Ukrajnában már kampánycsend van a választások körül

Ukrajna Az ukrajnai választások második fordulója előtt szombatra virradó éjjel beköszöntött a kampánycsend napja. A szavazást megelőző napon tilos minden agitáció bármelyik elnökjelölt érdekében, legyen az az ellenzéki Régiók Pártja vezetője, Viktor Janukovics vagy Julija Timosenko mostani miniszterelnök. Az első fordulóban január 17-én a két jelölt a szavazatok 35, illetve 25%-át szerezte meg. Számos ország választási törvényei értelmében vannak ilyen „kampánycsend” napok. Erre azért van szükség, hogy a választópolgárok minden külső nyomás nélkül eldönthessék, kire fognak szavazni.

A választási kampány aktív fázisának utolsó napját a két jelölt teljes mértékben kihasználta. Este Kijev központjában, a Mihajlovszkaja téren gála-koncertet adtak a Régiók Pártja vezetője mellett, amelyben neves ukrán előadóművészek vettek részt. A térről kapcsolatot teremtettek a televízió segítségével az ország más városaival, megyéivel. A szomszédos Szofijszkaja téren pedig Timosenko rendezett akciót „Ima Ukrajnáért” címmel, amelyen megjelentek az ukrajnai keresztény egyházak elöljárói.

Az esetleges provokációkról terjengő hírek ellenére a rendezvények lebonyolításét nem zavarta meg semmi. Éjfél közeledtével a két elnökjelölt televíziós beszéddel fordult polgártársaihoz. A kialakult hagyomány szerint mindegyikük hangoztatta, hogy meg van győződve saját győzelméről. Szombatra virradó éjszaka a illetékes városi szolgálatok eltakarították az utcákról az agitációs plakátokat és billboardokat.
Az elnökválasztás első és második fordulója közötti időszak sokkal izgalmasabbnak bizonyult, mint az első fordulót megelőző időszak. Akkor az elemzők egyöntetűen állították, hogy a második fordulóba Janukovics és Timosenko jut ki. Ma, az egyik jelölt 10%-os szavazattöbbsége ellenére senki sem meri megjósolni az szavazás eredményét.

Három héten át ádáz küzdelem folyt azokért a szavazókért, akik az első forduló veszteseire voksoltak vagy pedig nem is mentek el szavazni az első fordulóban. Különösen nagy harc folyt az első fordulóban harmadik eredményt felmutató Szergej Tihipko bankár szavazataiért. Azonban Tihipko és az első forduló negyedik helyezettje, Arszenyij Jacenyuk volt házelnök az utolsó napig kitartott, megőrizve semlegességét annak ellenére, hogy Timosenko mindkettőnek magas állami tisztséget ajánlott fel.
A helyzet eléggé bizonytalan. A szociológiai felmérések Janukovicsnak adják a győzelmet, de a különböző felmérések eltérően értékelik Timosenko lemaradását. Egyesek 5, 10, sőt még több százalékos lemaradásról beszélnek, de vannak olyanok is, akik 20 %-osra becsülik Timosenko lemaradását Janukovics mögött. Ezeknek a számadatoknak a választások utáni helyzet további fejlődése szempontjából van jelentősége. Minél nagyobb a lemaradás, annál kevesebb lesz a kísértés, hogy kétségbe vonják a szavazás eredményeit.
Hogyan tovább?

„Ukrajna megosztódott”, „Küszöbön álló szakadás”… Ilyen és hasonló című cikkek jelentek meg Ukrajnáról az utóbbi években. Szakértők és politikusok Ukrajna megosztottságának okait firtatták: politikai szimpátiák, orosz nyelv státusza, nacionalizmus?

Az elnökválasztás időpontjára azonban a szenvedélyek elcsitultak. És ebben közrejátszott a kelet és nyugat szembeállításának fő ideológusa, Viktor Juscsenko mostani elnök. Az ukránok éppen az ő megosztó politikája láttán ocsúdtak fel és eszméltek arra, hogy egy nemzetet alkotnak és nincs min osztozkodniuk.
A 2004. és 2010. évi elnökválasztás között nagy a különbség. A holnapi elnökválasztás idejére Ukrajna szakadásának sztereotípusa reménytelenül elavult – jegyezte meg Andrej Jermolajev ukrán politológus.
„Az idei választásokon nem vált be egyetlen régi ideológiai „megosztó” téma sem. A társadalomban nem kezdődött komoly vita arról, hogy Kelet vagy Nyugat felé kell tartani, mint ez öt évvel ezelőtt történt. Nem volt komoly vita arról sem, hogy „Európa vagy a volt Szovjetunió térsége”. De az állami nyelv kérdése sem váltott ki komoly visszhangot. Az idei elnökválasztás nagyon kemény szociális-gazdasági válság viszonyai közt zajlik. 2010-ben az embereket inkább a túlélés izgatja.”
Az elemzők egyetértenek abban, hogy az új vezető éppen gazdasági alapon fogja egyesíteni az országot. Az elnöknek az állam működőképessége, külgazdasági versenyképessége fokozására kell helyeznie a hangsúlyt – vallja meggyőződéssel Vagyim Karaszjov ukrán politológus.

„Fel kell emelni a gazdaságot, hathatósabbá kell tenni válságellenes intézkedésekkel. Harcolni kell a szegénység ellen, növelni a szociális standardokat, emelni a nyugdíjakat, fizetéseket. Ez Ukrajna nyugati és keleti részének egyaránt érdeke, mert a gazdasági válság az ország mindegyik térségét érinti. Az új elnök szociális elnök lesz, gazdálkodó elnök, menedzser. Sem Julija Timosenko, sem Viktor Janukovics nem lesz ideológus-elnök. A kül- és belpolitikát úgy alakítják majd, hogy ne az elszakadás felé, hanem az összetartozás felé tereljék Ukrajnát. Nem fognak feszültséget szítani sem az Oroszországgal, sem a nyugattal ápolt viszonyban.”

Ami az orosz nyelv mint második államnyelv vagy az ukrán kultúra problémáját illeti, ezeket a témákat egyik elnökjelölt sem veti fel, de a nép mégis érdeklődik irántuk. Azonban itt inkább a polgári szabadságjogokról kellene beszélni, nem pedig a nemzeti identitásról. Ezekre a kérdésekre a társadalomnak kell választ adnia, de nem a hivatalnokoknak – véli Leonyid Kravcsuk, Ukrajna első elnöke.
„Olyan kérdésekben, mint Ukrajna története, jelenkora nem szabad sietni a következtetések levonásával. Nem szabad a magunk szája íze szerint értelmezni a történelmi múltat, a témát a történészekre kell bízni. Szakemberek az emberek érdekei mélységes kielemzése alapján vonják le a konklúziókat, hozzák meg döntésüket, amelyet elfogadnának úgy keleten, mint nyugaton, északon és délen. Az elnök, a hatalom nem hozhat döntést önhatalmúlag olyan érzékeny kérdésekben, amelyek megoszthatják az országot.”
Mi lesz a választások után? Mik a legégetőbb problémák Ukrajnában?

Az ukrán honpolgárokat aggasztó bizonyos problémákra Viktor Janukovics és Julija Timosenko figyelme nem terjed ki. Vonatkozik ez többek között Krím státuszára és az orosz fekete-tengeri hadiflotta szevasztopoli bázisára. Vajon milyen lépéseket tesz az új elnök e problémák megoldása terén? Szakértők választ keresnek erre a kérdésre a Régiók Pártja vezetője és az ukrán miniszterelnök választási programjában.
Ami Krímet illeti, az elnöknek ezen a téren elsősorban nem a térség státusza kérdésében kell lépnie, hanem a krími gazdaság fejlesztése terén – véli Andrej Jermolajev ukrán politológus.

„Lényegében Krím témáját nem vitatták meg komolyan. Azonban az elnökjelöltek, egyebek között Viktor Janukovics a hangsúlyt a régió gazdasági fejlesztésére helyezte beszédeiben. Krím egy lemaradó régióból depressziós régióvá vált. Szerintem ez nem a flotta és az üdülési övezet problémáival magyarázható, amiről gyakrabban szólnak, hanem azzal, hogy hiányzik a térség gazdaságfejlesztési báziskoncepciója az iparra, mezőgazdaságra vonatkozóan. Janukovics ezért helyezi a hangsúlyt az új gazdasági programokra.”
Julija Timosenko inkább fel sem veti Krím státusza problémáját. Ő a félszigetet kimondottan az orosz hadiflotta szevasztopoli bázisa kontextusában emlegeti. Az orosz hadiflotta állomásozásáról a két jelölt csak általános formában beszél. Bár Timosenko egyszer kijelentette, hogy a fekete-tengeri hadiflottát ki kell vonni Szevasztopolból 2017-ig. Mindazonáltal elemzők szerint hatalomra jutásuk esetén sem Janukovics, sem Timosenko nem fog radikális lépéseket tenni. Elképzelhető, hogy az új elnök Oroszország reagálása alapján dönt majd ebben a kérdésben – véli Vadim Karaszjov ukrán politológus. „Amennyiben az Orosz Föderáció határozottan ellenezni fogja ezt, az új elnök a probléma megoldásának különböző változatait fogja felajánlani. A másik lehetőség, hogy minden problémát „egy csomagban” oldanak meg. Mondjuk, a fekete-tengeri flotta marad, de jelentősen növekszik a bázis bérleti díja, pláne hogy jelenleg még a kilencvenes évek tarifái vannak érvényben. Más lehetőség, hogy a gazdasági együttműködéssel kapcsolatos „csomagban” kerül megoldásra a probléma.

Az elemzők egyetértenek abban, hogy az új ukrán elnöknek komoly diplomáciai feladatot kell megoldania. A „narancsos” forradalmak ideje már lejárt. Az új vezetőnek nemcsak az ország keleti és nyugati felét kell kibékíteni egymással, hanem ki kell alakítania a kapcsolatokat a szomszédos országokkal is, főleg Oroszországot, amelyiket közös történelmi szálak fűzik Ukrajnához.

(A szerző biztonságpolitika-szakirányos, V. éves politológus-hallgató)

Kapcsolódó cikkek: