Orosz Hírek
  • Összes hír
  • Orosz-Ukrán
  • Iráni háború
  • Politika
  • Gazdaság
2026 ápr. 5. vasárnap
Értesítő
  • Irán
  • ukrán válság
  • Vlagyimir Putyin
  • Magyarország
  • szankciók
  • Európai Unió
  • Donald Trump
  • Orbán Viktor
Orosz HírekOrosz Hírek
BetűméretAa
  • Címlap
  • Összes hír
  • Orosz-ukrán – percről-percre
  • Mentéseim
  • Érdeklődés
  • Hírfolyamom
  • Olvasási előzményeim
  • Donbassz
  • Gazdaság
  • Politika
  • Ukrajna
  • Szíria
Search
  • Címlap
  • Személyes
    • Hírfolyamom
    • Mentett cikkek
    • Témáim
    • Előzmények
  • Kategóriák
    • Ukrajna
    • Donbassz
    • Gazdaság
    • BRICS
    • Politika
    • Világ
    • Sport
Kövess minket
  • oroszhirek@yandex.ru
  • Cookie Tájékoztató
© 2026 Orosz Hírek. All Rights Reserved.

A „MEMORIAL” Társaság Lengyel bizottságától

Utolsó módosítás 2016-06-28 23:02 23:02
Megosztás
Megosztás

SzovjetúnióA SZU-ban végbement tömeges politikai megtorló intézkedések áldozatai között a lengyelek alkották az egyik legnagyobb létszámú nemzeti csoportot. E csoporthoz sorolhatjuk a más nemzetiségű lengyel állampolgárokat is, akik a háború előtti lengyel állam határai között éltek. A moszkvai  „Memorial” Társasághoz* évente levelek százai érkeznek be lengyelországi állampolgároktól, azzal a kéréssel, hogy legyünk segítségükre abban, hogy igazoló dokumentumokat kaphassonak arról, hogy ők maguk (vagy családtagjaik) megjárták a SZU börtöneit, lágereit és munkatelepeit, működjünk együtt az információk keresésében elhunyt és nyom nélkül eltűnt hozzátartozóikról. Oroszország és más volt szövetségi köztársaság központi és regionális levéltárainak tucatjaiba küldjük a konkrét személyek sorsával kapcsolatos megkereséseket. Hozzáfogva ehhez a munkához, nagyon gyorsan megértettük, hogy e munka effektivitása  – vagyis a pozitív válaszok aránya, s azok tartama –  jelentős mértékben függ attól, mennyire kompetensek megkereséseink. Ezzel kapcsolatosan, elengedhetetlenül szükségessé vált a lengyelek ellen a SZU-ban lefolytatott politikai megtorló kampányoknak, mint történelmi jelenségnek a tanulmányozása. Pontosan ez az égetően fontos  szükségesség volt az indítóoka sok, a jelen gyűjteményes kiadványban bemutatott munkának.

A kutatások mindenekelőtt a dokumentumok vizsgálatán alapultak. Oroszország központi levéltáraiban  – az Oroszországi Föderáció Elnöki Levéltárában (APRF), az Oroszországi Föderáció Állami Levéltárában (GARF), az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) Levéltárában, az Orosz Jelenkori Történelmi Kutatóközpontban (RCHIDNI), az Oroszországi Állami Katonai Levéltárban (RGVA), a Történeti-dokumentációs Gyűjteményi Központban (CHIDK) –  tanulmányoztuk az NKVD különböző szerveinek és csapatainak, a SZU vezető párt- és állami szerveinek dokumentumait. 1993 óta a kutatások a „Kelet-Európa – közös sors” nemzetközi program kereteiben folynak, amelynek munkájában orosz részről társszervezetként a  „Memorial”  Tudományos-információs és Felvilágosító Központ (NIPC) vesz részt.

A gyűjteményes kiadványban publikált munkák többsége előadásként hangzott el azon a tudományos konferencián, amelyet 1994 őszén a program koordinátora  – a lengyel társadalmi KARTA Központ (Varsó) szervezett. Egyes előadásokat azután közzétettek Lengyelországban és Oroszországban**, azonban ezek közül azokat, amelyek bekerültek jelen gyűjteményes kiadványba, lényegesen átdolgozták, javították és kiegészítették. A jelenleg publikált munkák egy része már 1994 után készült el. A cikkek szerzői nemcsak a  „Memorial” NIPC kutatói, hanem az Oroszországi Tudományos Akadémia Egyetemes Történeti Intézetének, az Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat Akadémiájának, a CHIDK és az RGVA munkatársai is.

A szovjet állam az 1930-as, 1940-es években egész sor, tömegeket sújtó műveletet hajtott végre, melyeknek áldozataivá különböző állampolgárságú lengyelek és más nemzetiségű lengyel állampolgárok (többek között ukránok, fehéroroszok, zsidók) váltak. A  „Memorial”  NIPC levéltári kutatóprogramja nagyobbrészt átfogja ezen akciókat. 1939-ig két, lengyel és lengyelországi személyeket érintő politikai megtorló kampányt vezettek: 1936-ban erőszakkal áttelepítettek Kazahsztánba  az  NKVD  adminisztratív  felügyelete  alatt  36 ezer szovjet állampolgárságú lengyelt, az Ukrán SZSZK akkori határmenti területeinek állandó lakosait;  ill. tömegesen tartóztattak le politikai emigránsokat és szovjet állampolgárokat a „lengyel művelet” során, amely művelet része volt az 1937-1938. évi Nagy terrornak. Egyes adalékokat az 1936. évi kitelepítésről, melyeket nem tanulmányoztunk programunk keretében, többek között Ny. F. Bugaj*** publikált. Az NKVD 1937-1938. évi „lengyel műveletének” a jelen gyűjteményes kiadványban két cikket szenteltünk: V. Ny. Hausztovét, amely a „művelet” előtörténetét kutatja, ill. Ny. V. Petrovét és A. B. Roginszkijét, amelyek a „műveletet” az NKVD egyéb 1937-1938. évi nemzetiségi műveleteinek kontextusában elemzik.

Ajánló

Trump szerint április 6-án megállapodnak Iránnal a békés rendezésről
Zelenszkij: az iráni háború miatt jelenleg Ukrajna nem prioritás, félünk
Orbán Viktor rendkívüli védelmi tanácsot hívott össze a Török Áramlat elleni támadás miatt
Szerbiában bombát találtak a Magyarországra tartó gázvezetéknél

Az új politikai megtorló akciók a szovjet-német Ribbentrop-Molotov paktum megkötése, Németországnak Lengyelország elleni támadása, s a Szovjetunió által 1939 szeptemberében a háború előtti lengyel állam keleti területeinek elfoglalása után következtek. Jóllehet, a SZU még csak hadat sem üzent Lengyelországnak, mégis mintegy 240 ezer lengyel katonát vetettek fogságba. Többségüket hamarosan elengedték, vagy átadták a német hatóságoknak, azonban mintegy 39 ezer főt törvénytelenül tartottak vissza a szovjet hadifogolytáborokban (1940 nyarán hoztak további 5 ezer lengyel katonát és rendőrt, akiket 1939-ben internáltak Litvániában és Lettországban). 15 ezer lengyel   hadifoglyot,   akiket  három  tiszti  lágerben  őriztek,  az   SZK(b)P   KB  Politikai Bizottsága határozata szerint ítélet nélkül agyonlőttek 1940 április-májusában Katynban, Harkovban és Kalinyinban. Ugyanazon határozat alapján lőttek agyon további, nem kevesebb, mint 7305 embert (lehetséges, hogy mind a 11 ezer főt), akiket az USZSZK és a BSZSZK nyugati területeinek (Lengyelország volt keleti területeinek) börtöneiben tartottak fogva. A katyni bűntettet, amely a Lengyelországgal és a lengyelekkel szembeni szovjet politika cinizmusának és kegyetlenségének szimbólumává vált, a lengyel katonák szovjet fogságban tartásának egész történetét, az utóbbi években sokoldalúan tanulmányozzák lengyel és oroszországi történészek (ajánljuk olvasóinknak, egyebek között, N. Sz. Lebegyeva alapművét**** és a  „Katyn: egy hadüzenet nélküli háború foglyai”***** című dokumentumgyűjteményt)  és emiatt nem képezik önálló témáját a levéltári kutatásoknak programunk keretében, noha említést tesznek róluk egyes cikkek a jelen gyűjteményes kiadványban.

Sok legfontosabb aspektusát a volt lengyel területek 1939-1941-es „szovjetizálásának”, amely az SZK(b)P vezetése alatt valósult meg, magában foglalva kötelező komponensként a tömeges politikai megtorló intézkedéseket, elsőként Sz. G. Filippov írta le cikkében, aki a SZU, Ukrajna és Fehéroroszország vezető pártszerveinek dokumentumait kutatta.

A lengyel katonák fogságba vetése után a volt lengyel területeken csakhamar még egy politikai megtorló akció kezdődött  – tömeges letartóztatások a polgári lakosság körében. Ezzel a csaknem két évig  – 1939 szeptemberétől 1941 júniusáig –  elhúzódó kampánnyal O. A. Gorlanov és A. B. Roginszkij cikke foglalkozik, akik tudományos vizsgálat alá vonták az NKVD korábban nem ismert statisztikai adatainak egész tömegét, s elsőként becsülték fel megalapozottan valamennyi, ebben az időben az USZSZK és a BSZSZK nyugati területein ellenforradalmi bűncselekmények vádjával letartóztatott személy számát: mintegy 108 ezer emberét. Ezenfelül bizonyos számú lengyel állampolgárt letartóztattak 1940-1941-ben a Litván SZSZK  Vilenszkiji körzetében, amely 1939 szeptemberéig Lengyelországhoz tartozott  /O. A. Gorlanov és A. B. Rogonszkij adatai szerint, melyek cikkükben nem szerepelnek, a Litván SZSZK-ban ebben az időszakban az NKVD-NKGB  (NKGB = Állambiztonsági Népbiztosság; ez az NKVD-től (Belügyi Népbiztosság) hol elkülönített, hol azzal újraegyesített, azzal szorosan együttműködő szerv volt a háború alatt  – ford. megj.) szervei összességében 4330 embert tartóztattak le (nem számítva az NKVD-NKGB Közlekedési-szállítási osztályai és a Vörös Hadsereg Különleges egységei által letartóztatottakat, valamint azokat, akiket az 1941-es kitelepítés során tartóztattak le). A Vilenszkiji körzetben letartóztatott lakosok száma nem ismert, azonban számuk nem haladhatja meg az összes Litván SZSZK-ban letartóztatottét. A háború előtti Lengyelország letartóztatott állampolgárainak többségét különböző időtartamú szabadságvesztésre ítélték és az NKVD GULAG-jaira javító-nevelő munkatáborokba kerültek, de nem kevesebb, mint 18 ezer főt agyonlőttek, akár bírói és törvényszéki ítélet alapján, akár anélkül  – a legfelsőbb szovjet vezetés határozata szerint (egyidejűleg a hadifogoly tisztekkel, a „katyni ügy elintézése” során), vagy az USZSZK és a BSZSZK nyugati területei börtöneinek evakuálásakor, Németországnak a SZU elleni támadását követően.

Ajánló

Az izraeli rezsim ellen tiltakozó embereket vettek őrizetbe Tel-Avivban
Irán reagált Trump újabb fenyegetésére: megnyitjuk a pokol kapuit az USA és Izrael előtt
Irán két erőművet és sótalanító üzemeket támadott meg Kuvaitban
Trump bejelentette, hogy kimentették az Iránban lelőtt vadászgép pilótáit

A. E. Gurjanov két cikke foglalkozik a represszió legnagyobb tömegeket sújtó módszerével  – a deportálásokkal a SZU által 1939-1940-ben elfoglalt területekről. Az erőszakos kitelepítés négy műveletének következtében, amelyeket 1940-1941-ben folytattak le, a speciális telepekre és, az NKVD adminisztratív felügyelete alatt, a SZU északi és keleti vidékeire a háború előtti Lengyelországnak mintegy 320 ezer állampolgára került. Ahhoz, hogy a negyedik, 1941-ben, Németország támadásának előestéjén lefolytatott művelet során deportált személyek számát megalapozottan felbecsülhessük, szükséges volt nemcsak az USZSZK és a BSZSZK nyugati területeiről, hanem a Baltikumból, valamint a Besszarábiából és az Észak-Bukovinából történt kitelepítések tanulmányozása is.

Mint ismeretes, 1941 június 22.-ig a SZU vezetése hivatalosan bejelentette, hogy Lengyelország, mint független állam, nem létezik. Azonban rövidesen a Nagy Honvédő Háború kezdete után, a katonai kudarcokkal szembesülve és a nyugati szövetségesek nyomására, a szovjet kormány kénytelen volt megállapodást kötni Lengyelország legitim kormányával, amely emigrációban tartózkodott Nagy-Britanniában. E megállapodásnak megfelelően, 1941 augusztus 12-én a SZU Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége kiadta törvényerejű rendeletét a minden lengyel állampolgárra  – hadifoglyokra, börtönökben és lágerekben fogvatartottakra, száműzöttekre és deportáltakra vonatkozó amnesztiáról, augusztus 14-én pedig aláírták a szovjet-lengyel katonai egyezményt egy lengyel hadsereg létrehozásáról a SZU-ban, amelynek a szovjet-német fronton kellett harcba szállnia a  németekkel.  Ez  a hadsereg az emigráns lengyel kormánynak alárendelt lengyel fegyveres erők állományába tartozott, parancsnokává Wladyslaw Anders tábornokot nevezték ki, akit az NKVD ljubjankai központi börtönéből engedtek ki. Az Anders-hadsereg történetéről a SZU-ban, amelyet politikai megtorló intézkedések által sújtott, majd amnesztiában részesített lengyel állampolgárokból alakítottak, N. Sz. Lebegyeva cikke szól, akinek egy sor, oroszországi és külföldi levéltárakban őrzött, korábban ismeretlen dokumentumot sikerült tanulmányoznia.

A háború folyamán, annak arányában, ahogyan a Németországgal vívott harcban csökkent a vereség veszélye, a szovjet kormány egyre inkább megkeményítette pozícióját az emigráns lengyel kormánnyal szemben, állandóan az 1939-1940. évi szerzemények megtartását tartva szem előtt. Mindez, azzal együtt, hogy a SZU-beli lengyel hadsereg parancsnoksága nem kívánt engedelmeskedni a szovjet parancsnak, oda vezetett, hogy 1942-ben az Anders-hadsereget Iránba evakuálták (adatok szerint, kb. hatvanötezer lengyelt evakuáltak, közülük negyvenezer volt katona, a többi polgári személy  – ford. megj.). Az 1942-1943. évi letartóztatások és elítélések új hulláma a háború előtti Lengyelország országunkban maradt tagjait érintette  – az előzőleg politikai megtorló intézkedések által sújtott, azután 1941-ben amnesztiában részesített személyeket, a SZU-beli lengyel nagykövetség területi képviseletein dolgozókat (ellenük kémkedés volt a szokásos vád), valamint azokat, akik visszautasították a szovjet állampolgárság felvételét az 1943-as passzport-rendelet során (őket a lakásbejelentésre vonatkozó és a passzport-rendszerrel (amely a szabad mozgást korlátozta  – ford. megj.) kapcsolatos szabályok megsértéséért ítélték el; a szokásos ítélet  – 2 év, javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztés volt). Az ekkori politikai megtorló kampány nem volt olyan tömeges, mint a megelőzőek,  –  az NKVD Sztálinnak továbbított, 1944 május 1.-i kimutatása szerint, az 1941-es amnesztiát követően 3029 „volt lengyel állampolgárt” tartóztattak le, 1583 főt közülük „a szovjet passzport visszautasítása miatt”.******

1943 tavaszán vált végleg világossá a SZU vezetésének törekvése egy szovjetbarát rezsim megteremtésére Lengyelországban, a küszöbönálló, német okkupáció alóli felszabadítás után. 1943 márciusában a SZU-ban lévő lengyel kommunisták csoportjának engedélyezték, hogy megalakítsák a Lengyel Hazafiak Szövetségét, valamint, hogy létrehozzák (az NKVD-NKGB felügyelete alatt) a SZU-ban maradt „volt lengyel állampolgárokból” (valamennyi, előzőleg politikai megtorló intézkedésekkel sújtott, azután amnesztiában részesített személyből) álló Kosciuszko-hadosztályt. Hadosztályparancsnoknak Zygmunt Berling ezredest (hamarosan tábornokot) nevezték ki, aki 1940 óta kapcsolatban állt az NKVD-vel, s aki 1942-ben az Anders-hadsereggel együtt történő evakuálás lehetőségét visszautasította. A kapcsolatok formális megszakítására a nehezen kezelhető lengyel emigráns kormánnyal, csak ürügy kellett, s ilyen ürügyként szolgált az, hogy lengyel részről követelték a hadifogoly lengyel tisztek agyonlövetése ügyének kivizsgálását, amely esetet 1943 áprilisában a németek, akik Szmolenszk alatt megtalálták a katyni tömegsírt, az egész világ tudomására hoztak. 1944 júliusában (amikor a Vörös Hadsereg elérte az 1939-1941-es szovjet-német határt) bejelentették a Nemzeti Felszabadítás Lengyel Bizottsága (PKNO)  megalakítását, amelyet a SZU-ban lévő Lengyel Hazafiak Szövetsége és a lengyelországi kommunistabarát, antihitlerista   földalatti    mozgalom   hozott  létre.   Ténylegesen  a  PKNO  lett a  –  teljességgel Moszkva alá rendelt –  kormánya Lengyelországnak.

A Vörös Hadsereg 1944. évi bevonulásával Lengyelország területére, új, hosszantartó politikai megtorló kampány kezdődött a legitim emigrációs kormánynak engedelmeskedő, s a lakosság tömegeinek támogatását élvező lengyel antihitlerista földalatti mozgalom résztvevői ellen. A fő csapást a földalatti Honi Hadsereg (AK) (Armija Krajowa – ford. megj.) ellen irányozták, amely a külföldi lengyel csapatokkal együtt az emigráns lengyel kormány Fegyveres erőinek állományába tartozott. Az NKVD belügyi csapataira  – melyek 1944-1946 folyamán szabályszerű háborút viseltek a lengyel földalatti alakulatokkal, keletre és nyugatra az új lengyel-szovjet határtól –  vonatkozó levéltári források áttekintésével két, a „Memorial” NIPC kutatási programjának keretében elkészült munka foglalkozik  – P. A. Aptyekar jelen gyűjteményes kiadványban publikált cikke és N. J. Jeliszejeva Lengyelországban már közzétett kutatása.

A túlnyomó többségét azoknak a lengyel állampolgároknak, akiket a politikai megtorló intézkedések 1944-1945-ben sújtottak, nem a fegyveres osztagoknak az NKVD alakulataival vívott harca során elfogott résztvevői alkották, hanem azok, akik a Vörös Hadsereg megérkezése után otthonaikban megmaradtak, s akiket az NKVD szervei, ill. a PKNO által indított tömeges hajtóvadászat („a hátország megtisztításának művelete”) folyamán vettek őrizetbe azon vád alapján, hogy  a Honi Hadsereghez tartoznak.  A letartóztatottak jelentős tömegét a SZU belsejébe indították hadifogolytáborokba, mint internáltakat. 1945 elején hoztak hozzájuk az NKVD szervei által letartóztatott lakosokat azokról a lengyel területekről, amelyeket a Vörös Hadsereg újonnan szabadított fel. Internált lengyelek és lengyel állampolgárok tízezrei hónapokat, sőt éveket töltöttek lágerekben a SZU-ban, mindenféle ítélet nélkül. Csupán mintegy ezer, 1944-1945-ben letartóztatott lengyel állampolgárt tartottak fogva bírói ítélet alapján a GULAG javító-nevelő munkatáboraiban.******* A napjainkig feltárt direktív és normatív dokumentumok áttekintésével, amelyek a lengyel állampolgárok SZU-beli internálásával és szabadon engedésükkel kapcsolatosak, A. E. Gurjanov cikke foglalkozik. Mivel nagyszámú levél érkezik be Lengyelországból a „Memorialhoz”, éppen a volt internáltaktól és rokonaiktól, így praktikusan nagyon fontosnak bizonyult egy adatkatalógus összeállítása az internáltakkal a SZU belsejébe útnak indított szerelvényekről, amely összeállítás munkáját P. A. Aptyekar kezdte meg, s az RGVA munkatársainak kollektívája  – N. J. Jeliszejeva, P. A. Aptyekar, I. M. Nagajev és I. V. Uszpenszkij folytat. Ugyanezen gyakorlati oknál fogva, nem kevésbé jelentős O. A. Zajceva (CHIDK) kutatása, aki a levéltári dokumentumok alapján az internált lengyel állampolgároknak a SZU-területén lágerről lágerra történő átszállításainak jellemző útirányait tanulmányozta. Mindkét munka A. E. Gurjanov („Memorial” NIPC) közreműködésével készült el. A levéltári dokumentumok tanulmányozása lehetővé tette, hogy felbecsüljük (sajnos felettébb hozzávetőlegesen) az internált lengyelek és lengyel állampolgárok létszámát, akiket elhurcoltak a SZU-ba 1944-1945-ben  – számuk 39-48 ezer főre tehető.

Ajánló

A lengyel külügyminiszter szkeptikus az európai nukleáris ernyővel kapcsolatban
Budanov közölte, hogy Witkoff és Kushner először látogatnak Kijevbe, majd április 12 után
Fico: az EU öngyilkosok hajójára kezd hasonlítani
Politico: Franciaország hadigazdaságra áll át

Kutatásaink keretei között a háború utáni letartóztatások és kitelepítések maradtak hátra, amelyek a SZU területén, mindenekelőtt az USZSZK és a BSZSZK nyugati területein élő lengyeleket érintették, valamint a Litván SZSZK-ban élőket. Azonban feltételezhető, hogy ezeknek a háború utáni politikai megtorló intézkedéseknek a mérete azért mégis kisebb volt, mint a háború előtt. Az egyik utolsó politikai megtorló akció, amely lengyeleket érintett, Anders tábornok hadserege azon volt katonáinak kitelepítése lett 1951-ben Litvániából és Ukrajna, ill. Fehéroroszország nyugati területeiről az Irkutszki területre, akik elhatározták, hogy hazatelepülnek Nyugat-Európából a II. világháború befejezése után. A publikált adatok szerint, 1951-ben 4,5 ezer „andersistát” telepítettek ki, családtagjaikkal együtt.********

A kutatásokra, amelyeket a „Memorial” NIPC programjának keretében folytattunk, ill. egyes publikált levéltári adatokra támaszkodva, meg tudjuk erősíteni, hogy a szovjet, tömegeket sújtó politikai megtorló intézkedések áldozatává 1939 szeptember 17.-ig több mint 180 ezer lengyel és lengyelországi származású személy (vagy Lengyelországgal kapcsolatosan elítélt ember) vált, ezen időpont után  – 510-540 ezer lengyel vagy lengyel állampolgár. Nem bocsátkozva összehasonlításokba a lengyel történetírásban előforduló becslésekkel (az áldozatok számát illetően  – ford. megj.) és a politikai megtorló intézkedések által sújtott más nemzetiségű személyek számáról, megjegyezzük csupán, hogy az ilyen hatalmas mértékű repressziók a SZU és Oroszország iránt tartós bizalmatlanságot okoztak nemcsak a politikai megtorló intézkedéseknek alávetett lengyelek tudatában, hanem egészében véve a teljes lengyel társadaloméban is. A bizalmatlanság  – realitás mindkét ország polgárainak új nemzedékei számára is. A  „Memorial” együttműködését a lengyel társadalmi  KARTA  Központtal,  amely  nélkül  a jelen gyűjteményes kiadvány  nem  láthatott  volna napvilágot, úgy tekinthetjük, mint a múlt ezen tragikus örökségének leküzdésére tett kísérletet.


* Oroszországi jogvédő szervezet, egyebek mellett a sztálini jogsértések kutatásával, feltárásával, publikálásával foglalkozik. Az írás a MEMORIAL Társaság honlapján látott napvilágot, ld.    http://www.memo.ru/history/POLAcy/INTROD.htm, ford. Zsemlye J.)

** Kriwienko S. Dokumenty z „Teczki specjalnej” Stalina dotyczace dzialalnosci organow NKWD w Polsce w latach 1944-1946 // NKWD  o Polsce i Polakach: Rekonesans archiwalny / Pod red. W. Materskiego i A. Paczkowskiego. Warszawa: Instyut Studiow Politycznych Polskiej Akademii Nauk, 1996. S. 9-42; Lelisiejewa N. Polskie podziemie w latach 1944-1947 w oczach oficerow NKWD: Przeglad dokumentow z Rosyjskiego Panstwowego Archiwum Wojskowego) // Ibid. S. 43-52; Aptekar P. Walka wojsk wewnetrznych NKWD z polskim podziemiem zbrojnym i deportowanie jego czlonkow do ZSRR przez wojska konwojowe:  Na  podstawie  dokumentow  Rosyjskiego  Ranstwowego  Archiwum Wojskowego // Ibid. S. 53-62;  Zajcewa  O. A. Przeglad dokumentow dotyczacych Polakow internowanych w ZSRR w latach 1944-1949: Z zasobu Ocrodka Przechowywania Zbiorow Historiczno-Dokumentalnich // Ibid. S. 63-81; Kriwienko S. Raporty z Polski // KARTA: Niezalezne pismo historyczne (Warszawa). 1995. Nr. 15. S. 28-51;  Sz. Filippov: Felszabadítás: Az SZK(b)P szerveinek tevékenysége Nyugat-Ukrajnában és Fehéroroszországban // Térkép: Oroszországi független történelmi és jogvédelmi lap (Rjazany). 1995. 10./11. szám 30.-39. old.

***  Bugaj Ny. F.  L. Berija – J. Sztálinnak: „Az Ön utasítása szerint…” M.: AIRO-XX, 1995. 320. old.

****  Lebegyeva N. Sz.  Katyn: Emberiség elleni bűntett. M.: Haladás – Kultúra, 1994. 352. old.

***** Katyn: egy hadüzenet nélküli háború foglyai; Dokumentumok / Szerk.: N. Sz. Lebegyeva, M.: „Demokrácia” Nemzetközi Alapítvány, 1997. 608. old. (Oroszország: XX. század)

****** GARF. 9401. F. 2. Op. 64. D. 379-383 L. (dokumentum Sztálin „Különleges dossziéjából”)

*******  Uo. 168. D. 401-404 L.

********  A SZU népeinek deportálása: 1930-as, 1950-es évek. 1. rész / Szerk.: O.L. Milova. M.: Az OTA Etnológiai és Antropológiai Intézete, 1992. 346. old.

 

Bejegyzés megosztása
Facebook VKontakte Telegram Email Link másolása Nyomtatás
Előző cikk Putyin: előbb elkészül az Északi-Áramlat második vezetéke
Következő cikk Julia Volkova (t.A.T.u.) is szólóban folytatja tovább +Videó
Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Friss

Trump szerint április 6-án megállapodnak Iránnal a békés rendezésről
2026-04-05 16:41
Zelenszkij: az iráni háború miatt jelenleg Ukrajna nem prioritás, félünk
2026-04-05 12:38
Orbán Viktor rendkívüli védelmi tanácsot hívott össze a Török Áramlat elleni támadás miatt
2026-04-05 12:28
Szerbiában bombát találtak a Magyarországra tartó gázvezetéknél
2026-04-05 10:43
Az izraeli rezsim ellen tiltakozó embereket vettek őrizetbe Tel-Avivban
2026-04-05 10:01
Mutass még
212KKövetőLike
XKövetés
YoutubeFeliratkozás
TiktokKövetés
VkontakteKövetés
TelegramKövetés
RSS FeedKövetés
Heti TOP10

Military Watch: súlyos izraeli veszteségek Libanonban – egy nap alatt 21 tank veszett oda

Zelenszkij szerint Oroszország ultimátumot adott Ukrajnának – két hónapjuk maradt

The Telegraph: világszerte törlik a járatokat a repülőgép-üzemanyag árak emelkedése miatt

Dmitrijev is reagált arra, hogy Ukrajna uniós forrásokat juttatott a Tisza pártnak

Elkezdődött: üzemanyaghiány van Franciaországban

Az EU rejtélynek nevezte Kijev döntését, hogy megtiltja a Barátság vezeték ellenőrzését

Ukrajnában megöltek egy katonai toborzót (videó)

Kreml: nem két hónap az ultimátum – már tegnap meg kellett volna tenniük

Oroszországban közölték, hogy miért nem rabolják el Zelenszkijt

Tasnim: Irán jóváhagyta a Hormuzi-szoroson áthaladó hajókra kivetett vámot

Ez is érdekelhet
Politika

Trump 48 órát adott Iránnak a megállapodásra

Politika

Magyarország és Szlovákia közösen szólítja fel az EU-t az orosz olaj- és gázellátás korlátozásának feloldására

Politika

Reuters: az amerikai hírszerzés arra számít, hogy Irán nem oldja fel a Hormuzi-szoros blokádját

Politika

Dmitrijev: az EU 15 évet késett a felkészüléssel az energiaválságra

Politika

Az iráni elnök felszólította a világot, hogy válasszon

  • Felkapott témák:
  • Politika
  • ukrán válság
  • Featured
  • Ukrajna
  • USA
  • Vlagyimir Putyin
  • Gazdaság
  • szankciók
  • Európai Unió
  • Zelenszkij
  • Donald Trump
  • NATO
  • Donbassz
  • Donbassz
  • ukrán provokáció
Orosz Hírek
Időjárás
22°C
Budapest
tiszta égbolt
23° _ 21°
45%
4 km/h
vas
22 °C
hét
17 °C
ked
14 °C
sze
13 °C
csü
12 °C
Időjárás
6°C
Moszkva
enyhe eső
6° _ 4°
65%
6 km/h
vas
8 °C
hét
6 °C
ked
8 °C
sze
3 °C
csü
2 °C
Elérhetőség
  • oroszhirek@yandex.ru
  • Cookie Tájékoztató

© Orosz Hírek 2026. All Rights Reserved.

Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk.