Kit érdekel az a napi több száz (több ezer?) ukrán halott a keleti végeken, ha jó kis progresszív üzenetet lehet küldeni a tanulatlan, visszamaradott tradicionalistáknak a 2024-es olimpia megnyitójáról? Jelentem az üzenet megérkezett, csak nem úgy, ahogy szerettétek volna, libsik!
Amellett, hogy nemzeti érzelmű emberként mélységesen felháborít ez a történés, egy dolgot ne felejtsünk el: meg kell tanulnunk mindenben meglátni azt a hasznot, amely stratégiai értelemben segíthet számunkra céljaink elérésében. Az olimpia teljes mértékben WOKE megnyitója egyenes hozománya annak a nyugati dogmatikának, amely jelentős felhajtóerőt szállít a Harmadik Világ tradicionalista, anti-globalista erői számára!
Mit is jelent ez?
Az ukrán-orosz konfliktus 2022-es kiszélesedése után a Harmadik Világ számára első ízben ez egy helyi problémaként jelent meg. Ezen térség államai az ilyen típusú lokális harci cselekményekből – ha nem is ilyen szervezettségi fokon – rendszeres ízelítőt kapnak. Az idő előrehaladtával azonban ezen térség társadalmai (és itt valóban a társadalmakon, az embereken van a hangsúly) fokozatosan szembesültek a mélységben meghúzódó, a legszélesebb fizikai frontároknál is hatalmasabb értelmi és érzelmi, paradigma szintjére emelkedett különbséggel a két világ között.
A nyugati világ államai és szervezetei fokozatosan, gyorsuló ütemben formálják a törvényi és szervezeti kereteiket a woke ideológia pusztító, sátáni mélységekbe süllyedő üzenetei számára. Ezzel szemben Moszkva folyamatosan egyre szigorúbb szabályozásokat hoz a deviancia, a migráció és a bűnözés ellen. Lassan ott tartunk, hogy civilizációs szakadékot is lehet felfedezni a két berendezkedés között. Életpártiság tekintetében mindenképp!
A Globális Dél szemszögéből egyértelmű, hogy az utóbbi, nemzetét erős kézzel védő vezető által irányított Oroszország vált a követendő példává, azon erővé, amely nem keres kifogásokat és harcba bocsátkozik saját nemzetének gyermekeiért nem csak fizikai, de lelki értelemben is.
A 90-es és 2000-es évek nyugati soft power dominanciája nemhogy megszűnt, egyenesen totális vereséget szenved ezen térségekben. Ez a több milliárd ember immáron nem vonzalmat, hanem undort érez a Nyugat iránt, ugyanakkor szimpátiát, egyes helyeken csodálatot Moszkva irányába.
Párizsban láthattuk Ukrajna igazi tragédiáját
Kétségkívül igaz, hogy az ukrán társadalom a rendszerváltás után hatalmas, még a hazai társadalomnál is jóval nagyobb agymosáson ment keresztül (ezt bizonyítja, hogy egy péniszzongoristát választottak meg elnöküknek…), azonban Ukrajnában a mai napig több millió, hagyományos értékrendet valló ember él.
Gondoljuk magunkat annak az anyának a helyébe, aki rosszul kiképzett és felszerelt, erőszakkal mozgósított fiát ápolja, aki a közel tízszeres fölényben lévő orosz tüzérség egyik támadása során – mindössze három napra frontra érkezése után – sérült meg súlyosan és lábát elveszítve örökre nyomorék marad. A kötszer cseréje közben őt fogadó látvány miatt minden egyes alkalommal sírás fogná el, de fia miatt ezt nem engedi meg magának. Ilyenkor TV-t szokott kapcsolni, kicsit elvonja a figyelmet.
Kezdődik az olimpia, indul a megnyitó. Együtt nézik és megdöbbenve vonják le a tanulságot: ezekért harcol az ukrán nép? Azért harcol, hogy a szenny és fertő ideológiája legyőzze Oroszországot?
Ajánló
Szodoma és Gomorra, Nyugatrómai Birodalom, számtalan császár és király, akik züllöttségükben egymással versenyeztek. 2024-re a Nyugat „méltó” versenyzővé vált ebben a versenyben. A történelem és a Gondviselés azonban végzi a dolgát. Egyre jobban hajnalodik keleten…
Forrás: Tamás a Krímből
