Három afrikai állam katonai kormánya, amelyek az elmúlt években mind leváltották nyugati befolyású vezetőiket, megállapodtak abban, hogy külön-külön vagy közösen segítséget nyújtanak egymásnak, ha szuverenitásukat külső agresszió vagy belső fenyegetés éri.
Mali ideiglenes elnöke, Assimi Goita szombat este közölte, hogy Burkina Faso és Niger vezetőivel aláírta az úgynevezett Liptako-Gourma Chartát „a kollektív védelem és a kölcsönös segítségnyújtás keretének létrehozása céljából”.
„Az egyik vagy több szerződő fél szuverenitása és területi integritása elleni bármilyen támadás a másik fél elleni agressziónak minősül” – áll a charta szövegében, amelyet a Reuters idézett.
A charta létrehozza a Száhel-államok szövetségét, amely három olyan országot foglal magába, amelyek korábban tagjai voltak a Párizs által támogatott G5 Száhel-paktumnak, Csáddal és Mauritániával együtt, amely egy sor katonai puccsot követően szétesett.
Abdoulaye Diop, Mali védelmi minisztere kifejtette, hogy ez az új „szövetség a három ország közötti katonai és gazdasági erőfeszítések kombinációja lesz”, és a terrorizmus elleni küzdelemre helyezi a hangsúlyt, különösen a Liptako-Gourma régióban, ahol a három szomszédos ország határai találkoznak.
Mali és Burkina Faso korábban kijelentette, hogy minden Niger elleni támadás „hadüzenet” lenne ellenük is, miután Niger több szomszédja a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségéből (ECOWAS) azzal fenyegetőzött, hogy csapatokat küld a megbuktatott Mohamed Bazoum elnök visszaállítására.
Párizs kénytelen volt kivonni csapatait Maliból, miután 2020-ban feszültségek alakultak ki a katonai kormánnyal. Az év elején Burkina Fasóból is kivonult, miután az ország katonai vezetői felszólították őket a távozásra.
Ajánló
Niger puccsista vezetői emellett felmondták azokat a katonai megállapodásokat, amelyek lehetővé tették a francia erőknek, hogy a Száhel-övezetben harcoljanak a dzsihadisták ellen, és mindössze egy hónapot adtak az egykori gyarmatosító hatalomnak arra, hogy kivonja 1500 katonáját. Franciaország azonban figyelmen kívül hagyta az ultimátumot és a nagykövetének távozására vonatkozó követeléseket, mivel nem volt hajlandó elismerni az új vezetés legitimitását.
