Amikor a GDP egy főre számított értéke eléri a tízezer eurót, a demokrácia halhatatlanná válik – erre az eredményre jutottak a Renesszansz Kapital orosz befektetési társaság elemzői 150 ország utóbbi 60 éves történelmének feldolgozása alapján. A növekedés forradalmi természete című tanulmányukban. A Vedomosztyi című orosz lapban csütörtökön ismertetett tanulmány szerint a jólét növekedése valóban a demokrácia kialakulásához vezet. A szükségletek ugyanis a minimális szinttől a magasabbak felé nőnek, és a legnagyobbaknak – köztük az önmegvalósítás szükségletének – kielégítését csakis a demokrácia garantálja. „Akkor kezdünk politikai jogokat követelni, amikor jóllaktunk, lakásunk van, és autóvásárláson törjük a fejünket” – írták a szerzők.
Ott, ahol az egy főre jutó GDP évi 6000 euró alatt van, a demokrácia törékeny, s ha kiépül is, rendszerint csak rövid időre. A 6000 eurós határ átlépése védettebbé teszi a demokráciát, és ahol e határ átlépése ellenére nem demokratikus a rendszer, megnő a zavargások veszélye, mint például Tunéziában.
A gazdag országokban a demokrácia halhatatlan: még nem volt rá példa, hogy a 10000 euró/fő feletti GDP-vel rendelkező országok bármelyikében másra cserélték volna a demokratikus rendszert.
A tanulmány szerint a tekintélyelvű rendszerek halhatatlansága közel kétszer ennyibe kerül – 19 ezer euró/fő GDP szükséges hozzá -, s ez kizárólag az energiahordozókat exportáló országokban valósítható meg. A tekintélyelvű rendszerek halhatatlanságának másik záloga az alacsony adókulcs: ez esetben a polgárokat nemigen érdekli, mire költi az állam a pénzüket, és ennek megfelelően kevésbé izgatja őket a szabad választások kérdése.
Oroszországban ma az egy főre jutó GDP 14 ezer dollár, s ez a leggazdagabb ország, amely a nemzetközileg használt skálák szerint „gyenge demokrácia tekintélyelvű tendenciákkal”. Charles Robertson, a Renesszansz Kapital fő stratégája szerint ez 30 százalékos valószínűséget ad annak, hogy Oroszország fejleszti a demokráciát, mi több, nem lenne meglepő, ha a jövő évi elnökválasztás valódi versenyt hozna. A szerzők úgy vélik: amennyiben Oroszországban az évi 19 ezer dolláros GDP elérésének idejére nem erősödik meg a demokrácia, akkor elérésére csak az erőszakos út marad. Hogy mi váltja ezt majd ki, azt nem lehet előre megjósolni.
Szergej Gurijev közgazdász úgy vélekedett: nincs közvetlen összefüggés a GDP és a politikai rendszer között, de tény, hogy a rezsim kihat a jólétre, és a demokráciára áttért államok gazdasága gyorsabban nő, mint a hasonlóan fejlett, de tekintélyelvű rezsimben élő országoké.
A lap kommentárjában megállapította: a tanulmányban elemzett tétel nem új, erősen vitatott és nagyon kényelmes Oroszország mai vezetése számára. Vlagyimir Putyin ugyanis tíz év alatt meg akarja duplázni a GDP-t, vagyis csak várni kell. Ám a gazdasági növekedés sokáig tarthat úgy is, ha az elit zárt marad, de zsákutcába vezet, mint a Szovjetunióban. Ha a polgárok többsége nem részesül a növekedésből, az állam a politikai rendszertől függetlenül instabil marad. Illúzió, ha valaki a GDP valamilyen szintjét tekinti olyan pontnak, ahonnan nincs visszatérés, amint a tanulmány készítői teszik. A gazdasági növekedés önmagában ugyanis csakis a zárt elit hatalmát növeli, és nem vezet el a társadalom nyitottságához.
