A jelenlegi kalkulációk szerint mintegy 600 milliárd rubelbe, átszámítva durván 4440 milliárd forintba kerül az oroszországi labdarúgó-világbajnokság, amelyet 2018-ban bonyolítanak le Moszkvában, Szentpéterváron és még további kilenc városban. A summa a hétköznapok nyelvén nehezen megfogható, de méretességét illetően tán kellő kapaszkodó, hogy a magyar teljes GDP értékének egyhatodáról van szó. A kiadás akkor is gigantikus, ha a pénz negyven százalékát fordítják magára stadionépítésre, edzőpályákra, tréningközpontokra, effektíve tehát kifejezetten sportcélokra, és a nagyobbik hányadot a közhasznú beruházások, vagyis infrastrukturális építmények, jelesül repülőterek, szállodák, közlekedési fejlesztések viszik el. További rubel milliárdokat fordítanak a biztonság, az egészségügy, az információs szolgáltatások személyi-tárgyi feltételeinek garantálására.
Sajátos vonások
Minderről a szeptember utolsó napján tartott moszkvai nemzetközi sajtótájékoztatón az orosz sportminiszter, Vitalij Mutko is beszélt, aki a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIF) svájci elnökével, Joseph Blatterrel közösen vett részt a médiaeseményen. A tárcavezető közölte, hogy több mint ezer különböző invesztíciós lépés végrehajtása vár rájuk a következő években, de öt stadionnak az építése már folyik is. Az alighanem legfontosabb kijelentés azonban úgy hangzott a részéről: a 600 milliárd rubelre becsült vb-büdzsé felét magánberuházók állják, a másik felét az állam biztosítja, és nem lehet semmiféle gond vagy bizonytalanság a tekintetben, hogy elkészülnek-e mindennel időben, képesek lesznek-e az elvárható magas szinten megrendezni a legnépszerűbb sportág világbajnokságát.
Amint az kiderült, magának Blatternek sincs kétsége afelől, hogy Oroszország méltó gazdája lesz az eseménynek. „Meggyőződésem, hogy az eddigi legjobb vb lesz a 2018-as” – örvendeztette meg a házigazdákat a sajtótájékoztatón, majd érdekes összehasonlítást tett a legutóbbi és a következő két futball-világbajnokság rendezői között.
Ajánló
{phocagallery view=category|categoryid=36|limitstart=2|limitcount=1|detail=1|pluginlink=0|type=2}
Kattintson a képre a galériához
„Minden vb-nek megvannak a maga sajátos vonásai, különlegességei, amelyek a vendéglátó ország kultúrájával kapcsolatosak. Amikor a dél-afrikaiak 2004-ben megkapták a rendezési jogot a 2010-es világbajnokságra, egész évben csak táncoltak és ünnepelték az eseményt. Kis nyomást kellett gyakorolnunk rájuk, hogy kezdjenek el végre dolgozni. Ami Brazíliát, a 2014-es házigazdát illeti, az ottaniak akkori államfője azt hangoztatta, minden időre kész lesz. Hát nem egészen így történt, de most már túljutottunk a problémáinkon – fejtegette a FIFA-elnök. – Önök, a 2018-as vb szervezői ugyanakkor a győzelem utáni első naptól kezdve elkezdtek dolgozni, kollégáimmal együtt szembesülhettem azzal, hogy milyen az orosz lélek. Oroszországban a világbajnokság multikulturális lesz, hiszen az esemény lebonyolításában az Orosz Föderáció különféle régiói vesznek részt, nem egyetlen terület, hanem különböző régiók és különböző kultúrák. Földrajzilag sem beszűkült határok között zajlik majd, hanem az egész országot átfogó módon, ezért is lesz kitűnő világbajnokság.”
No meg azért is, mert az orosz politikai vezetés is erőteljesen felsorakozott az ügy mögé. Ahogy Blatter fogalmazott: a siker egyik legfontosabb összetevője az, hogy a vb szervezőinek megvan a támogatás az állam feje, a kormány részéről, és a FIFA első emberének meggyőződése szerint a törvényhozás alsóháza, az állami duma támogató igenjére is számíthatnak.
Hogy mindez mért hangsúlyozandó külön is?
„Gazdasági krízisben vagyunk – adta meg a választ Blatter -, és Oroszország számára, amely még mindig erős láncszeme a világgazdaságnak, ez a vb jó esélyt kínál, hogy megfelelő perspektívákat biztosítson magának.”
Krasznodari csalódás
Hogy végül is kinek mekkora – gazdasági, politikai, (sport)diplomáciai és egyéb – haszonnal jár a vb, majd kiderül. Ami tény: Oroszország megkapta a 2018-as eseményt, és most már a hétköznapok feladatai vannak terítéken.
Az elmúlt időszakban 13 jelölt versenyzett, közülük végül – a múlt havi „selejtező” nyomán – 11 város került be a „kezdőcsapatba”, azaz rendezhet majd vb-mérkőzés(eke)t. A két metropolisz, a csaknem 11 milliós lélekszámú Moszkva és a hatmilliós Szentpétervár mellett Jekatyerinburg, Szocsi, Kazany, Nyizsnyij Novgorod, Szamara, Rosztov-na-Donu, Kalinyingrád, Szaranszk és Volgográd lett befutó, a két kimaradó pedig Jaroszlavl és Krasznodar.
A vesztesek közül Krasznodar vált a zajosabban tiltakozóvá. A milliós városban hatalmas csalódottság lett úrrá a névsorolvasást követően. Legfőképpen azért, mert a 6 milliárd forintnyiba kerülő, 40 ezres stadionról nemcsak álmodoztak az ottaniak, hanem az elmúlt két évben tettek is érte. Most azonban a remélt állami pénz kiesik, és a városnak, a régiónak, meg a magánbefektetőknek kell(ene) állniuk az immár „vébémentes” kiadásokat.
A régió másik jelentkezőjénél, a Krasznodarral szemben nyertes Szocsiban, a 2014-es téli olimpia városában ugyanakkor 2013-ban biztosan megépül a várhatóan 45 ezres stadion, ahol amúgy a havas-jeges ötkarikás játékok nyitó- és záróünnepségét is lebonyolítják majd. Ezzel a ténnyel önmagában nincs is bajuk a krasznodariaknak, azzal viszont annál inkább: ha a döntnökök eleve tudták, hogy Szocsi biztos befutó, miért nem szóltak időben nekik, hogy felesleges pénzkidobás pályázniuk a futball-vb egyik leendő színhelyének. Mert nyilván nem jelöltetik magukat a biztos bukás ismeretében.
A vb-meccseket tehát a tizenegy kiválasztott városban, de tizenkét létesítményben bonyolítják le. Moszkvának tudniillik két stadionja is szerephez jut: egyfelől a Luzsnyiki, amelyet a jövő évi atlétikai vb-t követően újítanak fel és bővítenek 90 ezer ember befogadására alkalmassá – merthogy itt lesz a 2018-as futballcsúcs nyitómérkőzése és a döntő is -, másfelől a Szpartak arénája, amelyet 2013 végére terveznek megépíteni.
{phocagallery view=category|categoryid=36|imageid=161|detail=1|displayname=0|displaydetail=0|displaydownload=0|displaybuttons=0|displaydescription=0|displayimgrating=0|pluginlink=0|type=2}
Utóbbi adhat otthont az egyik elődöntős párharcnak, míg a másikat várhatóan Szentpéterváron rendezik. A többi létesítmény megszületési-rekonstrukciós programja is kész van már: az említett és javában készülő öt stadion mellett további négy megépítésének még az idén nekilátnak, a maradék három munkálatai pedig a következő esztendőben indulnak el.
A 2018-as labdarúgó-világbajnokságot 2010. december 2-án ítélte oda a FIFA – a végrehajtó bizottság szavazása eredményeképpen – Oroszországnak, amelyen kívül kandidált még Anglia, továbbá közösen Belgium Hollandiával, illetve Spanyolország Portugáliával. A végeredményt Blatter jelentette be Zürichben, és az orosz pályázat a második fordulóban kapta meg a voksok több mint ötven százalékát.
A hat esztendő múlva esedékes vb a 21. lesz, amelyet június 8. és július 8. között, 32 nemzeti válogatott részvételével bonyolítanak le. A mezőny tagjai összesen 64 mérkőzést játszanak: 48-at a csoportselejtezőkben, 16-ot pedig a kieséses szakaszban.
Mindez már bizonyos, az viszont már jóval kevésbé, hogy a legjobbak között utoljára 1986-ban szerepelt magyar labdarúgó-válogatott is ott lesz-e valamelyik orosz stadionban – vb-indulóként.
