Az orosz-ukrán konfliktus két oldalán, mely inkább nyugati-orosz konfliktus, nagyon különböző elveket vallanak a szemben álló felek a szabadság fogalom értelmezéséről.
A nyugati fél a „szabad világ” képviselőjének mondja magát. Ez a propagandisztikus fogás részben a múltra alapszik. A nyugati nagyhatalmak a múltban sok hangsúlyt fektettek egyes szabadságjogokra. Az Egyesült Királyságban, vagy az Egyesült Államokban formálisan nagyon a XVIII. és XIX. században fontos szerepet játszott a szólás-, vallás-, és a sajtószabadság, erről az utóbbi alkotmánya is tanúskodik.
A szabad véleménynyilvánítás egyrészt azért fontos, mert semmi esetben sem kívánatos, hogy az állampolgárok attól féljenek, hogy ha valami rossz szót szólnak, akkor önkényesen lecsap rájuk a hatalom kardja. Másrészt, a sajtószabadság egy konstruktív szabadságjog. Az politikai és más intézmények szabad kritikája teszi lehetővé az olyan nyilvános vitákat amelyek az intézmények működésén javítani hivatottak. Harmadrészt, a szellemi vívmányok általában olyan közösségekben születtek amelyek relatíve szabadon működtek. A szabadság nyit utat az emberi kreativitásnak.
Manapság a konstruktív típusú szabadságok nyugaton háttérbe szorultak. Julian Assange egy angol börtönben ül, elképesztő körülmények között, a YouTube tiltja az orosz hírcsatornákat, és egész életműveket töröl el a „cancel culture” ha valaki egy rossz szót szól. Az egyetemeken már semmiről sem folyik érdemi vita, sok fontos téma nem kerül nyilvánosság elé, mert egyes hatalom által támogatott identitás-csoportok vélt vagy valós érzékenységét sérti. Az RT orosz hírcsatorna Amerikában összeszedte a kritikus értelmiséget (olyan embereket, mint Chris Hedges, George Galloway, Rick Sanchez), és adott nekik egy fórumot ahol szabadon kifejezhetik magukat. Elsősorban ezért tiltották be őket, a háború erre csak ürügy volt.
A háború előtt is korlátozták az RT működését Nyugaton. A vezető politikusok hivatalos sajtótájékoztatóin az RT nem vehetett részt, nem tehettek fel kérdéseket sem Joe Bidennek, sem Donald Trumpnak. Az ottani rendszer fél a kérdésektől. Ezzel szemben a BBC újságírója, Steve Rosenberg, rendszeresen tehetett fel kérdéseket Putyinnak.
Jeffrey Sachs amerikai közgazdász nyilatkozta egy interjú alatt, hogy Kínában ma a problémákat megoldják, vagy legalább dolgoznak rajta, ellenben Amerikában „szeretném látni, hogy akár egy problémát megoldanának”. Amerikában a problémák tornyosulnak: növekszik a szegénység, egyre rosszabb az infrastruktúra (és nem épül helyette jobb), több százezer ember hal meg kábítószer túladagolásban (ld. pl. a [2]-t a Források közt, alább), a városokban elterjedt a hajléktalanság, a bűnözés, és a kosz. A tényleges szabadság hiánya megakadályozza hogy ezek a problémák érdemben szóba kerüljenek.
A Nyugat azon állítását, hogy ők a „szabad világ” védelmezői, így már nem alapozhatja a konstruktív szabadságjogok létezésére, jóllehet, a múltban ebben a kategóriában szinte monopolhelyzetet élvezett.
De vannak destruktív szabadságjogok is. Ilyenek a szerencsejátékok korlátozásának hiánya, a kábítószer-legalizáció, a pornó terjesztésének szabadsága, vagy az LGBT jogvédelem. Nyugaton a sajtószabadságnál vagy az egyetemi élet szabadságánál ma már jóval fontosabb az, hogy a homoszexuálisok házasodhassanak, vagy, hogy általános iskolások a szüleik beleegyezése nélkül nemet változtathassanak.
A szabadság jelenkori nyugati értelmezése nem igazán új. Az ókori görög irodalomban több helyen, több formában, megjelenik egy fontos metafora, amely az európai ember számára már évszázadok óta definiálja a fogalmat. A metafora egyik formája: lovas, kantár, ló. A lovas jellemzi a rációt, a kantár az akaratot, a lovas a szenvedélyeket. A metafora megjelenik Platónnál (Phaedrus), valamint Euripidész Hippolitusz c. darabjában is. Mivel az Evangéliumok eredeti nyelve az ógörög, azok akik Európában keresztény egyházi oktatásban részesültek, jártasak voltak a görög irodalomban és filozófiában, egyből elsajátítottak ezt a szabadságfelfogást. Szt. Ágoston, korai egyházatya, aki Platón munkájára alapozott, a görög bölcsességet viszi tovább amikor azt írja, hogy “a jó ember akkor is szabad, ha rabszolga; a rossz ember akkor is rabszolga, ha ő király. Az utóbbi nem egy embert szolgál, hanem, ami rosszabb, minden szenvedélyének fogja.” Ha valaki a freudi pszichoanalízis szerinti lélek három szereplője (id, ego, szuperego) és a ló, kantár, lovas hármas között hasonlóságot fedez fel, az sem a véletlen műve.
A modern Nyugat valójában semmi újat nem adott ehhez, csupán az elvet a feje tetejére fordította. A destruktív szabadságjogok célja, hogy a szenvedélyek uralkodjanak az embereken, ne fordítva. A destruktív viselkedés-formák liberalizációja mögött az a hatalmi törekvés áll, hogy az emberek a szenvedélyek csapdáiba essenek, így könnyebben irányíthatóak.
Természetesen a háttérben gazdasági érdekek is megjelennek. A mai nyugati oligarchia (a korábbival, pl. Henry Forddal, ellentétben) csak abban érdekelt, hogy a vagyon kevés kézben koncentrálódjon. A kisember számára egyre kisebb az esélye a normális életnek, amelynek feltétele a munkahely biztonsága, valamint az olyan színvonalú fizetés, amely egy család fenntartását biztosítja. Az oligarchák üzenete a kisembernek: Józsi, felejtsd el a stabil életet, a prosperitást, a családot, inkább idd le magad, tépj be, vagy járj a meleg bárba! A prosperitáson értsd azt, hogy minden hónapban vehetsz egy új mobiltelefont, ne azt amit a szüleid értettek.
A káros szenvedélyeket sokáig lehet fokozni, ma meleg-házasságról van szó, de már egyesek kampányolnak a pedofília legalizálása mellett is. A fentiekre jó példa az a szlogen, amelynek az első olyan berlini polgármester, aki „kijött a ruhásszekrényből”, azaz nyíltan vállalta homoszexualitását, köszönheti választási győzelmét: wir sind arm, aber sexy! (Szegények vagyunk, de legalább szexisek!)
Ukrajna már régóta az egyik legjobb példája a konstruktív vs. destruktív szabadságjogok közötti jelentős különbségtételnek. Az orosz nyelv, egyes ellenzéki pártok, sajtó, stb. betiltása együtt jár azzal, hogy Zelenszkij már dolgozik a melegházasság bevezetésén. Az egybeesés nem véletlen. Szemlélteti, hogy milyen életfelfogások küzdenek a konfliktus két oldalán.
Források:
[1] https://www.youtube.com/watch?v=kZU0IXO7AQw&t=317s
[2] https://www.youtube.com/watch?v=1t4cEWIgcKQ
[3] https://www.cfr.org/backgrounder/us-opioid-epidemic
[4] https://www.goodreads.com/book/show/1449354.Libido_Dominandi
