Mit jelent Jeruzsálem? – kérdezi Balián, Ibelin grófja Szaladin szultánt, mielőtt véglegesen feladná a várost. Semmit – válaszol neki hidegen a szultán, majd fondorlatos mosollyal teszi hozzá: És mindent!
Ez a Mennyei Királyság című klasszikus filmben lezajlott párbeszéd igen jól szemlélteti napjaink Avgyejevkáját: Semmit… és mindent.
De ne szaladjunk így előre!
Mit jelentett Avgyejevka az oroszok számára?
A civileknek Donyecknek szívéhez szegezett tőrt, amelynek a hegye 2014 óta több mint ezer civil halálát okozta a városban, a sorozatos tüzérségi belövések következményeként. Elég a piactérre gondolnunk, amelynek megtámadása nem is oly régen követelt polgári áldozatokat.
A katonáknak egy bevehetetlennek tűnő erődrendszert, amely Mariupol után a legjobban kiépített állásokat jelentette egész Ukrajnában.
A város bevétele a donyecki frontszakaszon nagyon jelentős taktikai siker, de kéretik helyén kezelni! A városban jelen lévő ukrán alakulatok még akár hetekig képesek inkább kisebb, mint nagyobb támadásokat végrehajtani az orosz egységek ellen, de nem ez ad leginkább okot az óvatosságra.
Avgyejevka a legjelentősebb ukrán erődítményből, egy nagyon jelentős orosz erődítménnyé válhat, azonban ehhez szükség van a város északi és déli oldalán található, a katonai logisztikát továbbra is veszélyeztető ukrán állások felszámolására és a frontszakasz kiegyenesítésére. A város bevétele után a megfutott ukrán csapatokat – nagyon helyesen – pontosan egy lehetséges zsák kialakulásának veszélye miatt nem üldözte az orosz hadsereg.
A másik ok az ukrán hadsereg eddigi viselkedésére vezethető vissza. Egy kicsit engedjék meg, hogy kitérjek az ukrán (és nyugati) valamint az orosz gondolkodásmód különbségére, ami a hadmozdulatok tervezésében élesen megnyilvánul. Az ukrán politikai- és hadvezetés deklaráltan négyzetkilométerekben, területekben gondolkodik. Ezeket számolja és adja vagyis adná el nyugaton. Ez vezette őket arra, hogy katonák ezreit áldozzák fel Artemovszknál (Bakhmut), ez vezette őket, hogy halálba küldjék katonáikat a Dnyeperen átkelve, mindenféle nehézfegyverzet nélkül, ez vezette őket, hogy az orosz csapatok rendezett visszavonulásának örüljenek és világraszóló sikernek könyveljék el Harkovnál és Herszonnál. Holott pontosan az lett volna az ukrán érdek, hogy ezekről a területekről ne vonuljon ki az orosz, hiszen itt sokkal nagyobb veszteségeket okozhattak volna Moszkvának, mint a megerősített állások mögé felsorakozott csapatok esetében végül el tudtak érni.
Az oroszok ezzel szemben nem négyzetkilométereket látnak, hanem taktikai és stratégiai pontokat: erődítményeket, hegyeket, folyókat, harci csoportosulásokat, katonai infrastruktúrát. A cél: minél kevesebb veszteséggel, minél nagyobb veszteséget okozni!
A következő jól (vagyis jobban, mert Avgyejevka után nincs még egy hasonlóan jól kiépített erődrendszer) védhető szakasz hozzávetőlegesen 30 km-re helyezkedik el a várostól. Ha az ukránok itt beásnák magukat, akkor jóval kevesebb élőerő és hadianyag veszteséggel számolva nézhetnének szembe a további előrenyomulással. De itt esett saját csapdájába Kijev és Washington! Bár katonailag indokolt lenne ezen 30 km átengedése az oroszoknak (akik átvétel esetén maguk kerülnének sokkal rosszabbul védehető poziciókba, így ez nem áll érdekükben!), szembe megy a „terület a lényeg” elvvel, mely a nyugat fő mozgatója. Kijev nem teheti meg, hogy ilyen nagyságrendű területet veszítsen, ezért a politika várhatóan továbbra is rossz katonai döntések meghozatalát fogja kierőszakolni.
Maguk az oroszok, mivel a hadianyag és az élőerő felszámolására törekednek és sakk táblaként kezelik a harcteret, Avgyejevka egy kiváló arcvonal. Terepadottságai és kiépített védelmi rendszere lévén az ellenség további felmorzsolására rendkívül ideális terep! Minimalizálható saját veszteség, földrajzi okok miatt még jelentősebb tüzérségi fölény, sokadlagos szintű védelemmel rendelkező ellenség az egész arcvonal mentén.
Kicsit úgy érzi magát az ember, mintha közgazdászok vívnának háborút harcedzett katonai vezetőkkel, akik szintén nem hibátlanok, de az utóbbi két évben mégis sokat tanultak a modern hadviselés szabályairól.
Donyeck városa ha még nem is teljesen, de fellélegezhet. Ha szeretné megérteni, mit is jelent egy donyeckinek Artyemovszk elfoglalása, akkor olvassa el első novellámat, melynek címe: Születési helye: Donyeck – A Viharfelhők. Ha a link nem működik (a nyugati cenzúra miatt időszakosan előfordul), akkor itt is elérhető. A könyv megvásárlásával támogatja a donyecki gyerekeket!
Forrás: Tamás a Krímből
