Ha sikerült volna Putyin gépét lelőni egy ukrán légtérbe való alkalmi bekandikálás alatt, akkor annak semmi politikai haszna nem lett volna amerikai nézőpontból. Medvegyev ugyanolyan jó döntéseket hozna, és az orosz reneszánsz feltartóztathatatlan maradna. Ha pedig Medvegyevvel és Lavrovval együtt lettek volna egy ilyen-formán pórul járt állami gépen, Oroszország akkor sem süllyedt volna káoszba és anarchiába.
Ugyanis e két államférfi olyan funkcionárius és tanácsadói apparátust működtet, amely hatékony hierarchiákban a vertikális és horizontális reflexek rendkívül magas szinten a helyükön vannak. Sőt, ez a reneszánsz szokásjog és praxis már az orosz társadalomba is átment és behatolt abba a mélységbe, amely okán bármilyen diverzáns praxis idővel az ellenkezőjeképpen sül el, mint amit elvárnak tőle annak megtervezői.
Ha az ukránoknak harcolniuk kell az oroszok ellen, akkor az a tapasztalat, hogy az ukrán katonák nem hazafelé, hanem Oroszország felé dezertálnak. Minél nagyobb háborút sikerülne csiholniuk a háború-pártiaknak, illetve sikerülne azt állóháborúvá lassítani, ez a jelenség olyan hatalmas arányokat és számokat produkálhatna, hogy Putyin idővel egyszerűen felhívná az ukrán kollégáját telefonon, és megkérdezné: „Na Pubikám? Van neked országod és néped? Nézz körül és kezdj el számolni.. . . . „
Ez az utóbbi felvetés persze tűnhet nagyképűnek. A száraz igazság azonban az, hogy Putyin tud játszani az orosz és ukrán lélek húrjain, ezzel bizony az oroszok és ukránok is pontosan tisztában vannak.. Legfeljebb még nem látták a szemük előtt ennyire tömören és lényegre-törően megfogalmazva ezt az evidens „tényezőt”. Tervezhetnek bármit a Pentagonból vagy a Fehér Házból a vegyes ukrán-orosz térség hátrányára…. Az a Terv a tervezők ebbéli felkészületlensége miatt fog nem-várt „érdekfeszítő” fejleményekbe torkollani.
Ha Putyin hallgat valamiről, akkor ez az amerikai nézőpontból nem feltétlenül azt jelenti, hogy „Hurrá, jól dolgoztunk, lám, a Vologya köpni-nyelni nem tud, bekussolt rendesen”.
Tulajdonképpen egy mondatban össze lehet sűríteni a lényeget: Putyin tud játszani az orosz és az ukrán lélek húrjain, míg Obama ugyanerre odahaza is képtelen, és mégis makacsul külföldön próbálkozik.
Hümm! Vajon akkor mi lesz, ha Putyin egy kínálkozó apropót kiválóan megragadva megmutatja, hogy ő képes más nemzetek lelkének húrjain is játszani . . . ?
Szabó Tamás
egy kötelező darab:
