Az utcákat járva furcsábbnál furcsább történeteket hallhat az újságíró az oroszországi labdarúgó-világbajnokságra érkezett szurkolóktól, akik közül többen mindent feláldoztak, vagy bármit feláldoznának azért, hogy a helyszínen tekinthessék meg a döntőt.
Egy southamptoni fiatalember például a csoportküzdelmek után olyannyira hitt az angol válogatott végső sikerében, hogy – elmondása szerint – felmondott a munkahelyén, eladta az autóját és minden megtakarítását felhasználta ahhoz, hogy a Kolumbia elleni nyolcaddöntőre már megérkezzen Moszkvába.
Ahogy fogalmazott, teljesen egyetért Gareth Southgate szövetségi kapitánnyal, miszerint a háromoroszlános együttes történelmi esélyt kapott azzal, hogy a belgák mögött csoportmásodikként az alsó ágra került. Itt egyetlen „nagyágyú” sem szerepelt a spanyolokon kívül, akik ráadásul aztán meglepetésre azonnal búcsúztak a legjobb 16 között a házigazda oroszokkal szemben.
„Soha vissza nem térő lehetőség. Ilyen egyszer adatik az életben, látni akarom, hogy világbajnokok leszünk” – mondta a 23 éves rajongó, aki arról is áradozott, hogy minden képzeletét felülmúló vb-hangulatot teremtettek az oroszok.
Amíg az angol drukker hazája remélt sikere miatt áldozott fel mindent, addig egy brazil rajongót az motivált, hogy bejusson a vasárnapi fináléra, akkor is, ha nem a Selecao játszik az aranyéremért.
„Persze jó lenne, ha Brazília is játszana, de nem ez a fontos. A lényeg, hogy jegyet szerezzek a döntőre – bármi áron” – mondta a belgák elleni negyeddöntő szünetében a moszkvai szurkolói zónában a Reciféből érkezett szurkoló, aki elárulta, egy napja érkezett az orosz fővárosba. „Mindenemet feladtam azért, hogy életemben először eljussak Európába és lássam a döntőt. Még nincs jegyem, de van rá másfél hetem, hogy szerezzek”. – tette hozzá.
Amikor észrevette az MTI tudósítójának akkreditációját, nevetve azonnal afelől érdeklődött, hogy 1000 dollárért hajlandó lenne-e átruházni azt a döntőre szóló belépővel…
A világbajnokságokon szinte minden beszélgetés azzal a kérdéssel kezdődik, hogy a másik fél melyik országból érkezett. Egy idősebb futballőrült, aki nemcsak a jelenkor legjobbjait ismerte, hanem a régmúlt hőseit is, így például a legendás Aranycsapat tagjait, meghallva Magyarországot azonnal elkezdte sorolni az évszázad mérkőzésén az angolok felett 6-3-as diadalt aratott válogatott kezdőcsapatát. A 65 év körüli moszkvai férfi tudása viszont ennyiben nem merült ki, ugyanis az 50-es évek elején a legjobb klubcsapatnak számító Bp. Honvéd összeállítását is kívülről fújta.
Ő arról mesélt, hogy rendkívül nagyra tartja Puskás Ferencet, de szerinte az aranylabdás Albert Flórián volt a legjobb magyar játékos, bár azt hozzátette, valószínűleg kissé elfogult, mert utóbbit élőben is látta játszani, s teljesen lenyűgözte őt.
A Moszkva és Szentpétervár közötti nagyjából 650 kilométeres vonatút során pedig – ez több, mint ami Magyarország két legtávolabbi pontja között van – az uruguayi rádió munkatársai azt mesélték nagy lelkesedéssel, amikor megtudták, hogy magyar kollégákkal beszélgetnek, hogy a Ferencvárosban futballozó Fernando Gorriarán nagybátyja a fodrászuk. MTI
