Egyeztették a hegyi-karabahi konfliktusra vonatkozó dokumentum bevezető részét – jelentette be Szergej Lavrov orosz külügyminiszter annak a találkozónak eredményeivel kapcsolatban, amelyen részt vett Dmitrij Medvegyev orosz, Szerzs Szarkiszjan örmény és Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök. „Ez lehetővé teszi, hogy ne elvontan, hanem a konkrét megfogalmazások alapján folytassuk a megbeszélést” – hangsúlyozta Lavrov. A konfliktus 1988 februárjában kezdődött, amikor a főképpen örmények lakta Hegyi-Karabahi Autonóm Terület kinyilvánította, hogy kilép Azerbajdzsán kötelékéből.
Az utóbbi hónapokban különösen intenzíven folynak a tárgyalások a karabahi konfliktus rendezéséről. Egymást követik Örményország és Azerbajdzsán vezetőinek találkozói a közvetítők – így az orosz államfő – részvételével. Szerzs Szargszjan, Ilham Alijev és Dmitrij Medvegyev ma Szocsiban tekinti át a témát.
Moszkvában arra számítanak, hogy a három elnök újabb találkozója előrelépést hoz a karabahi rendezés ügyében.
A világközösség nem véletlenül foganatosít mind aktívabb lépéseket a karabahi konfliktus rendezésében. Hiszen egyre reálisabb az a veszély, hogy a Kaukázuson túli körzet helyzete hasonlatossá válik a közel-keleti „csomóéhoz”- állapítja meg Andrej Arisev, a Stratégiai Kultúra Alapítvány vezérigazgató-helyettese.
A 2008-as dél-oszétiai helyzet után és Törökország aktívabb szerepvállalása következtében a probléma egyre inkább előtérbe kerül. Az EBESZ Minszki csoportjának egyetlen társelnöke sem, és a regionális játékosok – Törökország, Irán – sem akarják a katonai akciók felújulását, miután ez beláthatatlan következményekkel fenyeget. Oroszország mind Jereván, mind pedig Baku számára stratégiai partner. Így a katonai akciók felújítása Oroszországot rendkívül kellemetlen választás elé állítaná. Az egyik fél támogatása egyet jelentene a másik féllel való szembenállással. Az orosz vezetés szerintem nagyon bölcsen és kiegyensúlyozottan azon munkálkodik, hogy rendeződjön a konfliktus, vagy legalábbis a kétoldalú találkozók segítségével fennmaradjon a status quo. Hiszen eddig senki sem tudott ajánlani átfogó koncepciót a regionális biztonságra. Az az érzésem, hogy a kaukázusi helyzet nagyon gyorsan hasonlatossá válhat a közel-keletihez, legalábbis abban, hogy elvileg lehetetlen rendezni a meglevő konfliktusokat. Itt nemcsak a karabahi konfliktusra kell gondolni, hanem a Grúzia, Abházia, Dél-Oszétia témára. Itt az alapvető játékosok – egyik oldalon: Moszkva, Szuhum és Chinval – a másik oldalon – Tbiliszi, Washington, Brüsszel – álláspontjai gyakorlatilag kizárják egymást.
Ugyanakkor Oroszországnak elég nagy befolyása van mind Örményországra, mind Azerbajdzsánra, és közvetetten Karabahra is-mondta a szakértő. Ha a feleknek sikerül aláírniuk egy olyan dokumentumot, amelyben megerősítik vállalásaikat arra vonatkozóan, hogy tartózkodnak az erő alkalmazásától – ideális esetben: az információs háborúktól és a provokációktól is-, ez előfeltétele lehet a régióban felgyülemlett probléma rendezéséhez vezető út megkeresésének.
(A szerző biztonságpolitika-szakirányos, V. éves politológus-hallgató)
