyi legnagyobb értéket. 3./ Kiváló érzékkel meg is találni azt. 4./ Amikor annál nagyobb értéket nem talált az a francia, akkor ELPUSZTÍTANI azt. Így torzítani a nagy francia „vívmányok” és a külhoni dolgok közti összehasonlítási alapokat. –
Eddig tehát mindennek utána nézhetünk az Interneten, hogy nem lázálomban félreértett hazugságokat tálalunk felelőtlenül. A most következő epizód forrása a nemrég a TV-csatornákon bemutatott német-angol-francia film-sorozat a frank Nagy Károly életéről. A film narrációja nem egyébről tudósítja a nézőket, mint hogy Károly nagyon haragszik egy korabeli olasz városállam, nevezetesen Pávia királyára. Ám mivel a Páviai Király és az Udvar jó viszonyt ápol a Vatikánal, és Károlynak is tervei vannak a pápával, így a hadigépezete számára más pillanatnyilag „alkalmas” célpont híján a szászokat jelöli meg. Ezrével gyilkoltatja a törzsfőket és a családjaikat egészen a csecsemőkig bezárólag, és búcsúzóul felkeresi a germánok kegyhelyét, egy hatalmas tölgyfát : Amely körül a germánok élik a hagyományaik leginkább magasztos fejezeteit. Károly megtalálja ezt az ősrégi fát, és felgyújtja azt. Figyeli, nehogy a lángok idő előtt ellohadjanak. Végül megvárja a Szent Fa teljes pusztulását, és csak utána hagyja el a helyszínt. Hogy is sommáztuk fentebb az összefüggéseket : 1./ Külföldre menni. 2./ Megkeresni a helyi legnagyobb értéket. 3./ Kiváló érzékkel meg is találni azt. 4./ ELPUSZTÍTANI !!! Mindezt pusztán csak az összehasonlítási alapoknak a „világraszóló” francia értékek mítoszához való „kreatív hozzáigazítása” jegyében. A Germánok Szent Fája, Benyovszky vagy Puskin sorsa, a Szfinx és az alhambrai kastély-komplexum legnagyobb épületének megrongálása, stb. Napjaink érettségi találkozóinak és egyetemi évfolyam-találkozóinak rendszeres témája, hogy a francia multik* mennyire erélyesen és kártékonyan elütnek minden más nemzet *multijaitól (-*Teljes nevükön az ún.. multinacionális konszernek.-) A francia klisé Nagy Károly óta maradt ugyanaz, legfeljebb csak a figyelem-elterelés trükkjei fejlődtek. Ha tehát a brit miniszterelnök egy új korszakot felharangozni hivatott gesztusának következményei elkezdenének megtorpanni, akkor mindenkinek legyen saját állásfoglalása és javaslata is arra nézve, ahogy én is összegeztem a saját személyes hátrányos tapasztalataim történelmi „támasztékait”. Ne kelljen minduntalan teljesen elölről kezdeni az ilyen és hasonló fontos referenciák tartósítását! Sem a franciák és a britek közti, se a németek és a franciák közti megrázkódtatások, főleg, pedig az oroszok és a franciák közti megrázkódtatások ne állhassanak a Világbéke útjában!
Szabó Tamás
