Minden elnöknek nehéz saját belátása alapján viselkedni / cselekedni, miközben tekintettel kell lenni a különféle politikai pártokra is. Így kell tekinteni Ukrajna EU-társulásáról és szabadkereskedelmi övezet kialakításáról szóló szerződést is. Ezt mindenképpen aláírták volna, függetlenül, hogy elnökké választják Poroshenkót vagy se. Azonkívül annak hatályba lépésének időpontját egy évvel későbbre halasztották azok után, hogy Oroszország elmondta, mi várhat Kijevre és az EU-ra a szerződés hatályba lépését követően. Bölcs előrelátás.
A NATO viszony megszilárdítását és az Ukrajnának nyújtott NATO-segélyt pedig egyszerűen vicces lenne Poroshenko kvalitásainak tekinteni. Kijev baráti kapcsolatokat alakított volna ki a NATO-val minden esetben, akár Porosenko, akár Yatsenyuk lett volna az elnök.
Poroshenko fő érdemének kell tekinteni a 10 napja tartó délkelet-ukrajnai tűzszünetet. Tudott dolog, hogy ezt nem volt könnyű elérni, Arseniy Yatsenyuk miniszterelnök, Arsen Avakov belügyminiszter, Oleksandr Turcsinov házelnök és Igor Kolomoyszkiy oligarcha környezetében lavírozva. Ehhez merészség kellett, és már az is örvendetes, hogy Poroshenko egyálatlában képes volt erre.
Egyelőre van rá remény, hogy Pjotr Poroshenko az ukrán állam és az ukrán nép érdekeit fogja tartani szem előtt politikájában. Ez a remény nemcsak a háború megszüntetésében nyilvánul meg, hanem az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok rendezésében is.
Mi tudjuk azt, hogy Poroshenko nem teljesen önálló mert, több belső „ukrán” tényezőtől függ –Természetesen számol véleményükkel. Ne felejtsük, hogy Porosenko meghallgatja az EU képviselőinek kritikáját és kívánságait. Hajlamos a nekik szükséges „kompromisszumokra”.
Azonban a legnagyobb próba október 26-án várja Poroshenkót és az egész országát, amikor Ukrajnában parlamenti választások esedékesek. Jelenleg Poroshenko elnök nem rendelkezik támasszal a Legfelsőbb Tanácsban. És nincs kilátás arra sem, hogy a parlamenti választások után szilárd platformja jelenne meg.
