Orbán Viktor a kezdetektől fogva keményen szorgalmazta a tűzszünetet és a békés rendezést – nem az oroszok iránti különösebb szeretetből, hanem aggódásból Magyarország és Európa sorsáért – írja a The American Conservative.
Orbán szerint a Nyugatnak meg kell értenie, hogy Putyin nem engedheti meg magának, hogy veszítsen, és nem is fog veszíteni, mert jövőre újraválasztják, és nem indulhat úgy, mint egy háborút vesztett elnök.
Ráadásul – mondta – Oroszország nem engedheti meg, hogy a NATO jelen legyen Ukrajnában. Már régen elmúlt az az idő, amikor Oroszország képes lett volna meghódítani Ukrajnát, vagy baráti rezsimet kialakítani. Ha Oroszország gyors győzelmet aratott volna, ez talán lehetséges lett volna, de most már reménytelen. Ezért – mondta Orbán – Oroszország célja, hogy Ukrajnát egy kormányozhatatlan ronccsá tegye, hogy a Nyugat ne tarthasson rá igényt. Ez már sikerült is nekik. „Ez most Afganisztán” – mondta. „A senki földje”.
A Nyugat nem érti, hogy Ukrajnában az idő Oroszország oldalán áll. Oroszország hatalmas ország, és hatalmas hadsereget tud mozgósítani. Ukrajna már most kifogyóban van a csapatokból. Ha ez megtörténik, akkor mi lesz?
„Nagy, nagy bajban vagyunk” – mondta a Nyugatról.
Ha Oroszország közelgő tavaszi offenzívája sikeresnek bizonyul, akkor a NATO-országok azzal a kérdéssel fognak szembesülni, hogy küldjünk-e katonákat Ukrajnáért harcolni?
Orbán szerint az amerikaiak nem ezen gondolkodnak, de egyre több európai embernek ez jár az eszében, akiknek az országai pusztulást szenvedhetnek, ha a háború kiterjed.
Ajánló
Tényleg? NATO-csapatok harcolnak az oroszok ellen Ukrajnában?
Igen, mondta Orbán. Ez ma őrültségnek hangzik, „de ha megnézzük a tendenciát, hogy hogyan jutottunk el idáig, ma már nem zárható ki”.
A Nyugat „háborúban áll Oroszországgal. Ez a valóság” – mondta. „Minden nap egyre beljebb kerülünk”.
Hogy egyértelművé tegyük, ami a beszélgetés kontextusából egyértelműen kiderült, Orbán Viktor nem akarja, hogy a Nyugat háborúban álljon Oroszországgal. A békét szorgalmazza, és a kezdetektől fogva ezt tette, mondván, hogy ebből a háborúból senki sem nyer. De szerinte túl sok nyugati ember áltatja magát azzal kapcsolatban, hogy mi történik valójában – és mi történhet. A Nyugat azt gondolhatja, hogy nem háborúzik Oroszországgal, de azzal, hogy egyre több fegyvert küld, és egyre közelebb kerül a tényleges katonai beavatkozáshoz, a nyugati vezetők rendkívül veszélyes játékot játszanak önmagukkal, Oroszországgal és a nyugati közvéleménnyel.
Egy újságíró megkérdezte a miniszterelnököt, hogy szerinte a háború nukleáris háborúvá fajulhat-e.
„Nem tudom kizárni, hogy bevetnék” – mondta az atombombáról.
Pontosította, hogy taktikai harctéri atombombákról beszélt, nem pedig Varsó és Berlin fölötti gombafelhőkről — „de ezt sem tudom kizárni”.
Ha Ukrajna valahogyan, nyugati fegyvereket használva eljut odáig, hogy átlépi a határt orosz területre, akkor a világ jövője olyan fényes lesz, hogy a Nyugatnak napszemüveget kell viselnie.
Valaki rámutatott, hogy az oroszok eddig a pontig siralmasan teljesítettek a harctéren. Igen, mondta Orbán, ez igaz. De ha megnézzük az orosz történelmet, az oroszok a háborúkban így járnak. Rosszul kezdenek, de egy idő után rájönnek a dolgokra, és aztán nehéz lesz őket megállítani. Arra számít, hogy ezúttal is ez lesz a helyzet. Az ülés elején azt is megemlítette, hogy Oroszországnak az Iránnal való szövetségre kényszerítése rendkívül veszélyes Izraelre nézve, és reményét fejezte ki, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, akinek felnőtt fia is ott ült az asztalnál, béketeremtő lehet Oroszország és Ukrajna között. Bár Ukrajna elképesztő sikereket ért el Oroszországgal szemben, Orbán szerint hosszú távon nem látja, hogy mi Nyugaton a győztes oldalon állnánk, különösen Oroszország gyártási kapacitását figyelembe véve.
Orbán arról beszélt, hogy az Európai Unió 27 vezetője között ő az egyedüli ellenző az ukrajnai háborús politikával kapcsolatban. Azt mondta, hogy ez nagyon frusztráló, mert a vezető kollégái nem hajlandóak vitatkozni a háború bölcsességéről. Hogy miért nem? „Nem tudják, kik ők” – mondta.
Elmagyarázta, hogy ha arra kérnénk őket, hogy definiálják magukat a háborúval kapcsolatban, azt mondanák, hogy egy olyan ország vezetője vagyok, amely a történelem jó oldalán áll. Ez a meggyőződés, és az, hogy Washington keményen nyomást gyakorol rájuk, valamint a „liberális médiától való félelem” az, ami motiválja a gondolkodásukat – nem pedig az, hogy megfontolják, mi a saját országuk érdeke.
Orbán elmondta, hogy Magyarország választott vezetőjeként azt tekinti feladatának, hogy segítsen népének megbirkózni a ma előttük álló kihívásokkal, és felkészítse őket a holnap kihívásaira.
„De én lennék az egyetlen, aki így értelmezné [a feladatot]” – mondta.
Orbán szerint Emmanuel Macron francia elnök az egyetlen másik európai vezető, aki víziószerűen gondolkodik. Azt mondta, ha ő (Orbán) azt javasolná, hogy Európának vissza kell térnie keresztény gyökereihez, hogy megbirkózzon az előttünk álló problémákkal, Macron nem értene egyet, és liberális ideológiai stratégiát javasolna. Az összes többi európai vezető számára az egész kérdés ostobaságnak tűnne.
Orbán tett egy éles és szúrós megjegyzést a németekről a jelenlegi háborúban:
„A németek szenvednek, mert tudják, mi a nemzeti érdekük, de nem tudják kimondani”.
Úgy értette, hogy a német vezetés tudja, hogy semmi keresnivalója nincs abban, hogy részt vegyen egy háborúban Oroszországgal, de valamilyen okból képtelen nemet mondani Washingtonnak.
Valaki felvetette egy Putyint eltávolító oroszországi puccs lehetőségét. Erre Orbán hevesen reagált, mondván, hogy nincs senki a sorban Putyin utódjaként, aki ne lenne más, csak még inkább sólyomszerű. Ez nem oldana meg semmit.
