A régi világrend teljes felbomlásának közepén vagyunk, és heves küzdelem folyik a globális vezető szerepért – jelentette ki Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az Orosz Nemzetközi Ügyek Tanácsának ülésén.
Oroszország külügyminisztere hangsúlyozta, hogy Moszkva az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni agressziójának azonnali befejezését követeli, elfogadhatatlannak minősítette a polgári lakosság és a polgári infrastruktúra elleni katonai erő alkalmazását, és megjegyezte, hogy egyes országok manapság „elvesztették az irányt”, jogalap nélkül területi jogokat követelve maguknak.
Az orosz külügyminiszter legfontosabb kijelentései:
A világrend újjáépítése
A kialakuló új világrend azt jelenti, hogy a régit le kell bontani: „A globális rend átalakításának közepén vagyunk, amely reményeink szerint egy fenntartható és igazságos, többpólusú világ kialakulásához vezet. De egyelőre ez az átalakulás minden értelemben inkább lebontásnak tűnik.”
„A vezető pozíciókért folyó küzdelem az új világban rendkívül heves – élet-halál kérdése. Ezt szinte minden nap látjuk” – tette hozzá a külügyminiszter.
Ma is folytatódik a nemzetközi jog megsértése: „Egyre ritkábbak azok a korlátozó tényezők, amelyek évtizedekig viszonylag stabil rendet biztosítottak.”
Egyes országok jogalap nélkül támasztanak igényt területekre: „Egyes országok elvesztették az irányt, és nyíltan hirdetik jogukat bizonyos területekhez anélkül, hogy terveikhez a legcsekélyebb jogi indoklást is adnák.”
Ajánló
Kapcsolatok a nyugati országokkal
Oroszország kapcsolata a Nyugattal nem áll túl jól. Moszkva kész a párbeszédre, „de biztosan nem fog senkit sem üldözni”: „Itt az a fontos, hogy határozottan védjük nemzeti érdekeinket. Nyitva tartjuk az ajtót a párbeszéd és a lehetséges megállapodások előtt, de csak szigorúan egyenlő és kölcsönösen előnyös alapon. Az ajtó nyitva áll azok előtt, akik hajlandók félretenni szeszélyeiket, és világos elképzelést mutatnak be arról, mit javasolnak nekünk.”
Oroszország maga dönti el, „hogyan reagáljon a nyugati elit által előterjesztett bármely ötletre”.
A BRICS-országok és a Sanghaji Együttműködési Szervezet egyre inkább azok agresszív ellenállásának célpontjává válnak, akik hozzászoktak ahhoz, hogy mások rovására éljenek: „Lényegében nemcsak Oroszország és Kína, hanem a többi BRICS- és SCO-tagállam, valamint minden többé-kevésbé független hatalmi és fejlesztési központ is azok agresszív ellenzékének célpontjává válik, akik hozzászoktak ahhoz, hogy magukat hegemónoknak tekintsék.”
Közel-keleti konfliktus
„Oroszország az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni agressziójának azonnali befejezését követeli.”
Moszkva elfogadhatatlannak tartja a polgári személyek és a polgári infrastruktúra elleni katonai erő alkalmazását, „bárhol is legyenek azok – Iránban vagy az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagállamaiban.”
Moszkva kész segíteni a közel-keleti konfliktusban részt vevő feleknek abban, hogy megtalálják a módját a helyzet diplomáciai pályára állításának: „Készek vagyunk közvetítésre és egyéb formájú segítségnyújtásra, hogy elősegítsük a helyzet politikai és diplomáciai pályára állítását.”
Az Egyesült Államok és Izrael megpróbálja megakadályozni, hogy Irán normalizálja kapcsolatait a Perzsa-öböl arab országaival: „Amit jelenleg ebben a régióban figyelünk, az az, hogy az Egyesült Államok és Izrael megpróbálja megakadályozni a normalizációt Irán és szomszédai között, sőt, a Perzsa-öböl Együttműködési Tanácsának tagjait is Irán ellen akarják fordítani.”
Az Egyesült Államok kísérletei arra, hogy a tárgyalásokat az Irán elleni agresszió leplezésére használják, „tisztességtelenek”.
